Él a mexikói vb-álom, és kiderül, mennyit ér a százszázalékos mérleg
JÖHET A NEGYEDIK! Mexikóban évtizedek óta szinte minden világbajnokságon ugyanaz a kérdés: összejön-e végre a hőn áhított ötödik mérkőzés? A kifejezés mára a helyi futballkultúra részévé vált, benne a reménnyel és a sorozatos csalódások emlékével, hiszen a válogatott legutóbb 1986-ban nyert meccset a kieséses szakaszban. A korábbi lebonyolításban az ötödik fellépés már a negyeddöntőt jelentette, a negyvennyolc csapatosra bővített mezőnyben viszont csupán a nyolcaddöntőt.
Közel az álom megvalósulása, de közben a várakozás fokozódik.
Ezt Mexikóváros utcáin lehet a leginkább lemérni: a győzelmek után egyre többen és többen indultak ünnepelni, a csoportkör százszázalékos lezárását követően pedig minden korábbinál nagyobb tömeg hömpölygött a főváros központja felé, egyes becslések szerint nyolcszázezren parádéztak a Csehország elleni találkozót követően a Reforma sugárúton és közvetlen környékén – ezt váltja ki a válogatott sikeres menetelése.
A társházigazda kedden – magyar idő szerint szerdára virradóra – Ecuador ellen játszhatja a negyedik mérkőzését a tornán, s harmadik alkalommal lép pályára a legendás Azték Stadionban. A Javier Aguirre szövetségi kapitány vezette Mexikó története során először nyerte meg mindhárom csoporttalálkozóját, ráadásul kapott gól nélkül, így esélyesként várja a párharcot. A mexikói sajtó mégsem diadalittas: a hibátlan mérleg és a hazai pálya ereje mellett hangsúlyt kap, hogy Ecuador a Németország elleni 2–1-es győzelemmel bizonyította, nem átlagos csoportharmadik lesz az ellenfél.
A napilapok jóslatai szerint tizenegyespárbaj is lehet
A Milenio napilap a mexikói klubfutball ecuadori legendáját, Álex Aguinagát kérdezte. A korábbi középpályás szerint annyira kiegyenlített lehet a csata, hogy akár tizenegyespárbajig is eljuthatnak a csapatok. Ecuador védelmét Willian Pacho, Piero Hincapié és Moisés Caicedo európai tapasztalata révén valamivel erősebbnek tartja, Mexikó támadójátékában viszont több veszélyt lát.
A Claro Sports Agustín Delgadóval, Ecuador korábbi vb-gólszerzőjével elemezte a párharcot. A hajdani középcsatár szerint a két válogatott közös gyengesége a kapu előtti hatékonyság, ezért kevés helyzetet valószínűsít, s az dönthet a továbbjutásról, melyik szakmai stáb találja meg gyorsabban az ellenfél sebezhető pontját, illetve melyik csapat tud gólt szerezni az előtte adódó egy-két lehetőségből.
Az El Financiero szerint Mexikó kellemetlen, az elmúlt évtizedben egyre nehezebben kezelhető riválist kapott. A lap felidézte, hogy a két együttes huszonnégy év után találkozik ismét világbajnokságon: 2002-ben az első vb-jén irányító Javier Aguirre csapata győzött 2–1-re, ám azóta kiegyenlítettebbé vált a párharc az erőviszonyok alapján. A 2024-es Copa Américán a gól nélküli döntetlen Mexikó kiesését jelentette, a legutóbbi felkészülési találkozójuk pedig 1–1-re végződött.
| Babonás nosztalgikus érzés visszatérni a zöld mezhez |
A szerencsésnek bizonyuló zöld mezben lép pályára Mexikó az Ecuador elleni világbajnoki mérkőzésen – írta az Infobae. A válogatott a csoportkör mindhárom találkozóján más színű felszerelést viselt: a Dél-Afrika elleni nyitányon a hagyományos zöldben győzött 2–0-ra, Dél-Koreát feketében, Csehországot pedig fehérben múlta felül 1–0-ra, illetve 3–0-ra. A válogatott tehát az Azték Stadionba és egyúttal az első siker öltözékéhez is visszatér. A mez különösen közel áll a szurkolókhoz, mivel kialakítása az 1998-as világbajnokság jellegzetes szerelését idézi: az azték Napkőre emlékeztető mintázata a mexikói kultúrát és a futballmúltat kapcsolja össze. A zöld az elmúlt években nem mindig számított a nemzeti csapat első számú színének, ezért visszatérése önmagában is nosztalgiát keltett. Most jelképes jelentést is kaphat: Mexikó ugyanabban a szerelésben próbálhatja megtenni első lépését a kieséses szakaszban, amelyben elkezdte hibátlan hazai világbajnoki menetelését – ha a babonás drukkereken múlik, Ecuador ellen aligha választhatott volna jobbat.
 |
A kilenc pont és a három kapott gól imponáló, de…
A kilenc pont és a három kapott gól nélküli győzelem egyszerre történelmi és imponáló, de az igazi kérdésekre csak most, a kieséses szakaszban kaphatunk választ. Lapunk a TUDN MEX világbajnoki elemzőműsorának szakértőjét, Ricardo López Si mexikói sportújságírót kérte fel arra, értékelje a házigazda első három találkozóját. Szerinte a válogatott elsősorban a stabilitásra épített, és a játékosok egyéni adottságaihoz képest meglepően kevés kockázatot vállalt
„Mexikó – több labdarúgójának természetes futballstílusával ellentétben – a biztos védekezést helyezte előtérbe, és minimalista játékterv alapján meccselt –mondta Ricardo López Si. – Az ellenfelek játékereje és -stílusa lehetővé tette, hogy ezt az elképzelést érvényesítse, ugyanakkor továbbra is az az ember érzése, a terv nem teljes. A csapat inkább ahhoz igazodott, ki áll vele szemben, mintsem a saját futballistáinak erényeiből indult volna ki. Lehet, hogy Mexikó kerete nem dúskál a kiemelkedő tehetségekben, de megvannak benne azok a futballisták, akik labdabirtoklásban a látottnál többet tudnának nyújtani.”
A három mérkőzés három eltérő feladatot jelentett: Dél-Afrika ellen a fölény megőrzése, Dél-Koreával szemben a szűk előny védelme, Csehország ellen pedig a türelmes építkezés hozta meg a sikert. Mexikói kollégánk óva int attól, hogy a kilenc szerzett pontból messzemenő következtetést vonjunk le.
„Az az általános érzés, a játékterv még nem teljes ahhoz, hogy Mexikó más típusú ellenfelekkel is felvegye a versenyt. A válogatottból hiányzik a támadófenyegetés és az a képesség, hogy valaki labdával területet nyerjen. Sok támadó inkább az összjátékban erős, mint az úgynevezett vertikális akciókban, ezért nem mindig meggyőző, amikor a csapat visszahúzódik, márpedig sebesség és a hosszú indításokból fakadó veszélyforrás nélkül a támadófutball elveszíti az élét. A válogatott még a gyengébb riválisok ellen is átengedte időnként a kezdeményezést, nehogy túlságosan kinyíljon.”
Dél-Korea ellen mindössze 0.52-es várható gólmutatót, azaz xG-t ért el Mexikó, Csehországgal szemben pedig 35 percet kellett várnia az első kaput eltaláló lövésére. A számok megmutatják, miért beszél a szakértő félkész támadójátékról: a kieséses szakaszban már aligha fér bele, hogy a hazaiak hosszú időszakokra lemondjanak a kezdeményezésről. A három kapott gól nélküli mérkőzés nagy fegyvertény, Johan Vásquez vezetésével magabiztosan működött az elhárítás. Kérdés azonban, hogyan reagál a hátsó alakzat, ha nagyobb sebességgel és több középső összjátékkal támadják.
„Mexikó eddig nem találkozott igazán magas színvonalú támadósorral. A legjobb képességű ellenfél, Dél-Korea sem veszélyeztette gyakran a védők mögötti területet. A csapat jól védekezett, stabilnak tűnt, de még nem került tartósan nagy nyomás alá. Meglátjuk, hogyan teljesít olyan ellenféllel szemben, amely több védekező párharcra kényszeríti, nagy sebességgel támadja és gyakran próbál középen összjátékot kezdeményezni.”
Merthogy Ecuador éppen azokban az elemekben erős, amelyekben Mexikót eddig kevésbé tették próbára. Bár első két csoportmérkőzésén nem szerzett gólt, az utolsón 2–1-re legyőzte Németországot. Ricardo López Si szerint félrevezető lehet az eredmények közötti látványos különbségből kiindulni, a dél-amerikaiak játékának szerkezete ugyanis mindhárom találkozón hasonlóan meggyőző volt.
„Ecuador az eredményektől függetlenül rendkívül következetesen ragaszkodott a játékstílusához, mindhárom mérkőzésén rá tudta erőltetni elképzelését az ellenfélre. A kapu előtt nincs meg benne a kellő átütőerő, de szinte minden mást jól csinál. Elitkategóriás védői, erős középpályásai és veszélyes csatárai vannak. Érett, jól védekező, támadásban pedig rugalmas csapatról beszélünk. Moisés Caicedo energiát ad, Pedro Vite játékszervezőként irányítja a középpályát, a szélsők állandóan mozgásban vannak, és többen is ügyesen helyezkednek a vonalak között. Tulajdonképpen csak egy megbízható gólszerző hiányzik.”
Beszélgetőpartnerünk a két keretet hasonló szintűnek tartja, az ecuadori játékosokat ugyanakkor erőnlétileg és a legmagasabb szinten szerzett versenytapasztalat alapján acélosabbnak ítéli. Mivel szerinte Willian Pacho és Piero Hincapié nemcsak a saját tizenhatosán belül védekezik kiválóan, hanem nagy területen is nehéz őket átjátszani, Mexikónak nem elegendő rövid passzokkal körbejátszania a dél-amerikai blokkot, futásokkal kell széthúznia, mélységi mozgásokkal hátrafelé fordítania a védőket, és így helyet nyitnia középen.
| A nagy futballtorna idején gyakoribb a családon belüli erőszak |
| A világbajnokság ünnepi képei mögött súlyos társadalmi probléma húzódik meg Mexikóban: a nagy futballtornák idején rendszerint emelkedik a családon belüli erőszak veszélye. Az El País friss összeállítása szerint az ENSZ adatai alapján az agresszió mértéke 26-38 százalékkal nőhet attól függően, nyer vagy veszít az elkövető által támogatott csapat, alkoholfogyasztás mellett pedig az emelkedés a negyven százalékot is elérheti. A Mexikói Menedékházak Országos Hálózata a torna első heteiben ötvenszázalékos növekedést tapasztalt a telefonon, WhatsAppon és közösségi oldalakon érkező segítségkérések számában. Különösen megrázó, hogy nemcsak nők, hanem gyerekek is jelentkeztek: többen azért kértek tanácsot, hogy megvédhessék az édesanyjukat, mások azt próbálták felismerni, erőszaknak számít-e, ami otthon történik velük. A UNICEF és a UN Women ezért országos kampányt indított „Csapatban a családon belüli erőszak ellen” címmel. Az üzenet egyszerű, mégis fájdalmasan időszerű: vereség, győzelem és alkohol sem adhat felmentést az agresszióra. |
Forrásponton a lelátó, avagy az Azték Stadion fantasztikus!
Ebben lehet kulcsszerepe Julián Quinonesnek és Gilberto Morának – előbbi átalakulását tartja a mexikói válogatott legkellemesebb meglepetésének, mivel a korábban főleg mélységi futásairól ismert támadó kreatívabbá vált, a nemzeti csapat pedig már az akciók felépítését is rábízza. A megfelelő egyensúly megtalálása azonban nehéz feladatnak tűnik, mivel ha a házigazda túl óvatosan futballozik, Ecuador úgymond rátelepedhet a mérkőzésre – viszont ha elragadja a hazai közönség lendülete, az is veszélyt hordozhat magában.
Az Azték Stadion atmoszférája azonban olyan előnyt jelenthet, amelyet nehéz adatokkal számszerűsíteni: „A szurkolók elkötelezettsége példamutató. Amikor ilyen összhang alakul ki a csapat és a közönség között, a lelátó maga is versenyelőnyt teremt. Kevés stadion hangulata fogható az Aztékéhoz, amikor a lelátó eléri a »forráspontját«. Ez kétségkívül előny Mexikónak.”
A társházigazda tehát a negyedik mérkőzésére készül, miközben az egész ország már az ötödikről beszél. A megváltozott lebonyolítás miatt azonban a régi álom megfelelője immár nem az ötödik, hanem a hatodik meccs lenne: az azt jelentené, hogy a válogatott ismét a világ nyolc legjobb csapata közé jutott.
„Lehet, hogy Mexikónak nincsenek meg a megfelelő futballistái vagy a játékterve ahhoz, hogy az elittel versenyezzen, de az Azték Stadion miatt az ország tényleg álmodozhat.”
| Csaknem másfél év elteltével játszik ismét ilyen magaslaton Ecuador |
 Érdekes szempontot emelt ki az ecuadori El Comercio lap: a legközelebb a nyolcaddöntőbe jutásért Mexikó ellen az Azték Stadionban pályára lépő Ecuador 16 mérkőzés és majdnem másfél év után játszik ismét olyan magaslaton, mint amelyen Mexikóváros fekszik. A tengerszint feletti 2240 méternél egyébként magasabban kellett helytállnia tavaly márciusban Sebastián Beccacece szövetségi kapitány együttesének, hiszen Venezuelát a 2850 méteren fekvő Quitóban fogadta, Ecuador 2–1-re győzött a világbajnoki selejtezőn. A lap a nehezített körülmények ellenére bizakodó, hiszen a válogatott keretértéke kétszer akkora, mint Mexikóé, s Piero Hincapié, Joel Ordónez, Willian Pacho és Moisés Caicedo révén a hazaiak elsöprő, a közönséggel is megtámogatott rohamait megállíthatja. Meglepő lett volna, ha a csapat támadójátékát emelik ki, hiszen összesen két gólt sikerült szerezni a csoportkörben, igaz, az németverést és továbbjutást eredményezett (2–1). Főleg Enner Valencia jelenlegi formájával lesz nehéz visszavágni a 2002-es világbajnokságon elszenvedett 2–1-es vereségért, Agustín Delgado akkori gólja az ecuadoriak történetének első vb-találata volt. M. D. |
| FERGETEGES PRODUKCIÓ |
Mexikóvárosban rengeteg mutatványossal lehet találkozni még taxizás közben is. A ránézésre harmincas éveiben járó férfi a fejére illesztett esernyő csúcsán egyensúlyozott egy labdával, miközben három bowlingbábuval zsonglőrködött. Nem is maradt el a jutalma, többen is a kezébe nyomtak egy-egy bankjegyet…  |
VILÁGBAJNOKSÁG, EGYESÜLT ÁLLAMOK, KANADA, MEXIKÓ
A LEGJOBB 16 KÖZÉ JUTÁSÉRT
Szerda, 3.00: Mexikó–Ecuador, Mexikóváros (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n és a Nemzeti Sportrádióban!
A MEXIKÓI VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok: 12 Carlos Acevedo (Santos Laguna), 13 Guillermo Ochoa (AEL Limassol – Ciprus), 1 Raúl Rangel (Guadalajara)
Védők: 20 Mateo Chávez (AZ – Hollandia), 23 Jesús Gallardo (Toluca), 3 César Montes (Lokomotiv Moszkva – Oroszország), 15 Israel Reyes (América), 2 Jorge Sánchez (PAOK – Görögország), 5 Johan Vásquez (Genoa – Olaszország)
Középpályások: 25 Roberto Alvarado (Guadalajara), 4 Edson Álvarez (Fenerbahce – Törökország), 24 Luis Chávez (Dinamo Moszkva – Oroszország), 8 Álvaro Fidalgo (Real Betis – Spanyolország), 26 Brian Gutiérrez (Guadalajara), 6 Érik Lira (Cruz Azul), 19 Gilberto Mora (Tijuana), 17 Orbelín Pineda (AEK Athén – Görögország), 7 Luis Romo (Guadalajara), 18 Obed Vargas (Atlético Madrid – Spanyolország)
Támadók: 11 Santiago Giménez (AC Milan – Olaszország), 14 Armando González (Guadalajara), 21 César Huerta (RSC Anderlecht – Belgium), 9 Raúl Jiménez (Fulham – Anglia), 22 Guillermo Martínez (UNAM), 16 Julián Quinones (Al-Kvadszija – Szaúd-Arábia), 10 Alexis Vega (Toluca)
Szövetségi kapitány: Javier Aguirre
AZ ECUADORI VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok: 1 Hernán Galíndez (Huracán – Argentína), 12 Moisés Ramírez (Kifiszia – Görögország), 22 Gonzalo Valle (LDU Quito)
Védők: 7 Pervis Estupinán (AC Milan – Olaszország), 3 Piero Hincapié (Arsenal – Anglia), 26 Yaimar Medina (Genk – Belgium), 4 Joel Ordónez (FC Bruges – Belgium), 6 Willian Pacho (Paris Saint-Germain – Franciaország), 25 Jackson Porozo (Tijuana – Mexikó), 17 Ángelo Preciado (Atlético Mineiro – Brazília), 2 Félix Torres (Internacional – Brazília)
Középpályások: 5 Jordy Alcívar (Independiente del Valle), 23 Moisés Caicedo (Chelsea FC – Anglia), 18 Denil Castillo (Midtjylland – Dánia), 21 Alan Franco (Atlético Mineiro – Brazília), 14 Alan Minda (Atlético Mineiro – Brazília), 10 Kendry Páez (River Plate – Argentína), 19 Gonzalo Plata (Flamengo – Brazília), 8 Anthony Valencia (Antwerp – Belgium), 15 Pedro Vite (UNAM – Mexikó)
Támadók: 20 Nilson Angulo (Sunderland – Anglia), 24 Jeremy Arévalo (VfB Stuttgart – Németország), 16 Jordy Caicedo (Huracán – Argentína), 11 Kevin Rodríguez (Union Saint-Gilloise – Belgium), 13 Enner Valencia (Pachuca – Mexikó), 9 John Yeboah (Venezia – Olaszország)
Szövetségi kapitány: Sebastián Beccacece (argentin)
