A legjobb támadósor a legjobb védelem ellen, mégis Yamal és Digne párharca lesz a kulcs
A LEGJOBB TÁMADÓSOR A LEGJOBB VÉDELEM ELLEN
Azt hiszem, azzal senki sem fog vitába szállni, ha azt mondom, messze Franciaország támadósora a legjobb ezen a világbajnokságon, ami még akkor is igaz, ha a gólszámot tekintve jelenleg csak a második helyen áll, eggyel lemaradva a címvédő argentin válogatott (17 gól) mögött – persze, Lionel Messiék két hosszabbításos mérkőzést is játszottak, ott ráadásul négyszer betaláltak, erre a franciáknak nem volt szükségük. Franciaországnak van a második legtöbb lövése és a legtöbb kaput eltaláló lövése ezen a tornán, és miközben a kezdőben egymással folyamatosan helyet cserélő Désiré Doué, Bradley Barcola duónak is jó tornája van a bal oldalon, mindenki a csúcstrióról beszél: Kylian Mbappé 8 gólnál és 3 gólpassznál, Ousmane Dembélé 5 gólnál és 2 gólpassznál, Michael Olise 5 asszisztnál tart. Amikor valakinek nem megy – bár erre ritkán akad példa –, akkor is van olyan, aki előlép, minden egyes alkalommal. Bár ez a trió egyelőre egy Aranylabdánál tart Dembélé révén, egyáltalán nem ördögtől való gondolat a Ronaldo, Ronaldinho, Rivaldo brazil csodahármashoz hasonlítani, akik 2002-ben hasonló számok mellett világbajnoki címet szállítottak. A kérdés nem is az, a franciák triója mennyire veszélyes, hanem hogy hogyan lehet őket megállítani.
| VÉLEMÉNY |
Csúcsfoci az lesz, de gólok is? Nem véletlenül emeltük ki, mennyire stabil mindkét védelem, ráadásul a tét hatalmas, így hiába lesznek hihetetlen támadósztárok a pályán, nagyon meglepődnék rajta, ha olyan meccsképet kapnánk, mint a tavalyi 5–4-es Nemzetek Ligája-elődöntőben. Szinte biztos, hogy a találkozó lassan indul majd be, Spanyolország játssza, amit tud, ennek pedig Franciaország is örülni fog, mert így átadhatja a területet és figyelhet az ellentámadásokra. Valaki előbb-utóbb villanni fog, de ameddig ez nem történik meg, egyik fél sem fog valódi kockázatot vállalni. A tippem az, hogy a második félidőben majd megjönnek a gólok, de főleg franciák: Spanyolország nem lesz képes mit kezdeni az éles támadósorral, Yamalt viszont amennyire lehet, megállítják Salibáék. NS-tipp: 2–0 Franciaországnak |
Sehogy. De lassítani azért lehet, és Spanyolország pontosan ezt fogja tenni. Luis de la Fuente legénysége a torna legjobb védelmével rendelkezik, Belgium ellen egészen pontosan 649 (!) játékperc után kapott gólt világbajnokságon, s mivel többet már nem szereztek Kevin De Bruynéék, a spanyoloknak az az egyetlen kapott góljuk van a vb-n – természetesen a legkevesebb. Fontos, hogy Spanyolország nem beparkolja a buszt és úgy hatástalanítja az ellenfelet, sokkal inkább támadás közben védekezik, megpróbálja birtokolni a labdát, majd amikor elveszti azt, egyből letámad, visszatámad, így az ellenfelek kevésszer tudnak igazán veszélyes támadásokat vezetni, amikor pedig megteszik, akkor ott vannak Pau Cubarsíék. Apropó, a Barcelona fiatal belső védője: 19 éves kora ellenére egyértelműen ő a védelem vezére, s habár fejpárbajokat, ütközéseket, szereléseket tekintve is fejlődik, neki is a passzjáték, az ellenfél letámadásai alól való kiforgás a legnagyobb fegyvere.
Spanyolország a franciák ellen sem fog beállni védekezni, nem is állna jól neki, viszont az biztos, hogy De la Fuentének ezúttal az eddigieknél visszább kell húznia a védelmi vonalát a támadásépítésekkor, mert ha nem teszi, akkor egy-egy vesztett labdánál már nem a 41 éves Cristiano Ronaldo, vagy éppen Charles De Ketelaere zúdul rá kontra formájában Cubarsíékra, hanem a Mbappé, Dembélé, Olise trió, ami sebességben és a befejezéseket tekintve is mérföldekkel veszélyesebb. Két éve az Eb-n még nem volt ott Olise a csapatban, Dembélének sem ezt a verzióját láttuk, így az ott tapasztaltak kevésbé mérvadóak. Egy éve, az NL-elődöntőben négyet vágott Spanyolországnak ez a francia támadósor, de akkor meg már 5–1-re is vezettek a spanyolok. Hogy mi lesz ezúttal, az De la Fuente felfogásán is múlik, ám merőben meglepő lenne, ha Unai Simón hálója egyszer sem zörrenne meg.
MEGÉRI-E DUPLÁZNI LAMINE YAMALT?
Ha viszont úgy készülnek a spanyolok is, hogy ezt a francia támadósort lehetetlen egy teljes meccsen át feltartóztatni, akkor támadóoldalon kell domborítani valamit. Ami Spanyolország támadójátékát illeti, nem kiemelkedő ezen a tornán, ellenben még mindig vannak rejtett tartalékai, amiket ezen a meccsen meg kell villantani. Amikor még Luis Enrique vezette ezt a válogatottat, a játék akkor is rendben volt, sőt, 2021-ben összejött egy Eb-elődöntő, majd 2022-ben kisebb ellenfelekkel szemben jól mutatott a csapat, Costa Rica 7–0-s kiütésbe szaladt bele a csoportkörben, hogy aztán Marokkó ellen a nyolcaddöntőben 0–0 legyen az eredmény, a szétlövés után pedig csomagolhattak haza a spanyolok. Hogy mi változott? Talán nem árulok el nagy titkot azzal – főleg az elmúlt két BL-idényt követően –, hogy nem Luis Enrique edzői képességei voltak a gát, nem az egyébként remekül dolgozó Luis de la Fuente taktikai zsenije változtatta meg a csapat sikerességét, hanem a megújulás a széleken. Megjelent ugyanis a csapatban Lamine Yamal, aki már két éve, 17 évesen is a világ egyik legjobban cselező, egy az egyező játékosa volt, a túloldalra pedig bekerült Nico Williams, aki hasonló erények birtokosa. Láttuk ezen a tornán is, a Zöld-foki-szigetek ellen, hogy mennyire impotensnek tűnik a spanyol támadójáték, ha közülük egyik sincs ott a pályán. Azóta Yamal villog, ha a gólokat nem is termeli, de minden támadás rajta folyik át, több védőt vesz le egyszerre, ezzel kisegítve a társait, de az biztos, hogy ezúttal nagy szükség lesz a sérüléséből visszatérő Nico Williamsre. Ha felépült, kezdenie kell!
Ha egy pillanatra átpillantunk a túloldalra, akkor egy nagyon alulértékelt francia védelmet látunk. Lehet, hogy a spanyolok kapták a legkevesebb gólt, de rögtön mögöttük ott van Franciaország, amely Mike Maignannal a kapuban ezen a tornán eddig összesen kétszer kapitulált: Szenegál ellen 2–0-nál, mikor már eldőlt a meccs, majd Norvégia ellen szintén 2–0-nál. Ezután, tehát az egyenes kieséses szakaszban még egy gólt sem szerzett a mindenkori ellenfél a franciák ellen, sőt, igazán nagy lehetőséget sem tudott kialakítani: Svédország, Paraguay és Marokkó összesített xG-je, tehát várható gólja a három meccs alatt összesen nem érte el az egyet, 0.97, ami egészen elképesztő adat. Lucas Digne nagyszerű döntés volt Théo Hernandez helyett Didier Deschamps-tól a bal oldalon, mert több stabilitást ad, Dayot Upamecanónak fantasztikus sebessége van, Jules Koundé szinte átjátszhatatlan, William Saliba meg egyszerűen mindenben elit, talán a világ legjobb védője jelenleg. Persze, ettől Yamalék még nem lesznek kevésbé veszélyesek.
A kérdés tehát a franciák számára az, hogyan kapcsolják ki Yamalt – és persze Nicót, ha kezd. Két éve az Eb-n láttuk, hogy Adrien Rabiot a középpályáról visszahúzódva duplázta a fiatal spanyolt Théo Hernandezzel, de tette mindezt vajmi kevés sikerrel, mert Yamal nagyon is fickándozott a meccsen, majd élete eddigi legemlékezetesebb gólját is megszerezte. Egy éve az NL-elődöntőben aztán még extrább volt Yamal: szerzett 2 gólt és kiosztott 3 kulcspasszt, miközben mindösszesen 8 labdát vesztett – ez nála különösen fontos, a Barcában 20 felett átlagol és a belgák ellen is 23-nál állt meg annak ellenére, hogy a meccs embere lett. A különbség? Nos, nem kis részben az, hogy ezúttal a betörések után Saliba jön majd szembe Yamallal és nem Clément Lenglet, másrészt pedig a PSG által frissen szerződtetett Lucas Digne, aki egy az egyben sokkal jobb védő, mint Théo Hernandez. Lehet, ezúttal Rabiot zsírját sem kell elégetni Yamalon egy duplázással francia oldalról, mert amit lehet, azt Digne és Saliba megoldja, így lesz idő, hely és ember, aki Nico Williamsre is figyel.
VILÁGBAJNOKSÁG, EGYESÜLT ÁLLAMOK, KANADA, MEXIKÓ
ELŐDÖNTŐ
21.00: Franciaország–Spanyolország, Dallas (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n és a Nemzeti Sportrádióban!
