Émelygés a semmibe – Szeli Mátyás jegyzete

A vb véget ért, de hál' Istennek a nagy elmék sohasem pihennek. A Daily Mail máris arról cikkezik, hogy Gianni Infantino FIFA-elnök azt tervezi, legyen háromévente világbajnokság. Napokkal azután, hogy bejelentette, 2025-től harminckét csapatos lesz a klubvilágbajnokság, azt pedig már rég tudjuk, hogy a 2026-os tornát harminckettőről negyvennyolc csapatosra hígították, és ne feledjük, az UEFA égisze alá tartozó kupasorozatokban is a kieséses szakaszig hamarosan nő a csapatok és a mérkőzések (hatról tízre) száma, már csak néhány új torna kellene, abból úgy is hiány van.
A vb véget ért, de hál' Istennek a nagy elmék sohasem pihennek. A Daily Mail máris arról cikkezik, hogy Gianni Infantino FIFA-elnök azt tervezi, legyen háromévente világbajnokság. Napokkal azután, hogy bejelentette, 2025-től harminckét csapatos lesz a klubvilágbajnokság, azt pedig már rég tudjuk, hogy a 2026-os tornát harminckettőről negyvennyolc csapatosra hígították, és ne feledjük, az UEFA égisze alá tartozó kupasorozatokban is a kieséses szakaszig hamarosan nő a csapatok és a mérkőzések (hatról tízre) száma, már csak néhány új torna kellene, abból úgy is hiány van.

Az ötlet egyébként jól illik a nagy ernyőszervezetek modern filozófiájába, amelynek az lehetne a mottója: csak jöjjön a pénz meg az elnökválasztáskor a szavazatok.

Tudom, nem kell minden változást csuklóból lesöpörni az asztalról, de az elmúlt évek tendenciái mintha kivétel nélkül egy irányba mutatnának: csak legyen több meccs, bármi áron, a szurkoló, pardon, a fogyasztó pedig jól nevelt vágóállatként zabálja csak, amit elé tesznek, most már érintéssel és online is fizethet. Ha pedig valami kínos történik, inkább hallgassunk szemérmesen. A drukker, na meg az újságíró ne politizáljon, ne keltsen feszültséget, mert a futballnak nem ez a lényege – mondja majd nekünk fejét ingatva valamelyik csúcsbürokrata vagy fizetett korábbi klasszis az aktuális kedvenc autokratájának zsebéből kikiabálva –, fizessük, nézzük, fogyasszuk.

A fotelszakértő persze majd böffent, hogy a játékosok csak fogják be a szájukat, focizzanak, aztán pedig hangosan méltatlankodik, miért húzzák a belüket maguk után.

Félreértés ne essék, majd mindenféle „szakmai” indokokkal megmagyarázzák nekünk, hogy ez miért jó, sőt, mindez tulajdonképpen miattunk, értünk, nekünk van, mert nem tudunk meglenni futball nélkül, még az esélyét se adjuk meg a feltöltődésnek, hogy netán legyen egy kis időnk arra, hogy hiányozzon a labdarúgás.

De kit érdekel?

A show-nak, ennek az egyre szürreálisabb cirkusznak folytatódnia kell, sőt ne is álljon le soha, de tényleg soha, egy másodpercre sem. A világmegváltó ötletcunamiban lassan odáig jutunk, hogy a futballban legfeljebb a két félidő között lesz szünet, ám ne aggódjunk, biztos van olyan ötletgazda, aki már tudja, hogy azt a tizenöt percet is ki lehetne használni valamire. Hiszen az izzadságtól csatakos, klasszisnak csak egy percbe telik, hogy odatámolyogjon a szponzori fal elé és ellihegje, „Csak a puffin ad neked erőt és mindent lebíró akaratot.”

Mi pedig bekajáljuk.

Ha lesz még étvágyunk.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!