Budapesttől 80 kilométerre rendezik az angol–argentin elődöntőt
A XIX. század utolsó harmadában az Osztrák–Magyar Monarchia szegényebb vidékeiről tömegeket vonzottak Pennsylvania szénbányái: ezrek szakítottak hazánkban végzett hivatásukkal annak reményében, hogy az Egyesült Államokban megfeszített munkával megkeresett pénzükből egyről a kettőre jussanak.
Tokaj környékéről és a Felvidékről számos szőlész-borász is bányásznak állt, akik közül aztán az 1880-as években egy nagyvállalkozó, Ralph L. Spencer hívására családjukkal együtt mintegy kétszázan örömmel hagyták ott ezt a kínkeserves munkát, hogy megalapítsák Budapestet, Tokajt és Nyitrát, ahol ismét azt a tevékenységet végezhették, amihez igazán értenek.
Lakói szorgos munkájának köszönhetően a települések hamar fejlődésnek indultak, a legnagyobbra Budapest nőtt közülük. A messzi államokban is híre ment az itteni kiváló bornak, aminek köszönhetően egyre több bevételre tettek szert.
A jó világnak azonban fájdalmasan hamar vége lett: 1907-ben – még jóval az egész országra kiterjedő szabályozás előtt – Georgia állam betiltotta az alkoholos italok előállítását, árusítását és szállítását. Ez azon nyomban tönkrevágta Budapestet és a környező településeket, odalett az emberek megélhetése. Mivel a környéken a talaj más jellegű mezőgazdasági termelésre nem volt alkalmas, a legtöbben elköltöztek. Sokan közülük visszamentek északra a bányákba, azok a kevesek, akik pedig maradtak, más munkákat vállalva próbáltak túlélni. Az utolsó magyar származású lakók az 1960-as években meghaltak, nem sokkal később Budapest fatemploma leégett, ráadásul megszűnt a helyi önkormányzat.
Az egykori magyar épületek közül már csak a Nyitra határában található paplak áll, ezen kívül Budapest nagy gonddal karbantartott temetője – ahol az elhunytakat egykoron fejükkel Magyarország felé helyezték végső nyugalomra – és néhány tábla emlékeztet a magyar múltra. No meg a környéken élő családok fényképalbumai, vitrinjeikben sorakozó, népviseletbe öltöztetett porcelánbabái és persze a csirkepaprikás, amelyet a mai napig előszeretettel szolgálnak fel a legközelebbi kisváros, Tallapoosa éttermében.
„A nyelv elveszett, a gyökerek azonban nem tűntek el teljesen. Az ételek, a tárgyak és a családi történetek maradnak meg a legtovább” – magyarázza az egykori Budapesten sétálva Tulipán Sarolta, a helyi temetőt fenntartó, ápoló Georgiai Magyar Közösségi Egyház vezetőségi tagja. A hitéleti tevékenysége mellett főként kulturális programok szervezésével és oktatással foglalkozó szervezet elöljárója a Nemzeti Sportnak elmondta: a leromlott állapotú sírkertet az Amerikában élő magyarok széles körű összefogásával és az anyaországból érkező kormányzati támogatás segítségével tették rendbe – a munkával 2024-ben végeztek.
„Az egyesületünk legközelebb élő tagja is másfél órát autózik azért, hogy kivegye a részét a temető karbantartásából. De ha mi nem tesszük meg, akkor ki?! Ha a magyar közösségben meglátják, mi mennyit dolgozunk ezért, akkor mások is szívesebben csatlakoznak.”
A temetőtől távolabb, a Budapest Road mentén néhány ház fekszik elszórtan. Lakói a georgiai törvények adta szabadságot teljes szívből megélő emberek, akik fegyverükkel védik meg magukat, ha valaki rossz szándékkal érkezik – meséli Molnár Adrián, aki szintén az említett helyi magyar szervezet elnökségi tagja.
Akadnak rendezett kertek és házak, másutt azonban egymást váltják a roncsautók, a törött kerti bútorok, a régi, eldobált szerszámok, az öreg bódék meg persze amerikai hazafias feliratú kis táblákat is láthatunk. Az egyik épület mellett szakadt hálójú focikapu emlékeztet arra: Budapesttől 80 kilométerre Atlanta szerdán a nyolcadik világbajnoki mérkőzésének ad otthont: az Anglia–Argentína elődöntőnek.
VILÁGBAJNOKSÁG, EGYESÜLT ÁLLAMOK, KANADA, MEXIKÓ
ELŐDÖNTŐ
21.00: Anglia–Argentína, Atlanta (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n és a Nemzeti Sportrádióban
