A Ferencváros érettebb csapat benyomását keltette, mint a Milan – véli az olasz másodedző

– Mi tetszett leginkább a Ferencváros futballjában?
– A labda nélküli játék. Imponált, ahogyan a Ferencváros védekezett és letámadott. Már a Milan kapuskirúgásainál igyekezett nyomást helyezni az ellenfélre, s mindezt egységesen, szervezetten csinálta. A 4–4–2-es felállás jól működött, a játékosok pontosan tudták, mikor kell kilépniük, mely területet kell lezárniuk, miközben a magas és a középső blokk között is megfelelően váltottak. A taktikai analízis során különösen fontosnak tartom a csapatrészek közötti távolságokat, mert ettől lesz hatékony a letámadás. A San Siróban ilyen felfogásban futballozni bátorságra vall – ezt a vezetőedző munkájának is tulajdonítom, hiszen elhitette a játékosaival, hogy a Milan ellen is kezdeményezhetnek. Ugyanakkor az olasz csapat feltűnően sok hibát követett el, több futballistája könnyelmű volt, a hozzáállással is akadtak gondok. A Ferencváros ezt kihasználta, és tíz emberrel is megőrizte a szervezettségét, fegyelmezetten védekezett, összességében pedig érettebb csapat benyomását keltette, mint a Milan.

– Mi lehet a csapat veszélyes fegyvere?
– Az átmenetekben rejlik a legtöbb lehetőség, vagyis abban, ahogyan a labdaszerzések után a Ferencváros támadásba lendül. A védekezés szervezettsége megteremtette ennek az alapját, mert a jó ütemű letámadásokkal olyan helyzetekben jutott labdához, amelyekből azonnal veszélyeztetett – úgy láttam, erre tudatosan készült a csapat. A Milan ellen hosszú időn keresztül birtokolni a labdát rendkívül nehéz, a hibáit kihasználva azonban gyorsan a kapuja elé lehet kerülni. Mindkét gólnál kulcsszerepet játszott ez a felismerés, az elsőnél ráadásul a Milan több játékosa is hibázott, nem csak a fiatal Lorenzo Torriani. Európában különösen fontos ez a fegyver, a labdavesztéseket követő támadásokból ugyanis rengeteg gól születik. Olaszországban a kisebb klubok a San Siróba látogatva gyakran mélyebben bekkelnek, ám a modern futballban ez a letámadás az ilyen mérkőzéseken is hatékony lehet – nagy erény, hogy a Ferencváros mert ezzel élni, és a labdaszerzéseiből több nagy helyzetet is kialakított.

– Mi nem működött az együttes játékában?
– Taktikai szempontból kevés kifogásom lehet, sokkal inkább a támadóharmadban hozott döntések és a helyzetkihasználás terén maradt hiányérzetem. Már az első félidőben több lehetősége volt a Ferencvárosnak a gólszerzésre, akár nagyobb előnyt is kialakíthatott volna. Ilyenkor három részletet érdemes külön vizsgálni: az utolsó passz pontosságát, a beadás kivitelezését és a kapu előtti befejezést. A játékosnak pillanatok alatt kell felismernie, melyik megoldással teremtheti a legnagyobb veszélyt, mielőtt az ellenfél rendezné a sorait, főként olyan stadionban, amelyben hatalmas a nyomás. Lenny Joseph több ígéretes akció végén hibázott, több lehetőséget ugyanakkor éppen a gyorsaságának és a mozgásának köszönhetően teremtett.

– Melyik ferencvárosi labdarúgó játékát emelné ki?
– Talán nem meglepő, hogy a duplázó Lenny Joseph keltette fel leginkább a figyelmemet. Már az első félidőben kitűnt a mozgásával és az intenzitásával. Labda nélkül ugyanolyan készségesen vett részt a letámadásban, mint a társai, míg labdaszerzés után rendre felismerte, hová érdemes beindulnia. Jó ütemben támadta a szabad területeket, megfelelő testhelyzetben vette át a labdát, így sokszor egyetlen mozdulattal a kapu felé tudott fordulni. Kiemelkedő a sebessége és a gyorsulása – ha látnánk a GPS-adatokat, szerintem a sprintek és a gyorsítások terén a legjobbak között lenne. Több nagy helyzetet elpuskázott, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, ugyanakkor az erényei révén maga is sok lehetőséget alakított ki, két gólt is lőtt. Az ilyen mérkőzésekre a játékosmegfigyelők is felkapják a fejüket, különösen, ha valaki a San Siróban mutatja meg, mit tud. A kapu előtt kíméletlenebbnek kell lennie, ám huszonhat évesen is sokat ér, ha az erejével és a robbanékonyságával képes újra meg újra veszélyes helyzetekbe kerülni.

– Melyik Fradi-játékos lógott ki lefelé?
– Bamidele Yusuf kiállítását emelném ki, mert rendkívül felelőtlenül viselkedett egy olyan pillanatban, amikor a Ferencváros történelmi eredményért küzdött a San Siróban. A piros lap sokba kerülhetett volna a csapatnak, amely azonban tíz emberrel is megőrizte a szervezettségét és az előnyét.

EURÓPA-LIGA
ALAPSZAKASZ, 4. FORDULÓ
MILAN (olasz)–FERENCVÁROSI TC 0–2 (0–0)
Milánó, San Siro, 49 372 néző. Vezette: Urs Schnyder (svájci)
MILAN: Torriani – F. Terracciano, De Winter, Diawara (Gila, a szünetben), Bartesaghi (Camarda, 68.) – Hutchinson, Musah (Diego Moreira, a szünetben), Jashari (Modric, 63.), A. Cisse (Pulisic, a szünetben) – Rabiot – G. Ramos. Vezetőedző: Ruben Amorim
FTC: Dibusz – Osváth, Raemaekers, M. Gómez, Cadu – Bero (Madarász Á., 67.), Nagy Á., Corbu (Arzani, 90+3.) – Zachariassen (Maiga, 86.), Joseph (Yusuf, 67.), Birmancsevics (Levi, 86.). Vezetőedző: Borbély Balázs
Gólszerző: Joseph (52., 66.)
Kiállítva: Yusuf (77.)