Kassai Viktor, Vad II István és Fábián Mihály is örül a nettó játékidő növelésének

A magyar NB I-ből legutóbb Kassai Viktor járhatott világbajnokságon, aki a 2010-es dél-afrikai tornán elődöntőt vezetett. Ezúttal csak itthonról követte a mérkőzéseket.

„A nagy távolság miatt nem terveztem, hogy a helyszínre utazom, de így is próbáltam minél több mecset megnézni az időeltolódás ellenére is. Elsősorban a játékvezetői szempontból érdekes szituációkat kerestem, amiket a jövőben be lehet építeni az oktatásba. Száznégy mérkőzést rendeztek a világbajnokságon, ez olyan, mint a magyar NB I-ben egy fél idény, így természetes, hogy számtalan tanulságos esetet láttam. Azt is figyeltem, hogy a sok szabályváltozásra miként reagálnak a játékvezetők, a játékosok vagy éppen a szurkolók. A vb-k előtt mindig hallunk sok kritikus hangot, hogy egyik-másik csapat mit keres a világbajnokságon, de az idő múlásával mindenki megtalálja az élvezetet ezekben a mérkőzésekben. Ugyanezt halljuk a játékvezetést illetően is, mivel a FIFA területi elv alapján osztja el a helyeket. Biztos, hogy találnának jobb európai vagy dél-amerikai bírókat azoknál, akik más földrészekről kint voltak, ám egy vb-n minden kontinens megkapja a lehetőséget. Aztán hogy a világbajnokságon hány mérkőzést vezethetnek, az már a teljesítményüktől függ, de megfigyelhető, hogy a végére elsősorban azok maradnak, akik olyan országokból jöttek, amelyekben erősebb a bajnokság és a bíráskodás színvonala is.”

Az osztrák elit játékvezetők technikai igazgatója elárulta, hogy volt, aki kellemes meglepetést jelentett számára a világbajnokságon.

„A jordániai Adham Mahadmehet nagyon karakteres játékvezetőnek ismertem meg, aki érti a játékot, és amikor szükség volt rá, akkor határozottan avatkozott közbe. Majdhogynem ismeretlenként remekül vizsgázott ezen a tornán, megérdemelte, hogy tartalékként ott lehessen a döntőben is. Napjaink legjobbjának viszont a 2024-es Eb-döntőt vezető Francois Letexier-t tartom, aki szakmánk minden elemében a világszínvonalat képviseli, és méltán állítható példaképnek a jelenlegi fiatal játékvezetők elé. Külön örvendetes, hogy a száznégy mérkőzésből hármat is női kolléga vezetett, ami jól mutatja, hogy a világ labdarúgásában egyre nagyobb a bizalom azon női bírók iránt, akiknek megfelelő az erőnlétük és a szakmai tudásuk. Nem is szolgáltatott beszédtémát, hogy ezen a három meccsen miért női játékvezetők voltak.”

Ha már döntő, Kassai Viktort nem lepte meg Slavko Vincic jelölése.

„Aki Európában topbírónak számít, az alkalmas a világbajnoki finálé levezetésére. 2010-ben én is tapasztalhattam, hogy rengeteg részletből áll össze, ki kapja a döntőt, gondolok itt a legjobb négybe jutó csapatokra, vagy hogy kinek voltak problémái az utolsó meccseken, ki bajlódott esetleg sérüléssel. Vincic megérdemelte ezt a döntőt, az egész pályafutása stabil volt, a Spanyolország–Argentína meccsen is megmutatta, jogosan kapta meg a bizalmat.”

Kassai a szabálymódosításokra is kitért.

„Szükségesek voltak a változtatások, mert bármelyik osztályt is nézzük, rengeteg a játékmegszakítás, és ezeknek egy része taktikai, mert az egyik fél a vezetés birtokában nem akar futballozni. Az a cél, hogy növeljük a nettó játékidőt, de kicsit korai még arról beszélni, hogy ezt mennyire érték el már most az újítások. A VAR hatáskörének növelése minimális volt, kevés olyan eset fordult elő, amire a változások kiterjedtek, és a játék folyamatosságát sem befolyásolta. Továbbra is az lesz a fő vitatéma, hogy a videóbíró miért vagy miért nem avatkozott be.”

Mint az osztrák szövetség alkalmazottját, Kassait arról is kérdeztük, hogy nyugati szomszédainknál miként értékelték a válogatott szereplését, és hogy vajon láthatunk-e 1998 után újra osztrák játékvezetőt a következő vb-n.

„A csoportból való továbbjutás teljesen reális elvárás volt, ezt teljesítette a csapat, még ha nem is könnyen. A világbajnokság előtt euforikus volt a hangulat, hiszen hosszú idő után jutott ki a válogatott. Az egy győzelem mellett kétszer kapott ki a nemzeti csapat, de épp a két döntőssel, Argentínával és Spanyolországgal szemben maradt alul, amelyek ellen semmi esélye nem volt. Játékvezetői szempontból nagyon nehéz odakerülni a vb-re, most tizennégy plusz egy bíró képviselte a kontinenst. Ehhez először egy játékvezetőnek be kell kerülnie az európai elitkeretbe, amelyben jelenleg harmincnégy játékvezető van. Az elmúlt három évben sikerül felépítenünk egy kollégát, aki tavaly bemutatkozott a Bajnokok Ligájában, és a legközelebbi célunk, hogy részt vehessen a 2028-as Eb-n. Ha pedig ott jól szerepelne, akkor semmi sem lenne kizárható.”

Vad II István úgy érzi, a szabálymódosítások nagyon jót tettek a futballnak ezen a világbajnokságon.

„Nagyon sok mérkőzést néztem, amikor az időm engedte, bár az időeltolódás miatt az éjszakaiak közül többet kihagytam. Tetszett a világbajnokság, sok volt a gól és az esemény. A játékvezetői részre kitérve, mindig lesznek olyan ítéletek, amelyek a közvéleményt és a szakmát is megosztják, ám összességében jó volt a bíráskodás, a VAR pedig ki tudta javítani a téves ítéleteket. Amiatt viszont hiányérzetem van, hogy bár korábban a világbajnokságokon mindig voltak nagy játékvezetői egyéniségek, most nem igazán tudok kiemelni senkit sem. A két és fél sárga lapos meccsenkénti átlag elég alacsony szám, az NB I-ben az előző idényben ugyanez négy és fél volt. Látszott, hogy a FIFA azt kérte a játékvezetőktől, hogy ne nyúljanak egyből a lapokhoz, próbálják meg a saját személyiségükből fakadóan megoldani a konfliktusokat. Ennek vannak jó és kevésbé jó oldalai, számomra kicsit furcsa volt, hogy reklamálásért elvétve adtak sárga lapot.”

A 2007 és 2024 között nemzetközi kerettag Vad éppen a nagy egyéniségek hiányában nem tudott kiemelni senkit a mostani vb-keretből.

„Nem igazán volt kiemelkedő játékvezető a vb-n, bár a szlovén Slavko Vincicnek és a venezuelai Jesús Valenzuelának is jó mérkőzései voltak. Kovács Istvánnak nagyon szurkoltam, hogy minél messzebbre jusson, míg Omar Al-Alival az Arab Emírségekben gyakran van közös meccsünk. Nem is emelnék ki senkit, inkább az a felfogás tetszett, hogy engedték a játékot, nem fújták le a kis dolgokat, nem dőltek be a szimulálásoknak. Látható volt, hogy legtöbbször a csapatok tudtak is alkalmazkodni ehhez az irányvonalhoz. Persze láttunk tömegjelenetet is a harmadik percben, de ez benne van a pakliban.”

Vad II István üdvözítőnek tartja a FIFA újításait is, vagyis hogy egy percre leküldik a játékosokat, akiket ápolni kell, illetve hogy a videóbíró is nagyobb hatáskört kapott, többek között a tévesen megítélt szögleteknél.

„Jóval kevesebb volt a játékmegszakítás, mint a korábbi tornákon, szóval ez elérte a célját. Az Arab Emírségekben, ahol dolgozom, már fél éve bevezették, és ott is remek fogadtatása volt. Szintén jó, hogy a VAR a szögleteknél is közbe tud lépni, hiszen sokszor már az első visszajátszásnál látszik, hogy téves ítélet született, és ez akár mérkőzést befolyásoló hiba is lehet.”

A világbajnokság egy újdonságot is hozott az életébe, ugyanis kipróbálhatta magát televíziós szakértőként.

„Ennyi labdarúgásban eltöltött év után nehéz újdonságot találni, ez azonban éppen az volt. Váratlanul ért a felkérés, de nagyon tetszett, és hasznos is volt nekem. Ha a későbbiekben is kapok ilyen megkeresést, nyitott vagyok a folytatásra. Nagyon fontosnak tartom, hogy a játékvezetéssel kapcsolatos témákban a médián keresztül edukáljuk a labdarúgás egyéb szereplőit, a szurkolókat, a játékosokat vagy akár az edzőket. De az aktív pályafutásom után elsősorban a játékvezetői berkeken belül szeretném segíteni a következő generáció fejlődését.”

Az előző idényt az Arab Emírségekben töltötte főállású videóbíróként, és bár a szerződése lejárt 2026 nyarán, elárulta, hogy biztosnak tűnik a folytatás.

„Az arab országokban megszokott, hogy egyéves megállapodást kötnek. A kezdeti időszak nehéz volt odakint egyedül, aztán megismertem a közeget, egyre jobban élveztem a kintlétet. A háború első napjaiban én is nagyon megijedtem, de egy-két hét után hozzászoktam a helyzethez, azt mondhatom, hogy majdhogynem hétköznapivá vált, a bajnokság sem szünetelt a veszély ellenére. A szerződésem lejárt, ám a szövetség már szóban jelezte, hogy szeretnék megújítani, úgyhogy ezt még az augusztus 10-i idénykezdet előtt alá is írhatjuk.”

Fábián Mihály távol került Magyarországtól, jelenleg az óceániai szövetségnél a teljes VAR-projekt menedzsereként és vezetőjeként, a FIFA-nál pedig oktatóként számítanak a tapasztalataira, illetve az amerikai MLS PRO legmagasabb osztályában is kap játékvezetői ellenőri feladatokat, amiket online lát el.

„Nagyon tetszett a világbajnokság, játékvezetői szempontból nagyobb toleranciát láttam az ütközések elbírálásában, amikor a labdarúgás szelleme ezt megkövetelte. A bírók általában jól olvasták a helyzeteket, jól helyezkedtek, és határozottan hozták meg a döntéseiket. Jó volt a testbeszédük és a kommunikációjuk, de ehhez szükség volt a játékosok és a szakvezetők érettségére is. Én is eljutottam a vb-re, a dallasi Ausztrália–Egyiptom mérkőzést tekintettem meg. Sajnáltam az ausztrálok kiesését, de nézőtéri hangulat szempontjából ez volt az egyik legjobb, amit valaha átélhettem a lelátón. Megtekintettem a VAR-központot és a pálya szélén lévő VAR-monitort és -területet is. Tipikus amerikai körítést tapasztaltam, nagyon barátságos volt a közeg.”

A 46 éves korábbi FIFA-bíró elégedett volt a játékvezetés színvonalával.

„Sok jó teljesítményt láthattunk, és persze voltak hibák is, de ez minden ilyen eseményen előfordul a nagy számok törvénye alapján. A VAR-ral azonban ezeket a hibákat majdnem teljesen ki lehet szűrni. Sajnáltam azokat a játékvezetőket, akiknek a honfitársai eljutottak a negyeddöntőig vagy még tovább, mert nekik ilyenkor már esélyük sincs maradni, így például a rendkívül tehetséges argentin Facundo Tello sem maradhatott az utolsó meccsekre, akit volt szerencsém a 2025-ös OFC Bajnokok Ligája-döntőn ellenőrizni.”

Elmondta a véleményét a szabályújításokról is.

„A világbajnokságok mindig megadják a módosításokhoz az alaphangot. A játék gyorsításának nagyon örültem, a csapatok is alkalmazkodtak hozzá, például ritkán kellett csak elvenni bedobást a játékosok késlekedése miatt. A modern futball elvárása, hogy kevesebb legyen a holtidő, valamint hogy ne legyen tíz-tizenöt perc hosszabbítás egy félidőben. Mert ha van egy tízgólos összecsapás, mint most a francia–angol bronzmeccs, az nagyon sok ideig tartó hosszabbítást vonhat maga után, ám a játékgyorsítások ezt valahol ellensúlyozzák. Remélem, hogy a bajnokságokban is sikerrel alkalmazzák az időhúzást elkerülő módosításokat. A VAR nagyobb hatáskörével is egyetértek, jó dolog, hogy a tévesen megítélt szögletet vissza lehet vonni, ha az nem késlelteti a játék újraindítását, és így jogtalan sarokrúgásból nem születhet gól.”

Fábián Mihály hosszú ideig együtt dolgozott az iráni születésű Alireza Faghanival, akit a döntő egyik nagy esélyesének tartottak.

„Amikor az ausztrál szövetségnél dolgoztam, rendszeresen ellenőriztem őt és a két segítőjét is, nagyon jó viszonyban vagyunk. Titkon reménykedtem benne, hogy az övé lesz a finálé. Ausztráliában mindenki nagy esélyesnek tartotta, főleg, mert ázsiai játékvezető nem vezetett még döntőt. Természetesen a finálét megkapó Slavko Vincic is világszínvonalú bíró, összességében jó teljesítményt nyújtott a világbajnokságon, nem lepett meg, hogy rá esett a FIFA választása.”