A Lamin Colley-gól: nem kell szemüveg a bírónak
Emlékezetes jelenettel zárult vasárnap este a Puskás Akadémia–Ferencváros rangadó a felcsúti Pancho Arénában: a hazaiak a 90. percben úgy hitték, kiharcolták a döntetlent, ám a videózás után Antal Péter játékvezető les miatt visszavonta Lamin Colley fejes gólját, így az FTC nyert 2–1-re. Az eset azóta is viták középpontjában áll.
Mi is történt pontosan?
A felcsútiak érvénytelenített gólja előtt a labda a lesről visszalépő Mikael Soisalo felé tartott, ám mielőtt a finn hozzáért volna, a ferencvárosi Naby Keita is beleért. Innen jutott el aztán a labda Farkas Bendegúzhoz, aki beadta, Lamin Colley pedig öt méterről a kapu bal oldalába fejelte. A játékvezető megadta a gólt, a VAR-szoba azonban jelezte, nézze vissza az esetet a pálya szélén – ez alapján bírálta felül magát. A döntés lényege abban állt, hogy Naby Keita érintését a játékvezető nem tekintette a labda úgynevezett szándékos megjátszásának, csupán önkéntelen mozdulatnak, amely után továbbpattant a labda, így Soisalo eredeti leshelyzete gyakorlatilag „életben maradt”, és amikor a labda végül Lamin Colley-hoz ért, a gólt les miatt kellett érvényteleníteni.
Babó Levente, a Puskás Akadémia vezetőedzője a lefújás után nem rejtette véka alá, nehezen emészti meg az ilyen jellegű, apró mozdulatokon múló ítéleteket. „Nem tudok ezekkel a dolgokkal mit kezdeni, méltatlan ez a helyzet a játékosokhoz és a szurkolókhoz is. Mit kellene ilyenkor tenni, megkérdezni Naby Keitát, hogy mit szeretett volna csinálni, letenni a labdát a társának, vagy csak rúgott egy kacskát?! Szerintem van olyan jó játékos, hogy ha labdához ér, kontrollálja is” – válaszolta a szakember a mérkőzés után a Nemzeti Sport kérdésére.
A jelenlegi szabályértelmezés szerint ugyanis az számít, hogy a védekező játékos kontrollálta és tudatosan játszotta-e meg a labdát, vagy csak eltérítette az útját. Ha utóbbiról van szó, a les fennáll. Ide tartozik, amikor valaki közelről meglőtt labdába ösztönösen beleteszi a lábát; amikor a labda nagy sebességgel érkezik és nincs idő testhelyzetet felvenni; amikor a védő nyújtózva éppen csak beleér, vagy amikor a labda egyszerűen lepattan róla. A futball nemzetközi szabályalkotó és módosító testülete, az IFAB ezt „deflectionnek”, azaz eltérítésnek nevezi, nem pedig „deliberate playnek”, azaz szándékos megjátszásnak, és ha így kerül a labda az eredetileg leshelyzetben álló támadóhoz, lest kell ítélni. Ma már csak a nagyon egyértelmű esetek, amikor a védő gyakorlatilag simán, kontrolláltan, senki által nem zavartatva passzolja tovább a labdát, számítanak valódi megjátszásnak, amely megszünteti a leshelyzetet.
Ezt erősíti meg a lapunk kérésére megszólaló korábbi kiváló játékvezető, Ábrahám Attila: „Naby Keita mozdulata korábban a labda megjátszásának számított volna, a néhány éve módosított szabály szerint azonban ha a mozdulat nem kontrollált megjátszása a labdának, hanem ösztönös, reflexszerű mozdulat akár fejjel, akár lábbal, nem lehet azt ellenféltől kapott labdának minősíteni. Így ebben az esetben jó döntést hozott a játékvezető azzal, hogy lest ítélt, mivel ez egy mélységi passz lett volna középre, és én is úgy ítélem meg, hogy Keita csak ösztönszerűen nyúlt bele az átadásba. Más kérdés, hogy személy szerint ezzel a szabállyal nem értek egyet, magam is futballoztam, szerintem ez a határozat ellentétes a játék szellemiségével.”
Az ítélet apropóján érdemes felidézni a labdarúgás egyik leghíresebb, gyakorlatilag ugyanerre a kérdésre épülő vitáját: Kylian Mbappénak a 2021-es Nemzetek Ligája-döntőben szerzett győztes gólját a milánói San Siróban. A franciák akkor 1–1-es állásnál, a 80. percben szereztek vezetést, amikor Theo Hernández mélységi indítást küldött a klasszis csatárnak, aki a passz pillanatában egyértelműen lesen állt. A kilépő spanyol védő, Eric García azonban kétségbeesetten kicsúszva még beleért a labdába, mielőtt az Mbappéhoz ért volna. Anthony Taylor játékvezető a VAR-ellenőrzés után is úgy döntött, hogy Eric García érintése szándékos megjátszásnak minősül, ami új fázist nyit, ezzel negligálja Mbappé lesállását. A gól így érvényben maradt, Franciaország pedig megnyerte a tornát. A döntés akkor óriási felháborodást váltott ki: a spanyol csapatkapitány, Sergio Busquets nyíltan kimondta, hogy „ennek semmi értelme”, hiszen a társa szerinte nem kontrolláltan játszotta meg a labdát. Maga Eric García is értetlenkedett: „Egyértelműen les volt. A bíró azt mondta, megpróbáltam megjátszani a labdát. Mit kellett volna tennem? Félreállni és hagyni, hogy elmenjen mellettem?” Még az UEFA akkori vezető játékvezetője, az olasz Roberto Rosetti is elismerte, bár a döntés a szabály akkori betűje szerint helyes volt, ellentétes a szabály szellemével, amely szerint egy támadó nem profitálhatna a leshelyzetéből. Éppen ez a botrány volt az egyik legfontosabb mozgatórugója annak, hogy az IFAB pontosította a szándékos megjátszás, vagyis a „deliberate play” fogalmát. Ha a Mbappé-gól ma születne meg, a mai szabályértelmezés szerint a mostani Colley-esethez hasonlóan érvénytelenítenék.
Tehát a felcsúti légiós visszavont gólja kapcsán el kell ismerni a játékvezető igazát, amiatt viszont el kell marasztalni Antal Pétert, hogy a VAR-vizsgálattal töltött időt nem számította be a ráadáspercekbe. Pontosan rekonstruálható: Naby Keita labdaérintése 89.00-nál történt, Colley fejese 89.06-nál, a „gólöröm” és a VAR-vizsgálat után a játék 92.51-kor indult újra, a negyedik játékvezető a VAR-ozás közben öt perc hosszabbítást mutatott fel, de Antal Péter 95.00-nál lefújta a mérkőzést. Vagyis a játékidő utolsó perce és a hosszabbítás 2 perc 51 másodperce játék nélkül telt, amit a játékvezető nem számolt be, így (beszámítva a rendes játékidő utolsó percét is) 2 perc 54 másodperccel megkárosította a felcsútiakat, akik abban a csaknem három percben akár egyenlíthettek is volna.
