Hugo Sánchez üzent Angliának: Mexikó készen áll a csodára!

¿Y SI SÍ?” – vagyis: „És mi van, ha mégis?” 

Napok óta ez a rövid kérdés jelenik meg zászlókon, pólókon, közösségi médiás bejegyzésekben, és ezt skandálják a szurkolók Mexikóban. A mondatban egyszerre van benne az ön­irónia, az évtizedek alatt felgyülemlő csalódás és az a makacs remény, hogy ezúttal valóban másként alakulhat minden. A fordulatot a Clausura 2026 rájátszásában kezdték használni az UNAM Pumas hívei, akik tizenöt éve várják az újabb bajnoki címet; bár csapatuk végül nem győzött, a Cruz Azul elleni fináléban elbukott, a szlogen túlélte a kudarcot, majd a világbajnokság közeledtével a válogatott köré szerveződő közös jelszóvá vált.

A kétkedő mondatból menet közben hitvallás lett. 

Mexikó százszázalékos mérleggel nyerte meg a csoportját, megelőzve Dél-Afrikát, Dél-Koreát és Csehországot, majd az Ecuador elleni 2–0-val negyven év után először nyert ismét világbajnoki egyenes kieséses mérkőzésen. A csapat négy találkozón még gólt sem kapott, vasárnap pedig Angliával játszik az Azték Stadionban azért, hogy 1986 után újra bejusson a legjobb nyolc közé.

Az Azték Stadion valóságos szörnyeteggé képes változni

A siker után természetesen Hugo Sánchez, a mexikói futball legnagyobb alakja sem maradt közömbös. A Real Madrid korábbi gólvágója az ESPN Futbol Picante című műsorában Javier Aguirre szövetségi munkáját, a csapat szervezettségét és az Azték Stadion hatását egyaránt kiemelte, s a következő ellenfél ismeretében sem fogta vissza az optimizmusát.

„Amikor nyer az ember, minden nagyon szép – mondta Hugo Sánchez. – Az Ecuador elleni győzelem nem a szerencsének köszönhető, hanem annak a munkának tulajdonítható, amelyet a csapat elvégzett a pályán. Már az elejétől láttuk, hogy a válogatott nagy taktikai fegyelemmel játszik, mindenki jól helyezkedik, ellátja a fel­adatát, a játékosok pedig közel maradnak egymáshoz. Mexikó a labdabirtoklásával hosszú időszakokra kényelmetlen helyzetbe hozta Ecuadort. Az Azték Stadionban különleges kapcsolat alakult ki a csapat és a közönség között, ettől az aréna valóságos szörnyeteggé válik az ellenfelek számára. Ez a siker egész Mexikónak büszkeséget jelent, de különösen sokat ad azoknak a mexikóiaknak, akik külföldön élnek, és továbbra is erősen kötődnek a hazájukhoz. Ha úgy játszunk, mint Ecuador ellen, legyőzzük Angliát.”

Alberto García Aspe, a mexikói válogatottal három világbajnokságon szereplő középpályás a Fox Cuadro Titular című műsorában szintén az Ecuador elleni első félidőt tekintette a legfontosabb bizonyítéknak.

 „A válogatott kivételes első félidőt produkált, valóban kerek mérkőzést játszott – fogalmazott a korábbi 109-szeres válogatott középpályás. – Az első negyvenöt percben letámadott, levegőhöz sem hagyta jutni az állítólag nagyszerűen védekező ecuadori csapatot, mégis minden irányból eljutott a kapujáig. Mexikó első szándékból és nagy mélységgel futballozott. Igazságtalan lenne egyetlen játékost kiemelni, mert mind a tizenegy kezdő nagyszerűen teljesített.”     

Szép mez, tiszta cipő

Mexikóvárosban manapság is mindennapos látvány, hogy valaki az utcai magasított székben ülve olvasgat, miközben kifényesítik a cipőjét. Coyoacánban a világbajnoki hangulat is beköltözött ebbe a jellegzetes életképbe: a vendég mexikói mezben, napilapot lapozgatva várta, hogy ismét csillogjon a lábbelije.

Thomas Tuchel: lehetetlen alkalmazkodni a magaslathoz

A mexikóiak teljesítményét az angol táborban is komolyan veszik. Thomas Tuchel, az angol válogatott szövetségi kapitánya szerint csapatának vasárnap nem csupán Javier Aguirre együttesével, hanem az Azték Stadion különleges légkörével és szinte egész Mexikóval meg kell küzdenie.

 „Ikonikus mérkőzés lesz Mexikóvárosban, Mexikó ellen – fogalmazott Thomas Tuchel a The Guardian és a Reuters által idézett sajtótájékoztatón. – Nemcsak a válogatottal, hanem az egész országgal és a stadion minden energiájával meg kell küzdenünk. Gyerekkoromból élénken emlékszem az 1986-os világbajnokságra és az Azték Stadion képeire, ezért pontosan tudom, milyen különleges jelentősége van ennek a helyszínnek az angol futball számára. Most lehetőségünk nyílik arra, hogy békét kössünk ezzel a stadionnal, amelyhez Angliában fájdalmas emlékek kötődnek. A feladat azonban nemcsak érzelmileg lesz nehéz. Három nap alatt fizikailag lehetetlen alkalmazkodni ehhez a tengerszint feletti magassághoz, ez óriási előnyt jelent Mexikónak. Különleges légkörre és rendkívül nehéz mérkőzésre számítunk, de pontosan az ilyen találkozókért akar szerepelni az ember egy világbajnokságon.”      

A mexikói futballvilág lelkesedése önmagában aligha volna meglepő, Thierry Henry értékelése azonban már azt mutatta, hogy az Ecuador elleni produkció külföldön is nagy visszhangot váltott ki. A francia világbajnok a Fox amerikai stúdiójában különösen a tizenhét éves Gilberto Mora érett játékát és a csapat letámadását dicsérte.

 „Ahogyan arrafelé mondják: gratulálok, Mexikó – wow! Az első harminc perc egyszerűen lenyűgöző volt. Pontosan így kell elkezdeni egy mérkőzést, ha magad mellé akarod állítani a közönséget és nyomás alá akarod helyezni az ellenfelet – mondta a francia futball-legenda a Foxnak. – Ecuador gyakorlatilag nem létezett, Mexikó megállás nélkül letámadott. Ne feledkezzünk meg a kisfiúról, Gilberto Moráról sem a középpályán: időnként ő irányítja a játékot, tudja, mikor kell megállnia, és mikor nem szabad túl korán megindítania az ellentámadást, ráadásul szabálytalanságokat harcol ki. Nézzék a csapat és a közönség egységét, hallgassák ezt a zajt! Amikor a válogatott és a szurkolók így egymásra találnak, Mexikó megállíthatatlan erővé válik. Sok szerencsét annak, akinek oda kell mennie játszani!”     

Negyven esztendő után megtört a kieséses átok

Éppen ezt az utolsó mondatot érezhetik különösen találónak Angliában. Joe Hart, a válogatott korábbi kapusa a BBC műsorában kijelentette, legszívesebben személyesen is ott lenne az Azték Stadionban, mert a mérkőzés és a légkör „teljes őrületnek” ígérkezik. Wayne Rooney ugyanakkor nem kerülgette a kérdést: szerinte a játékosállomány minősége alapján Anglia jobb, de az ellenfél mögött álló ország kiegyenlítheti az erőviszonyokat.

 „Anglia erősebb Mexikónál, semmi kétségem sincs afelől, hogy jobb csapat. Mexikó mögött viszont ott állnak a szurkolói, és ott van az az érzelmi többlet, amelyet a hazai közönség előtti játék jelent – mondta Wayne Rooney a BBC-nek. – Rendkívül szenvedélyes országról beszélünk, nemcsak a futballban, hanem például az ökölvívásban is. Az emberek összefognak a sportolóik mögött, és ez jelenti majd az igazi kihívást Angliának. Ha Thomas Tuchel szövetségi kapitány csapata meg akarja nyerni ezt a világbajnokságot, könnyen lehet, hogy ez lesz a legnehezebb mérkőzése. Micsoda esemény lesz!”     

A papírforma tehát Anglia mellett szól, az eddigi teljesítmény és az Azték Stadion ereje viszont Mexikót segíti. Negyvenévnyi kudarc után a házigazda már megtörte az egyenes kieséses átkot, de a régi határt, a negyeddöntőt még nem lépte át. 

Vasárnap este kiderül, hogy a „¿Y si sí?” pusztán ennek a világbajnokságnak jelmondata marad-e, vagy egy történelmi menetelés mottójaként emlegetik majd.

Több kivetítővel előznék meg az újabb tragédiát

Mexikó három legnagyobb hivatalos szurkolói zónája is telt házra készül az Anglia elleni mérkőzésen: a mexikóvárosi Zócalo befogadóképessége ötvenötezer, a monterreyi Parque Fundidoráé ötvenezer, míg Guadalajara központjába, a Plaza de la Liberaciónra hatvanötezer embert várnak. A fővárosban azonban a figyelem elsősorban a Paseo de Reformára irányul, ahol az Ecuador elleni győzelem után 1.4 millióan ünnepeltek, és négyen életüket vesztették. A városvezetőség ezért több kivetítővel oszlatná el a tömeget, tizennégy egészségügyi és segítségnyújtó pontot állít fel, kijelölt menekülési útvonalakat nyit, és fenntartja az alkoholárusítás korlátozását.