Mecsekalja: indulás felfelé!

Még nincs futball-láz Pécsen, de még lehet. Mondhatjuk úgy is, szerencsére végre megint lehet, a mostani, NB III-ban remeklő csapat ugyanis mindent megtesz ezért, a Délnyugati csoportban úgy első, hogy eddigi 13 mérkőzéséből 12-t megnyert, csupán egyet adott döntetlenre, mégpedig a derbit a PTE-PEAC ellen. Ezenkívül azt se felejtsük, hogy a Magyar Kupában az előző körben az élvonalbeli Kisvárdát búcsúztatták kétezer néző előtt Vas László játékosai, a tizenhat között pedig februárban a Ferencváros látogat a lerobbant, a múlt század mementójaként ható pécsi stadionba, amely a modern létesítményekhez szokott tizenéves ifjaknak akár amolyan „retró túrának” is beillene.

VÉLEMÉNYEK

Megyeri Károly, a PMSC korábbi középpályása: – Mohácsi gyerekként az volt a vágyam, hogy a megye akkori legjobb csapatában szerepelhessek. Ez szerencsémre megadatott. Egyszer adtak kölcsön az NB II-be, ám az még több erőt adott, nem szegte a kedvemet. Aztán Garami József figyelt fel rám, visszahívott, vele lehettem 1986-ban bajnoki ezüstérmes, és nyertünk Magyar Kupát is 1990-ben. Ma még értékesebbnek látom azokat az érmeket, mint egykoron. Rengetegszer volt tele a lelátó, a hangulat mindenkit elragadott. Amikor egy mostani mérkőzésen ezer néző van kinn, azt szoktam mondani, mi ezt egy nullával magasabb szinten űztük, azaz mifelénk a tízezer szurkoló volt a megszokott. Ilyen élményeket kívánok az utódoknak meg a tribünökre kilátogatóknak egyaránt.

Katzirz Béla, a PMSC korábbi kapusa: – Mi a pécsi Szigeti úti stadionban voltunk otthon, amely kis túlzással egy vidéki „oroszlánbarlangnak” számított. A legnagyobb fővárosi klubokat is el tudtuk kapni, ha nem is rendszeresen. De egy-egy pályafutást is egészében kell nézni, nem részleteiben. Pécsi gyerekként onnan lehetettem a nemzeti csapat kapitánya. Amikor a londoni Wembley-ben hallgathattam a Himnuszt, azért ez az eszembe ötlött. Elégedett lehetek azzal, amit elértem, nem azt nézem, hányszor húzhattam fel a címerest mezt, hanem arra gondolok, kevesebb is lehetett volna. Harcosnak, sportosnak születtem, ez egyéniség kérdése, nehezen tanulható tulajdonság. Remek lenne, ha a maiak a nyomunkba lépnének.

Bérczy Balázs, a PMSC korábbi védője: – Bárki bárhonnan jött Pécsre, jó közösséget alkottunk. Én a pálya mellett cseperedtem fel, nyolcszáz méterre laktam onnan. Az ifiben Garami József volt a mesterem, ő vitt fel a felnőttek közé. Jó, ha egy szakmai vezető meg a labdarúgó ismerik egymást, de itt másról volt szó. Rólunk Józsi bácsi olyanokat is tudott, amikben magunk sem voltunk biztosak. Pedagógus volt a javából, a tanulásra is ösztönzött, még akkor is, ha az esetleg hátráltatta a szakmai munkáját. Máshol is értem el sikereket, voltam magyar bajnok, de fiatal futballista kizárólag Pécsen voltam. Követem a mostani PMFC-t, lélekben a mostaniakkal vagyok, bár már távolabb élek.

Persze az együttes nem ott edz, hanem a lényegében minden igényt kielégítő Idősebb Dárdai Pál Edzőközpontban, a város szélén. Péntek délelőtt itt minden csendes, ilyenkor az első csapat zavartalanul készülhet aktuális feladatára, és a hajnali csípős idő után a nap is kisüt, szép időben érkeznek a labdarúgók az edzésre.

A nap a konditeremben kezdődik, a nyáron visszavonult kapus, Helesfay Donát immár erőnléti edzőként vezényli a feladatokat, Vas László másik segítője, a korábbi remek támadó, Gyánó Szabolcs is megérkezik, hogy szemügyre vegye, ki hogyan dolgozik. 

Az emelet másik végén szintén egy volt futballista, Győri János egészen más feladatokat végez, a PMFC ügyvezető igazgatójaként konkrétan a legtöbb teher az ő vállát nyomja. Vezetőtársa, a sportigazgató Dragóner Attila csak azért nincs itt, mert csütörtök este még televíziós szakértői munkát végzett az AC Milan–Ferencváros meccsen, de természetesen általában ő is itt tölti a szürke hétköznapokat.

Amelyek nem is annyira szürkék, sőt, most kifejezetten izgalmasak, hiszen a 2024-ben az NB III-ba zuhanó együttes azért küzd, hogy újra másodosztályú legyen.

„Úgy tűnik, most minden összeállt, Dragóner Attila és Vas László olyan keretet rakott össze, amely elérheti céljainkat, jó az összhang a csapaton belül, az eredmények is jönnek – mondja Győri János. – A költségvetésünk erre az idényre megvan, a tulajdonos biztos feltételeket teremt. Nyilván jelenleg van némi bizonytalanság, hogyan alakul át a következő évtől a sporttámogatás, de bízunk benne, a lehetőségeink hasonlóak maradnak, sőt ha sikerül feljutnunk az NB II-be, az ott szétosztott központi támogatás révén biztos lábakon állhatunk.”

Az ügyvezető szerint érdekes a szituáció, mert olyan csapat igyekszik egy osztállyal feljebb, amelynek nincs valódi hazai pályája, hiszen a városi stadionban bérlők, mivel egy nyolc évvel ezelőtti átszervezés és ígéret kapcsán a létesítmény visszakerült a városi létesítményeket fenntartó cég tulajdonába. Akkor új stadion építését ígérték a klubnak, de aztán az elmaradt, ahogyan korábban valahogy sok pécsi labdarúgással kapcsolatos fejlesztés került le a listáról. Győri János erre azt mondja, a város futballja végig lélegeztetőgépen volt, mindig az életben maradáshoz éppen elég támogatás érkezett.

Pedig az utánpótlás terén mindig kiemelkedő teljesítményt nyújtottak a pécsiek, rengeteg játékost lehetne sorolni az elmúlt ötven-hatvan évből, akik a baranyai megyeszékhelyről indultak és lettek válogatottak, a nyolcvanas évek Garami József-féle csapatából pedig többen bekerültek például Mezey György válogatottjába is. Tehetségek most is vannak, pedig a PMFC nem akadémiaként, hanem tehetségközpontként működik, ezért nehéz is megtartani a helyi talentumokat, sok szülőnek és csemetének nem perspektíva, hogy tinédzserként esetleg az NB III-ban játszhat, ezért akadémiákra vándorolnak, ahol többnyire nem futják be azt a pályát, amely képességeik alapján bennük van.

Vas László mindenesetre több pécsi nevelésű fiatalnak is bizalmat szavaz, kőkemény munkát végeztet játékosaival, a célok elérésében pedig olyan rutinos futballistákra is számíthat, mint Babati Benjámin, aki 251 mérkőzést játszott a Zalaegerszeg színeiben, megfordult Mezőkövesden, Győrben és Csíkszeredában is, mielőtt a nyáron Pécsre igazolt.

„Nagyszerűen érzem itt magam, remek a közösség és nyugodtan állíthatom: a körülmények és a szakmai munka sem harmadosztályú, s bár hamarosan harmincegy éves leszek, az a célom, hogy a klubbal együtt jövőre feljussunk az NB II-be” – mondja a szélső.

A csapat a konditerem után a pályán gyakorol, de ha vasárnap van a mérkőzés, a péntek terhelés szempontjából visszafogottabb nap, szombaton következik a taktikai elemek gyakorlása. A hét utolsó napján dél-dunántúli rangadót játszik a PMFC a Paks II otthonában, ez most a legfontosabb feladat, amelyet a piros-feketéknek meg kell oldaniuk.

Temetés a pálya közepén

Megannyi sikert és dicsőséges napot idézhetünk fel a pécsi futball történetéből, de akadnak mélypontok is, sőt, bizarr történetek. Az egyik ilyen 2015-re datálódik, a PMFC a pályán kiharcolta a bennmaradást az élvonalban, ám a következő idényben a licencet már nem kapta meg az ­NB I-es indulásra, s a megyei I. osztályban kellett újrakezdeni mindent. De előtte, a Nyíregyháza elleni utolsó bajnokit követően az élvonalból kizárt klub szurkolói a pálya középkörében markolóval gödröt ásattak, koporsót helyeztek el benne, jelképesen eltemetve a pécsi futballt. Szerencsére úgy tűnik, nem kell bibliai csoda a feltámadáshoz, azóta a PMFC már megjárta az NB II-t és most oda igyekszik vissza.

A hosszabb távú elképzelések szerint a nyáron egy osztállyal feljebb kell lépni, Győri János hangsúlyozza is, hogy a vezetőedzőtől a szertárosig mindenki tudja, hogy ez a cél, ezért dolgoznak.

A játékosok közben beballagnak az öltözőbe, mi pedig a pécsi sport krónikásával, statisztikusával, Pucz Péterrel elmegyünk a városi stadionhoz közeli Pécsi Józska vendéglőbe, amelynek bejárata mellett a PMFC jogelődje, a Pécsi Dózsa címere virít, annyi módosítással, hogy a közepén lévő D betű helyett egy J látható. Bent a falakon pécsi futball-legendák fényképei díszítik a falat: Rapp Imréé, Róth Antalé, Mészáros Ferencé, a Dunai testvéreké vagy éppen Katzirz Béláé. Az egyik asztalnál a másik jogelőd, a PMSC korábbi játékosa Hergenröder János üldögél, aki tagja volt a klub 1977-ben Kovács Imre vezetésével másodosztályú bajnoki címet nyerő együttesének.

„Természetesen ott vagyok a mérkőzéseken, most jó csapatunk van, biztos vagyok benne, hogy megnyerik a bajnokságot. A baj az, hogy utána még kell egy párharcot játszani valamelyik másik csoport aranyérmesével” – mondja homlokát ráncolva.

A Pécsi Józska egyébként a drukkerek törzshelye is, de több korábbi labdarúgó itt issza kávéját, a korábbi válogatott Márton Gábor is törzsvendég. Az itt fogyasztók között akad olyan, aki szerint NB I legközelebb akkor lesz Pécsen, ha egy arab sejk veszi meg a klubot, de a legfontosabb most az, hogy a másodosztályba sikerüljön visszajutni.

MINIINTERJÚ

Vas László: Ezt a tempót tartanunk, esetleg fokoznunk kell   – Minden úgy alakul ebben az idényben, ahogy elképzelte? – Viccesen mondhatnám, hogy nem, mert van egy döntetlenünk – mondta Vas László, a PMFC vezetőedzője. – Szerencsére sikerült úgy kialakítanunk a keretet, hogy a nyáron a felkészülés kezdetekor szinte mindenki itt volt velünk, így könnyebb a játékosoknak alkalmazkodni a munkamódszereinkhez. Persze kijelenthető, hogy az elért eredmények tükrében minden jól alakult, de még nem nyertünk semmit. Szeretnénk, ha ez a klub nem ragadna bele a mostani, méltatlan helyzetébe, hanem minél előbb visszatérne a magyar futballban az őt megillető helyre.   – Negyven gólt szerzett a Pécs és csak négyet kapott az eddigi tizenhárom mérkőzésen a bajnokságban, és látszik, nagyon határozott futballt játszik. – Ez csapatsport, fontos, hogy az egyének egymáshoz kapcsolódjanak, ne csak a pályán, azon kívül is, elsődleges feladat volt a jó közösség kiépítése, a játékosok tudjanak egymásért küzdeni, egymás hibáit kijavítani. Szintén lényeges, hogy helyesen mérjük fel, ez a keret mire van hivatva, min kell javítani, esetleg mit kell elhagyni. A taktikát ahhoz alakítjuk, amire a csapat képes. A srácok szenzációsan álltak bele a munkába, ez hosszú távon kifizetődik.   – Mennyire mer előre gondolkodni?  – Hazudnék, ha azt mondanám, csak a következő hét feladatai járnak a fejünkben, de egyensúlyt kell tartani. Vannak céljaink, amelyek eléréséért tenni kell. Az eddigi jó szereplés egy folyamat része, ezt a tempót tartanunk, esetleg fokoznunk kell, hogy az idény végén a város, a szurkolóink büszkék legyenek ránk. Én még abban az időben nőttem fel, amikor tizenhatezren jártak a pécsi meccsekre, ezekre az időkre vágyom újra, szeretnénk kielégíteni a drukkereink igényeit és meg akarjuk örvendeztetni őket.

Szóval Pécsen éledezik valami, a krónikás Pucz Péter nem is érti, miért, annyi csalódás érte a drukkereket már az elmúlt évtizedekben. 

A korábban emlegetett futball-láz azonban kitörhet, főleg amikor februárban az Európa-ligában menetelő Ferencváros látogat kupameccsre Pécsre. Győri János szerint bőven telt ház lesz a „retró stadionban”, azon a meccsen, valamint a bajnokságból hátralévő találkozókon lesz esély folyamatosan helyreállítani a bizalmat.

Ez most a legfontosabb a Mecsekalján.

A PÉCS EMLÉKEZETES
MECCSEI A MÚLTBÓL

Pécs–Newcastle United 2–0 (1–0)
EVK, 2. forduló, visszavágó
1970. november 4., Pécs, 22 000 néző
Vezette: Marendaz (svájci)
Gólszerző: Máté (18., 62.)
Az előző évben a Newcastle az Újpesti Dózsát múlta felül a VVK döntőjében. A pécsiek 2–2-es összesítéssel, tizenegyesekkel búcsúztatták az angolokat. Az óriási bravúrt követően a Pécs a Juventusszal szemben esett ki a nyolcaddöntőben.

Pécs–Újpesti Dózsa 4–2 (1–2)
NB I
1975. február 22., Pécs, 15 000 néző
Vezette: Somlai
Gólszerző: Dárdai P. (13., 67., 69., 89. – a harmadikat 11-esből), ill. Fazekas (15.), Schumann (35.)
Dárdai Pál káprázatosan futballozott, ezen a délutánon nem lehetett megállítani, a Népsporttól 10-es osztályzatot kapott: „Négy gólja önmagáért beszél, de ezen kívül is remekelt, minden támadásból kivette a részét.”

Pécs–Feyenoord 1–0 (1–0)
UEFA-kupa, 1. forduló
1986. szeptember 17., Pécs, 14 000 néző
Vezette: Vaszarasz (görög)
Gólszerző: Mészáros (26.)
A Pécs bajnoki másodikként indulhatott az UEFA-kupában, a Feyenoordtól a visszavágón 2–0-ra kikapott, kiesett, viszont a hollandok ekkor figyeltek fel Róth Antalra, majd le is igazolták, „Rocsó” pedig három idényt húzott le a rotterdami klubban.

Pécs–Bp. Honvéd 2–0 (0–0)
MNK, döntő
1990. június 6., Tatabánya, 3000 néző
Vezette: Molnár
Gólszerző:  Bérczy (71.), Lehota (89.)

Pécs–Manchester United 0–1 (0–0)
KEK, 1. forduló 
1990. október 3., Pécs, 15 000  néző
Vezette: Petrovics (jugoszláv)
Gólszerző: McClair (78.)
Alex Ferguson együttese kettős győzelemmel (1–0, 2–0) jutott a második körbe.

Pécs–VfB Stuttgart 2–2 (1–0)
UEFA-kupa, 1. forduló
1991. október 2., Pécs, 3000 néző
Vezette: Pezzella (olasz)
Gólszerző: Magyar (18.), Mörtel (84.), ill. Strehmel (55.), Mayer (75.)
A visszavágón Christoph Daum csapata 4–1-re nyert…