Lenny Joseph a reklámtáblán ücsörgésről: „Az ilyet nem lehet előre eltervezni”
– Micsoda este volt! Mennyit aludt az éjszaka?
– A családomból és a barátaim közül is többen ott voltak a stadionban. Néhányukkal még a lefújás után találkoztam a stadion előterében, reggeltől pedig egymás után jönnek a gratuláló üzenetek és hívások. Alig győzöm fogadni őket.
– Őszintén… Ha a meccs előtt valaki azt mondja, duplázik a San Siróban, mit válaszolt volna neki?
– Hogy úgy legyen! Rendkívül büszke vagyok magamra és a csapatra. Egy ilyen múltú klub otthonában nyerni óriási tett. Őrült kilencven perc volt! Különösen úgy, hogy az elején sorra maradtak ki a helyzeteink. De mentünk tovább, és végül meg is lett az eredménye.
– Na igen. Az első félidőben a Milan kapusa háromszor is hárította a lövését. Nem volt ideges?!
– Van ilyen. Az ember próbálja kihozni magából a legjobbat, aztán vagy sikerül, vagy nem… Az első félidőben hol a kapus védett, hol én nem találtam el úgy a labdát, ahogyan szerettem volna. De egyáltalán nem idegeskedtem. Éreztem, hogy jön majd a gól. A nehezebb időszakokban is hinned kell magadban. Ha már azon jár az eszed, hogy a következőt is elrontod-e, akkor jó eséllyel azt is elrontod.
– Igaz, hogy Borbély Balázs megjósolta, hogy csütörtök este gólt szerez?
– A mérkőzés előtt odajött hozzám, és azt mondta, ez az én estém lesz.
– Az első gólnál mit látott abból, ahogyan Kristoffer Zachariassen megindult a kapus felé?
– Letámadtunk, én pedig követtem az akciót. Kristoffer oldalról érkezett, szerintem a kapus nem is látta, hogy jön, csak azt vette észre, hogy egyszer csak ott terem mellette. Onnantól nekem már egyszerű dolgom volt, az üres kapuba kellett passzolnom. Az a mozdulat tényleg nem volt nehéz. Az érzést viszont, amikor bement a labda, nehéz leírni.
– A másodiknál ismét Zachariassennél volt a labda. Kettő az egy ellen mentek, ő maga is befejezhette volna. Bízott benne, hogy passzolni fog?
– Tudtam, hogy le fogja adni. Gyors ellentámadás volt, igyekeztem úgy helyezkedni, hogy a védőt elzárjam előle, ne tudja őt a labda vezetésében akadályozni. Tudtam, hogy ő is befejezheti az akciót, mégis számítottam a passzra. Onnantól nekem már csak a befejezés maradt.
– Aztán keresztbe font karral felült a reklámtáblára, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne duplázni a San Siróban. Mikor találta ki?
– Az ilyet nem lehet előre eltervezni. Miután belőttem, futottam, amerre láttam. Aztán megfordultam és láttam, hogy mindenki felém tart. Gyorsan felültem a táblára, úgy vártam őket. Sosem felejtem el azokat a pillanatokat. A hangulat is hihetetlen volt, elképesztően sokan elkísértek bennünket Milánóba.
– Kívülről úgy tűnt, a Fradi játékosait inkább feldobta a San Siro, mintsem megilletődtek volna tőle. Belülről is így érezte?
– Felszabadultan futballoztunk, megvolt bennünk az energia. A Milan tele van kiváló játékosokkal, mégsem hagytuk, hogy kibontakozzon. Sokat blokkoltunk, az első félidőben talán, ha egy lövésük volt. Előzetesen szerintem kevesen hitték volna, hogy nyerhetünk itt, de jól játszottunk, és amikor kimaradt egy helyzet, akkor is mentünk a következőért.
– Négyből négy az Európa-ligában. A Celtic, a Plzen és a Torreense után az AC Milan következett. A San Siróban is eszükbe jutott, hogy ezt a sorozatot viszik pályára?
– Fontos volt, hogy megőrizzük a mérlegünket. Veretlenek voltunk, ráadásul addig minden meccsünket megnyertük. Persze előre könnyű kimondani, hogy ennek Milánóban is így kell lennie. Annál jobb érzés volt a lefújáskor, hogy tényleg sikerült.
– A nyáron Haitivel világbajnokságon járt. A himnusz alatt vagy a reklámtáblán ülve volt nehezebb elhinni, hogy ez tényleg önnel történik?
– A San Siro biztosan pályafutásom egyik legemlékezetesebb estéje. Két gólt szerezni ebben a stadionban, ráadásul úgy, hogy a csapat nyer, egészen elképesztő. A világbajnokság másféle élmény volt. Gyerekként néztem a vébéket, figyeltem a nagy játékosokat, a stadionokat, és persze én is elképzeltem, milyen lehet ott lenni. Aztán egyszer csak ott álltam a pályán Haiti kezdőcsapatában, szólt a himnusz, én pedig arra gondoltam, ez tényleg velem történik? Most ugyanezt éreztem.
– A párizsi akadémián is azt tanították, hogyan kell higgadtnak maradni, amikor mindenki önt nézi?
– Hétévesen kerültem a Paris Saint-Germainhez, tizenhat éves koromig játszottam a korosztályos csapatokban. Sztárok közelében tanultam meg a futball alapjait, és azt is, hogyan játsszak nyomás alatt, hogyan zárjam ki, ami körülöttem történik. Az a kilenc év sokat adott. A kapu előtt ma is az a dolgom, hogy nyugodt maradjak.
– Igaz, hogy a Ferencváros vezetőinek is megköszönte ezt az estét?
– A francia másodosztályban, Grenoble-ban futballoztam, nagy váltás volt onnan Budapestre jönni. De ők meglátták bennem a lehetőséget. Eleinte minden nagyon más volt, sokkal keményebben kellett dolgoznom, de ez nem esett nehezemre. Élvezem a munka minden egyes pillanatát.
– A San Siróban viselt meze egyenesen a falra kerül?
– Egy barátomnak adtam. Gyerekkorunk óta ismerjük egymást, ő is ott volt a San Siróban.
EURÓPA-LIGA
ALAPSZAKASZ, 4. FORDULÓ
MILAN (olasz)–FERENCVÁROSI TC 0–2 (0–0)
Milánó, San Siro, 49 372 néző. Vezette: Urs Schnyder (svájci)
MILAN: Torriani – Terracciano, De Winter, Diawara (Gila, a szünetben), Bartesaghi (Camarda, 68.) – Hutchinson, Musah (Moreira, a szünetben), Jashari (Modric, 63.), A. Cisse (Pulisic, a szünetben) – Rabiot – G. Ramos. Vezetőedző: Ruben Amorim
FTC: Dibusz – Osváth, Raemaekers, M. Gómez, Cadu – Bero (Madarász Á., 67.), Nagy Á., Corbu (Arzani, 90+3.) – Zachariassen (Maiga, 86.), Joseph (Yusuf, 67.), Birmancsevics (Levi, 86.). Vezetőedző: Borbély Balázs
Gólszerző: Joseph (52., 66.)
Kiállítva: Yusuf (77.)
