Lángosillatban nézik a vb-meccseket a magyarok Pennsylvaniában
Gyerekek labdáznak a vízben, part menti büfé ablaka mögül a pultos kiáltozik: „Elkészült a sült kolbász! Kész a lángos és a palacsinta! Itt van a hat sör és a két pálinka!” Az étkezőasztalok mögötti televízión egymás után vetítik a világbajnokság mérkőzéseit, közben többen a gulyáslevesüket kanalazzák jóízűen.
Első hallásra akármelyik Balaton menti településen lehetnénk, még a környék dimbes-dombos tája és takaros települései is a Balaton-felvidéket idézik, csakhogy nem Budapesttől, hanem Philadelphiától járunk mintegy másfél órányira egy égszínkék medence partján. Pennsylvania állam délkeleti részén, távol minden nagyvárostól, Bartóban az erre látogatókat egy darabka Magyarország várja, amelyet hazánkból érkezett menekültek építettek fel.
A kanyargós országúton haladva az épületen lobogó magyar zászló és az Isten hozott! felirat jelzi: itt kell lekanyarodni. A főútról lehajtva, egy keskeny völgyön áthaladva érkezünk meg a Magyar Tanyára. A hely sportklubként szerepel a nyilvántartásokban, valójában azonban sokkal több nála: a hatalmas füves terület mellett vendégházak, kemping, úszómedence, tó, közösségi terem, falelátóval felszerelt futballpálya, pingpongasztalok és büfé várja a vendégeket.
A létesítménynek helyet adó területet 1961-ben vásárolta meg a forradalmat követően az Egyesült Államokba menekülő magyarok egy csoportja, jelentős összegű hitel terhét magára vállalva.
„Ez volt nekik a haza: a kis Magyarország” – meséli lapunknak Lengyel Róbert, a Magyar Tanya elnöke, akinek a bátyja még otthon született, ő azonban már az Egyesült Államokban. Családja története sok ezer másikéhoz hasonlít.
„Édesapám a hadsereg tagjaként támogatta a forradalmat, benzint szállított a felkelőknek. Amikor az oroszok keresni kezdték, már egyértelmű volt, hogy menni kell. A menekültek közül sokan nem beszéltek angolul, munkát kerestek, közben pedig egymást is. Azokat, akik ugyanazt veszítették el, mint ők: a hazájukat.”
Így született meg a Magyar Tanya: egy közös hely a találkozásra, sportolásra és kikapcsolódásra. Mivel már a terület megvásárlása is nagy adósságot jelentett, nem nagyon volt miből építkezniük, így saját erőből igyekeztek otthonossá varázsolni a hatalmas telket.
„Hét közben mindenki dolgozott a munkahelyén, aztán hétvégén kijöttünk ide: az asszonyok főztek, a férfiak falakat húztak fel. Mi, gyerekek pedig fát vágtunk, aztán mentünk játszani.”
Ahogy Róbert mesél, szinte látni magunk előtt az első éveket. Mérnökök, egyetemi tanárok, az építő szakmák művelői és kétkezi munkások dolgoztak ugyanazokon az épületeken. Senki sem kapott fizetést, senki sem számolta az órákat. Egyetlen cél lebegett mindenki szeme előtt: legyen egy hely, ahol magyarul lehet beszélni, magyar ételek készülnek, magyar ünnepeket tartanak és a gyerekek sem felejtik el, honnan származnak.
A tanya építői időnként izgalmas vállalkozásba kezdenek, hat évvel az alapítás után például a bejárat közelébe a történelmi Magyarország alakját formázó tavat igyekeztek kialakítani.
„Nem volt földművelő gépünk, ezért vettünk egy második világháborús tankot és átalakítottuk munkagéppé, hogy azzal ássunk. Nem sikerült, mert kanyarodás közben az eke nekiment a lánctalpnak, a tank pedig elsüllyedt a sárban, ki kellett húzni. Végül szereztünk egy buldózert, azzal fejeztük be a munkát.”
A tavat eredetileg fürdésre szánták. Róbert is itt tanult meg úszni, később azonban a vízminőséget érintő kifogások miatt a hatóságok megtiltották, így megépült a terület központjában elhelyezkedő úszómedence. Az sem volt kis vállalkozás...
„Domboldalnyi földet kellett hozzá kitermelni, igen meredek területen. A tanya akkori elnöke, Szodfridt József több mint ezer órát ült a földmunkagépen.”
Az egykori vezető neve Róbert szinte minden második történetében előkerül. A menekült mérnök hosszú évtizedeken át vezette a Magyar Tanyát, a tó partján, egy kápolna és a forradalom hőseit dicsőítő emlékfal mellé emlékoszlopot állítva tisztelegtek munkássága előtt.
Lengyel Róbert arról is mesélt, annak idején jó ideig működött egy magyar futballcsapat Philadelphiában, amelynek játékosai rendszeresen itt készültek. Állandó gárda a tanyán már nincs, de barátságos tornákra rendszeresen érkeznek hozzájuk magyar társaságok.
A Magyar Tanyán egész évben zajlik az élet, ide még a Mikulás is akkor érkezik, mint Magyarországra, december 6-án, eltérően az Egyesült Államokban és az angolszász világban megszokott karácsonytól. A magyar nemzeti ünnepnapok mellett nyáron pezseg igazán az élet, szinte minden héten történik valami a tanyán. A legtöbb embert a Magyar Nap vonzza: 3-400-an is megfordulnak itt ilyenkor a hazai ételeket kínáló büfében, a néptáncbemutatókon, a sportversenyeken, az előadásokon, illetve az esti mulatságon. Gyakran cserkészek verik fel sátraikat, telente pedig sítábort tartanak. Ottjártamkor a labdarúgó-világbajnokságra szervezett kivetítős meccsnézéssel igyekeztek minél több vendéget a létesítménybe csábítani.
A fenntartó szervezetnek, a Philadelphia and Vicinity Hungarian Sports Clubnak jelenleg 102 család a tagja, amelyek zöménél a magyar az otthoni közös nyelv. A komplexum fenntartása Lengyel Róbert szerint egyre nehezebb kihívás, hiszen a felújítások dollár tízezrekbe kerülnek, a munkát pedig ma is önkéntesek végzik. Mégsem panaszkodik: ha kell, fest, villanyt szerel, tetőt javít vagy füvet nyír.
„Szinte minden kétkezi munkát itt tanultam meg. Ha egy évben nem vagyok itt egy hónapot, az már soknak számít” – mondta a nyugdíjasként nagyjából minden hétvégéjét a tanyán töltő elnök, hozzátéve, úgy érzi, kötelességük megőrizni az utókornak az idén 65 éves létesítményt.
