Ott a pont – Bodnár Zalán jegyzete

Ahogy Marco Rossi szövetségi kapitány az örmények elleni meccs utáni sajtótájékoztatón ígérte, Portugáliában bátor, felszabadult játékkal rukkolt ki a magyar válogatott, igyekezett magasan tartani a védővonalát, tetszetős akciókat vezetett, amelyeket be is fejezett, számtalan helyzetet alakított ki, vezetést is szerzett. A nem éppen olaszos iskola ellenére jó ideig a védelem is stabil tudott maradni. 

De aztán az elején kissé talán meglepett portugálok kiszimatolták, hogy talán túlságosan is bátrak a magyarok, és tudtak vezetni néhány villámgyors, ijesztő kontrát. Ezeket még megúsztuk, de azt már nem, hogy kétszer is teljesen őrizetlenül hagytunk a kapunk elé befutni egy névtelen sihedert, valami C. Ronaldo volt írva a hátára. Még az álla sem pelyhedzik, nem számoltunk vele, na.

Az egyébként kitűnő első félidő így keserűen zárult: Schäfer Andrást le kellett cserélni, a második hazai gól pedig közvetlenül a szünet előtt érkezett.

Tudtuk, hogy innen már kutya nehéz lesz, mert a támadó szellemű játék ettől fogva már nem taktikai döntés kérdése volt, hanem kényszerhelyzetté vált. Az egy percen belüli két portugál kapufa is jelezte, hogy a világ egyik legjobb válogatottja már nyeregben érzi magát. 

Félő volt, hogy ezekben a percekben össze­omolhat a csapat – de nem omlott össze!

A magyar együttes továbbra is bátran támadott, Szalai Attila pedig a gólja után a lécet is eltalálta fejjel. Jó volt nézni ezt a meccset, élvezni a lüktető iramot – és jó volt nézni a magyar csapat erőtől duzzadó játékát.

Ó, ha bement volna Szoboszlai Dominik és Nego Loic fejese! Vagy Szalai kapufája! Vagy Sallai Roland félpályás ívelése, amely hasonlatos lett volna ahhoz a gólhoz, amit 2014-ben Athénban lőtt még az U17-ben a Pana­thinaikosznak! Vagy ha a két, tizenhatoson belüli portugál kezezés legalább egyikét befújják büntetőnek!

De ha ezekből nem is lett gól, csak megszületett a pontot érő találat a 91. percben, Szoboszlai Dominik révén – teljesen megérdemelten! Ezzel nemcsak elodáztuk a portugálok vb-kvalifikációját, mi lettünk a csoport egyetlen tagja, amely pontot szerzett a favorit ellen, és a reális célként kitűzött második hely elérésére a saját kezünkben maradt a sorsunk.

Nagyon rendben volt ez így!

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!