Megszoksz vagy megszöksz – Tóth Alex élvezi a Premier League-stílust

– Első vereségén van túl Bournemouth-játékosként: furcsa érzés?
– Szerencsére az – mondta a Nemzeti Sportnak adott exkluzív interjújában Tóth Alex, a Bournemouth 13-szoros válogatott középpályása, aki először volt vesztes csapat tagja, amióta Angliába szerződött, együttese a Manchester City otthonában maradt pont nélkül.

– Elszokott már ettől.  
– Amit nem bántam. A meccs után sokat bosszankodtam, másnap viszont már inkább az járt a fejemben, mi miért történhetett. A Manchester Citytől különösen dühítő volt kikapni, mert nagyon közel kerültünk a győzelemhez, a hajráig vezettünk, aztán olyan gólokat kaptunk, amelyeket el lehetett volna kerülni. Viszont miután lenyugodtunk, ugyanúgy feldolgoztuk a vereséget, mint bármelyik másik mérkőzést, elemeztük a hibákat, megnéztük azt is, amit jól csináltunk, mert abból szerintem bőven akadt. A héten már teljesen az Everton elleni bajnoki volt a középpontban. Nehéz összehasonlítani a Manchester Cityvel, hiszen teljesen más karakterű csapatról van szó – szerintem sokkal fizikálisabb mérkőzés vár ránk, mint a bajnoki nyitányon. 

– Tizenegyedik Premier League-meccse következik. Számít valamit a felkészülésben, hogy olyan csapat ellen játszhat, amely ellen korábban már pályára lépett?
– Nekem sokat jelent, hogy mostanra elég sok Premier League-csapattal találkoztam már, így nagyjából tudom, melyiktől mire számíthatok. Sokkal magabiztosabban készülök úgy egy-egy ellenfélre, hogy van róla személyes tapasztalatom.

CSAK A FUTBALLISTÁN MÚLIK, MEGRAGADJA-E AZ ESÉLYT

– Márciusban azt mondta a Nemzeti Sportnak, az a célja, hogy bebizonyítsa, helye van a Premier League-ben, és idővel stabil kezdő legyen Bournemouth-ban. Öt hónappal később mennyivel érzi közelebb magát hozzá?
– Szerintem jó irányba haladok. Az új edzővel, Marco Roséval remek felkészülésen vagyunk túl, megtaláltuk a közös hangot, az pedig szintén örömteli, hogy játszottam a City ellen. Amikor januárban Angliába igazoltam, már csak a Premier League-ben voltunk versenyben, ennek az idénynek viszont úgy futhattunk neki, hogy négy sorozatban is ott vagyunk, az Európa-ligában, az FA-kupában és a Ligakupában is maradandót szeretnénk alkotni, így biztosan kapok meccsterhelést. Rajtam múlik, megragadom-e az esélyt.

– Mindeddig kevesebb játékperc jutott önnek, mint amihez a Ferencvárosban hozzászokott. Húszévesen mennyire nehéz ezt elfogadni?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az előző idényben könnyen kezeltem. Pályafutásom egyik fontos lépését követően játszani akartam, meg akartam mutatni, mit tudok. Új helyzetbe csöppentem, mivel korábban nem igazán éltem át olyat, hogy ennyire kevés lehetőséggel kellett beérnem. Tavasszal nehezebben éltem meg a történteket, most viszont tiszta fejjel már úgy látom, hogy ezt is meg kellett tapasztalnom. Próbáltam mindvégig alázatosan hozzáállni, a hozzám közelállók rengeteget segítettek ebben az időszakban. Biztos vagyok benne, hogy hosszú távon ebből is profitálok, és talán éppen ezért készülök most még éhesebben minden lehetőségre.

– Arra, amit Angliában átél, otthon nem igazán lehetett felkészülni, nemde?
– Egyszerűen más a ritmus, más az egész közeg, mint az otthoni – erről sokan beszéltek és nyilatkoztak már, de igazán akkor érzi az ember, amikor megtapasztalja mindkettőt. Nekem szerencsére megadatott, hogy az NB I-et és a Premier League-et is belülről láthattam. Keményen meg kellett dolgoznom azért, hogy a Bournemouth-ba szerződhessek, de nem dőlhettem hátra, hozzá kellett szoknom ahhoz, hogy itt minden gyorsabban történik. Mostanra azt gondolom, a Premier League-ben is meg tudom állni a helyem.

– Mikor érezte először igazán, hogy megüti a szintet?
– Egyetlen pillanathoz nem tudnám kötni, szép lassan alakult ki bennem. Eleinte minden nehezebb volt, a heti munka, az edzések ritmusa, a társak mozgásának megértése, a taktika elsajátítása, mind kihívást jelentett. Idővel elkezdtem érezni az ütemeket, megtanultam, melyik csapattársam kéri inkább lábra a labdát, ki indul jobban területbe, valamint arra is ráéreztem, mikor vállalhatok be egy-egy rizikósabb passzt vagy lövést. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy már nem gondolkodom annyit, ösztönösebben hozok döntéseket, ezáltal nagyobb az önbizalmam. Úgy érzem, megérkeztem, itt vagyok, ezen a szinten is tudok teljesíteni, ha megkapom a lehetőséget.

– Miben lett más futballista ahhoz képest, amilyen januárban, az Angliába érkezésekor volt?
– Sokat erősödtem és mentálisan is nagyot léptem előre. Nehéz volt az első fél évem, ezt kár lenne szépíteni, viszont éppen az ilyen időszakok adnak sokat. A Premier League-ben kisebb a mozgástér, kevesebb időm van dönteni, minden gyorsabban történik. Az NB I-ből érkezve a fizikális tényezők jelentették az egyik legnagyobb kihívást és ugrást, ám mostanra ezen a téren is sokkal közelebb érzem magam az elvárt szinthez. Emlékszem, az elején nagyon keménynek tartottam az edzéseket – a mai napig előfordul olyan, hogy majdnem akkora terhelést kapunk, mint otthon egy NB I-es mérkőzésen. Az idei volt az első teljes nyári alapozásom Bournemouth-ban, rengeteget dolgoztunk az állóképességünkön, szerintem élvezhetem majd az előnyét az idényben, hogy mostanra a testem is hozzászokott a csúcsterheléshez.

ALKALMAZKODNI KELL AHHOZ, AMIT A VEZETŐEDZŐ KÉR

– Most, hogy már egy ideje már a csapat tagja, megváltozott a státusza?
– Mindig is teljes értékű tagja voltam a keretnek, de kellett némi idő, mire mindenkinek elnyertem a bizalmát. Januárban egy kiforrott, pazar formában lévő csapatba érkeztem az idény kellős közepén, ezzel szemben az új évadra úgy készülhettem, hogy az első naptól kezdve itt vagyok – ez nagyon más. Marco Roséval is jó a kapcsolatom, naponta próbálom megmutatni neki, mire vagyok képes.

– Milyen a közös munka a német menedzserrel?
– Nagyon élvezem. Mielőtt elkezdtünk volna együtt dolgozni, felhívtam Szoboszlai Dominikot, megkérdeztem tőle, mégis mire számíthatok az új edzőtől. Csupa jót mondott róla, és eddig pontosan azt kaptam tőle, amire számítottam. Intenzív játékot kíván, kézben tartja az öltözőt, és emberileg is jó benyomást tett rám.

Nem akart újabb transzferrekordot elérni a Liverpool, de egybehangzó nemzetközi sajtóhírek szerint a Paris Saint-Germain elfogadta a Bradley Barcoláért ajánlott összeget (nagyjából 120 millió font), ami megközelíti a tavaly nyári, Alexander Isakért kifizetett átigazolási díjat (125 millió font). Andoni Iraolát kérdezték a francia balszélsőről a Nottingham Forest elleni szombati mérkőzést felvezető sajtótájékoztatón, de a menedzser csak annyit árult el, hogy valóban folyamatosan keresnek játékost szélső támadó posztra. Főleg akkor lenne égető szüksége a csapatrész megerősítésére a Liverpoolnak, ha Cody Gakpo valóban távozik. Róla azt mondta Iraola, hogy remekül játszik, de amíg nyitva az átigazolási időszak, nem lehet biztosat mondani a jövőről. Kerkez Milos jubileumot ünnepelhet szombat délután, ha pályára a Nottingham Forest ellen, ez lehet az ötvenedik tétmérkőzése liverpooli színekben.

– Andoni Iraola alatt sokszor úgymond ellenfélorientáltan támadott le a Bournemouth, Marco Rose azonban inkább a területek és a passzsávok lezárására helyezi a hangsúlyt. Középpályásként mennyire más ez a helyzet?
– Valóban van különbség a két megközelítés között, viszont játékosként nincs más dolgunk, minthogy alkalmazkodjunk ahhoz, amit az edző kér. Nekem mindkét felfogás fekszik. Rengeteget tanultam Andoni Iraolától, főleg a heti edzésmunkában és a taktikai elemek elsajátításában, amiért hálás vagyok neki. Nagyon tetszett az a megközelítés, ahogyan a futballt vizsgálta, pontosan át tudta adni, mit akar látni a pályán. Ilyen szempontból nincs különbség, Marco Rosénál is intenzív a játék, csak bizonyos helyzeteket másképp oldunk meg.

– Van olyan csapattársa, akitől különösen sokat tanult?
– Nehéz lenne egyetlen embert kiemelni, szinte mindenkitől lehet tanulni valamit. Van, akinek a lövőtechnikája különleges, más elképesztően higgadt nyomás alatt, és akad olyan, aki a szerelésekben, párharcokban hatékony. Minden játékostól megpróbálok ellesni egy-egy olyan praktikát, ami a hasznomra válhat.

– Hogyan éli meg a csapaton belüli rivalizálást annak tükrében, hogy többen is ön előtt vannak a sorban a középpálya tengelyében?
– Kiváló közeg a miénk, az előző idény eredményességében biztosan óriási szerepe volt annak, hogy egyben volt az öltöző. Természetes, hogy mindenki játszani akar, mindenki a másik helyére pályázik, hiszen ilyen a profi világ, de éppen ettől is szép a futball: hét közben le akarjuk győzni egymást az edzéseken, hétvégén pedig ugyanazért a célért és klubért harcolunk.

A VÁLOGATOTTNAK IS JÓ, HA TÖBBEN LÉGIÓSKODNAK

– Más vizekre evezve: Ukrajna, Észak-Írország és Grúzia vár a magyar válogatottra a Nemzetek Ligája B-divíziójában. Hogyan látja a csoportot?
– Egyértelmű célunk, hogy az első helyen végezve visszakerüljünk az A-divízióba. Lesznek ki-ki mérkőzések a négyesben, de szerintem nyerhető. Különben is, tartozunk annyival a szurkolóknak, hogy mindig győzni akarjunk, legyen szó barátságos meccsről, Nemzetek Ligájáról vagy éppen Eb-selejtezőről.

– A nyári játékosmozgások hatással lehetnek a válogatott szereplésére? Vitális Milán, Szűcs Tamás, Markgráf Ákos, Csinger Márk, Tóth Rajmund és Gruber Zsombor is külföldre szerződött az NB I-ből.
– Szerintem a magyar futballnak és természetesen a válogatottnak is jót tesz, ha minél többen szereznek külföldi tapasztalatot erősebb bajnokságokban. Örülök, hogy sokan találtak maguknak új csapatot, ahol még többet fejlődhetnek, ebből biztosan profitálunk. Szoboszlai Dominik és Kerkez Milos is jó példa arra, hogy a legmagasabb szinten is meg tudják állni a helyüket. Ha mi meg tudjuk mutatni, mire képesek a magyarok, talán később könnyebben nyúlnak majd más magyar játékosokhoz az erősebb bajnokságok klubjai, szóval sok múlik rajtunk is.

2. FORDULÓ
2026. augusztus 28., péntek
Crystal Palace–Manchester City 1–4
2026. augusztus 29., szombat
13.30: Liverpool–Nottingham Forest
16.00: Aston Villa–Arsenal
16.00: Bournemouth–Everton
16.00: Coventry City–Hull City
18.30: Tottenham–Newcastle United
2026. augusztus 30., vasárnap
15.00: Chelsea–Brighton
15.00: Leeds United–Brentford
15.00: Sunderland–Fulham
17.30: Manchester United–Ipswich Town