Stopira: Visszavonultam, mégis ott leszek a világbajnokságon!

SZÍNES ÉKSZERDOBOZ az Atlanti-óceánon. A hely, ahol az év 350 (!) napján süt a nap, az átlaghőmérséklet 25 Celsius-fok körül van, az óceán pedig tizenkét hónapon át fürdésre csábít. A Zöld-foki-szigetek – a képeket elnézegetve is – álomvilágnak tűnik, az óceán végtelen kéksége, a vulkanikus hegyek kopár, mégis méltóságteljes vonulatai és a szűkös kis utcák mind azt sugallják: itt csupa mosolygós ember él. Hiába omladozik néhány ház fala, a helyiek, ha az utcán összefutnak, úgy beszélgetnek, mintha ezer éve nem találkoztak volna. Noha a szegénység jól látható, együtt élnek vele, természetesen, panaszkodás nélkül.

Most pedig különösen van ok a jókedvre!

A kis ország válogatottja története során először jutott ki világbajnokságra, a Zöld-foki-szigetek kihasználta a torna létszámemelését, és befurakodott a 48 csapatos mezőnybe. Október közepén Szváziföld 3–0-s legyőzésével kvalifikált, mi, magyarok pedig kicsit magunkénak is érezhetjük a sikert, hiszen Stopira személyében magyar állampolgárságú futballista is készülhet a világbajnokságra.

Huszonnégy órán át tartott a történelmi tett utáni buli

A keret tagjai szinte kivétel nélkül külföldön futballoznak, ami nem is csoda, hiszen a hazai bajnokság félprofi jellegű. A csapat gerincét portugál, francia, holland, belga és svájci klubokban futballozó játékosok adják, de megfordultak már labdarúgók az olasz Serie A-ban és angol alsóbb osztályokban is. Stopira sem odahaza játszik, a Vidi korábbi védője a portugál másodosztályban szereplő Uniao Torreense légiósa. A világbajnokságra jutást követően az interneten számos videót lehetett látni az országban eluralkodó katartikus ünneplésről, a Zöld-foki-szigeteken kicsit valóban olyan volt, mintha az éjjel soha nem érne véget.

 „Felejthetetlen éjszaka volt – emlékezett lapunknak a 37 éves Stopira, aki a Szváziföld ellen 3–0-ra megnyert találkozón gólt is szerzett, a lefújás előtti pillanatokban ő állította be a végeredményt. – Az ünneplés csak azért nem tartott egy hétig, mert a játékosok többségének vissza kellett térnie a klubjába. A buli így sem volt rövid, huszonnégy órán át tartott. Minden volt ott, ami az ilyen ünnepléshez hozzátartozik. Természetesen a családom is hazautazott velem a szigetekre, ez nem is lehetett kérdés. A történelem legfontosabb mérkőzése várt ránk, a szüleim a lelátón lengették a zászlót, a lefújást követően ők is mérhetetlenül boldogok és büszkék voltak. Édesanyám, Maria másnapra a kedvenc ételemet is elkészítette, ami egy több halból álló helyi specialitás. Ha eszembe jut, hogy az egész országot tettük boldoggá, még most is fülig ér a szám. Nem csupán a saját álmunkat valósítottuk meg, hanem az összes ott élő emberét. Rengeteget harcoltunk, küzdöttünk ezért a lehetőségért, végül elértük célunkat. Leírhatatlan boldogságot éreztem, sohasem felejtem el a gólom utáni pillanatokat.”     

A válogatott sikerének értékét növeli, hogy a mérkőzéseit sokáig nemzetközi szintre alig alkalmas létesítményekben játszotta. Gyakran átmeneti megoldásokkal próbálkoztak, a szigeteken található vulkanikus talaj és szűk területek miatt a modern infrastruktúra kiépítése jelentős kihívás. Ennek ellenére a futball messze a legnépszerűbb sportág, a gyerekek a strandokon és poros pályákon is állandóan rúgják a labdát. A hazai mérkőzéseket a 15 ezer néző befogadására alkalmas Nemzeti Stadionban (Estádio Nacional de Cabo Verdében) játssza a csapat, az októberi, kulcsfontosságú összecsapáson a hírek szerint húszezernél is többen voltak a lelátókon.

A szigetek történelme – a rabszolga-kereskedelem, kivándorlás, gazdasági nehézségek – miatt a futball a hétköznapok örömét jelenti. A világbajnoki kijutás kulturális ünnep lett, zenés felvonulások, éjszakába nyúló karneválok jellemezték a két nagyváros, Praia és Mindelo utcáit. 

A sorozat előtt érezték, hogy teljesülhet a nagy álom

Nem sokon múlott azonban, hogy az egykori Vidi-játékos lemaradjon erről a nagy pillanatról: a 2024-es Afrikai Nemzetek Kupája után visszavonult a válogatottól, eldöntötte, többet nem lép pályára a nemzeti együttesben.

„Tényleg visszavonultam. A magánéletemre, a klubomra szerettem volna koncentrálni. A selejtezősorozat rajtja előtt aztán Ryan Mendes, a válogatott csapatkapitánya felhívott, ne szórakozzak már, menjek vissza, szükségük van rám. Később a szövetségi kapitány is keresett, és beadtam a derekam. Igazából a társaim és az országom miatt tértem vissza. A döntésem helyességéről akkor bizonyosodtam meg végképp, amikor a visszatérésemet követően megérkeztem az első összetartásra. A többiek nem győztek ölelgetni, mindenkit feldobott, valóban éreztem rajtuk, sokat jelent nekik a jelenlétem.”     

A rutinos védő bele sem mer gondolni abba, mi lett volna, ha akkor nemet mond, és tartja magát korábbi döntéséhez.

„Nem tudom, mit csinálok, ha nélkülem jutunk ki a világbajnokságra… Talán nekivágok gumimatraccal az óceánnak. A selejtezősorozat előtt az volt érzésem, ez most meglesz, ez az álom most teljesülhet. A keret idősebb futballistáival az edzőtáborban sokat beszélgettünk, karrierünk utolsó lehetősége ez a világbajnoki szereplésre, az utolsó nagy dobásunk előtt állunk.”     

A kapus Vozinha elmúlt 39, Stopira 37, az említett Ryan Mendes, valamint a szélső Garry Rodrigues 35, a csatár Nuno da Costa is 34 esztendős.

„A legtöbb játékossal gyerekkorunk óta ismerjük egymást, a válogatottban kétezertíz óta játszunk együtt. A Szváziföld elleni  mérkőzésen a harmadik gólomat szereztem a nemzeti csapatban, nem mondhatom, hogy gyakran megfordulok a kapu előtt. Hogy most betaláltam, tényleg álomszerű volt.”     

A brazil kulturális hatás formálta a futballidentitást

A Zöld-foki-szigetek tíz lakott szigetből áll, lakossága alig több mint ötszázezer fő. Portugáliában, Franciaországban, Hollandiában és az Egyesült Államokban hatalmas közösségei vannak, ez a válogatott keretén is látszik: a nemzeti csapat játékosainak jelentős része európai nevelésű, mégis erős a kötődésük az anyaországhoz. A válogatott beceneve Blue Sharks, amelyet szövetségi kapitányként – 2020 januárja óta – a korábbi játékos, az 55 esztendős Bubista irányít, akit az idény legjobb afrikai edzőjének választottak. A szakember egységes és jól működő csapatot alakított ki, kifinomult védelemmel, technikás középpályásokkal és tehetséges csatárokkal. Játékstílusára gyakran mondják, hogy improvizatív, örömteli, még véletlenül sem klasszikus afrikai erőfutball. A portugál gyarmati múlt és a brazil kulturális hatás együtt formálta a futballidentitást.

A világbajnokságon kell is a lazaság, a csoportban Spanyolország és Uruguay mellett Szaúd-Arábia lesz az ellenfél.

„Néztem a sorsolást, de úgy voltam vele, igazából mindegy, kit kapunk. A magam részéről élvezni akarom a futballt, a világbajnokság légkörét. Az odáig vezető néhány hónap is csodásnak ígérkezik. Kishitűek semmiképpen sem vagyunk, mindannyian tudjuk, nem csupán szerencsével jutottunk ki. Megharcoltunk a részvételért. A labdarúgásban bármi megtörténhet, hat hónapunk van az utazásig, meglátjuk, mire leszünk képesek. Spanyolország és Uruguay két korábbi világbajnok, Szaúd-Arábia sem rossz csapat. Szóval nehéz mérkőzések várnak ránk, de nem ijedünk meg.”     

Stopira 2023 januárjában távozott a Videotontól, azóta nem is járt Magyarországon. Tisztában van azzal, mi történik egykori klubjánál, hogy a csapat a másodosztályba süllyedt, néhány korábbi társával máig kapcsolatban van.

„Nikolics Nemanjával gyakran beszélünk, de másokkal is tartom a kapcsolatot. Nehéz időszak a mostani a klub életében, örülök, hogy az én időmben inkább a sikerek voltak jellemzők. Biztos vagyok benne, azok, akik irányítják a klubot, újra visszaemelik az egyesületet oda, ahová való. Nem tagadom, hiányzik Magyarország, amióta felszálltam a budapesti repülőtéren a gépre, nem jártam ott. A családommal nagyon jól éreztük magunkat Székesfehérváron, az ott töltött tizenegy esztendő nem múlt el nyomtalanul. A klub és a város is a szívemhez nőtt.”     

A rutinos hátvéd hiába múlt el 37 esztendős, a futballt jó ideig még nem hagyná abba. Hogy aztán évek múlva hol telepedik le a családjával, egyelőre nem tudja.

„Jó erőben és formában érzem magam, néhány évig még szeretnék játszani. A portugál klubommal is jelentős céljaink vannak, szeretnénk feljutni az élvonalba. Hogy aztán karrierem után mi lesz, nem tudom. A Zöld-foki-szigetek, Portugália, de még Magyarország is szóba jöhet. Talán a Vidibe is visszatérek egyszer, hogy újra a magyar élvonalban lépjek pályára, vagy segítsem a klubot vezetőként. Sajnálom, hogy a világbajnokságra Magyarország nem jutott ki, figyelemmel követtem a válogatott eredményeit, a labdarúgás időnként tényleg kegyetlen. A nyári tornán így kicsit a magyarokat is képviselem.”     

A Zöld-foki-szigetek valóban egyszerre romantikus és egzotikus, s Izland után a második legkisebb népességű ország, amely futball-világbajnokságra jutott. 

Állampolgársági eskü hat évvel ezelőtt

Stopira hat esztendővel ezelőtt, 2019 decemberében tette le a magyar állampolgársági esküt. A korábbi fehérvári játékos hivatalos irataiba természetesen a teljes neve, Ianique dos Santos Tavares került be, az állampolgárságról szóló bizonyítványt büszkén őrzi – jelenlegi – Portugáliában található otthonában. Stopira a legjobb magyarországi futballélményei közé sorolta az első bajnoki cím megszerzését, valamint az előző idényből az Európa-liga-csoportkörös szereplést és a Magyar Kupa-elsőséget.