Luis de la Fuente: A futball az értékek iskolája

KIVÁLÓ AZ UTÁNPÓTLÁS a spanyoloknál, s nemcsak a játékosok terén, hanem az edzőknél is. Emlékezhetünk, Pep Guardiola úgy került a Barcelona élére, hogy egyáltalán nem volt tapasztalata a felnőttfutballban, majd évekig uralta a nemzetközi labdarúgást a katalánokkal. Cesc Fabregas épp az olasz Comót vezette a BL-főtáblára, Andoni Iraola a nyáron vette át a Liverpool irányítását, Mikel Arteta pedig angol bajnok lett az Arsenallal. Ez csak néhány példa, de most a legaktuálisabb Luis de la Fuente, aki jóformán teljesen ismeretlen edzőként került a spanyol válogatott kispadjára, majd 2024-ben Eb-t nyert a csapattal, most pedig vb-döntőbe vezette az együttest – úgy, hogy előtte javarészt a Bilbao utánpótlásában és a spanyol korosztályos válogatottaknál dolgozott. Utóbbi a kulcs. 2015-ben U19-es Európa-bajnok lett a spanyolokkal, 2021-ben U21-es Eb-t nyert, ugyanebben az évben pedig olimpiai ezüstérmet szerzett Tokióban az U23-as együttessel. Ő maga is többször hangsúlyozta, milyen sokat számít, hogy több játékost több mint egy évtizede ismer.

Ha megnézzük a 2015-ös U19-es Eb-döntőben pályára lépő spanyol csapatot, a kezdőben ott volt Mikel Merino és a később Aranylabdát kapó Rodri, a kispadon pedig Unai Simón. Utóbbi ugyebár a mostani vb-n egyetlen gólt kapott a döntőig, úgy, hogy a többség előzetesen azt gondolta, David Rayának vagy Joan Garciának kellene kezdeni. Mikel Merino pedig Portugália és Belgium ellen is győztes gólt szerzett, holott sokan valószínűleg ki sem vitték volna a tornára, mivel szinte egész tavasszal sérült volt. Kritizálták a szövetségi kapitányt azért is, mert rendhagyó módon egyetlen Real Madrid-játékost sem vitt ki a vb-re, a Barca középpályását, az idény nagy részét kihagyó Gavit viszont igen. Ám ő kitartott a döntése mellett, mert számára a csapategység mindennél fontosabb.

Egykori DVTK-középpályás lehet az utód?

„Gallardo, De la Funte nyomdokain” – ezzel a címmel közölt nagyobb anyagot a madridi sportlap, az As, arra utalva, hogy a Diósgyőr és a Puskás Akadémia egykori középpályása, Francisco Gallardo lehet a következő spanyol szövetségi kapitány – legalábbis esélyes a posztra, mivel az eddigi karrierútja eléggé hasonlít Luis de la Fuentééhez. A lap szerint az összehasonlítás elkerülhetetlen, miután Francisco Gallardo 2025-ben döntőbe vezette az U19-es válogatottat, az idén pedig úgy nyerte meg a tornát, hogy a spanyolok 19 gólt szereztek és egyet sem kaptak. Az As szerint a 46 éves edző De la Fuentéhez hasonlóan bátor és jó döntéseket hoz, ügyesen fejleszti a tehetségeket, és a legfontosabb, hogy igyekszik mindenkinek lehetőséget adni, eléri, hogy a keret összes tagja egyformán fontosnak érezze magát. Az As szerint korai lenne megmondani, hogy eljut-e a nagyválogatott kispadjáig, de a potenciál megvan benne.

„A legjobb játékosok nem csak a Real Madridban, a Barcelonában és az Atlético Madridban futballoznak – mondta a világbajnokság előtt a Cadena Ser rádió­nak. – Jól ismerjük a spanyol futballt, és azokat hívtuk be, akik a legjobban illeszkednek a rendszerünkbe. Nem nézem, ki honnan jött, már rég túlléptem a klubközpontú gondolkodásmódon. Mindenkinek húz valahova a szíve, köztudott, hogy én a Bilbaónak szurkolok, de most kizárólag a válogatott számít.”     

Június elején a The Guardiannek is beszélt a válogatási elveiről, és ugyanebben az anyagban szóba került La­mine Yamal is. Mint ismert, a Barcelona szélsőjét ő hívta be először a válogatottba, majd mindössze 16 évesen kivitte az Eb-re, ahol aztán a torna egyik legjobbja volt, és valósággal berobbant a köztudatba. 

 „Olyan embereket akarok a csapatomba, akiket nem az egó irányít – mondta az egykori balhátvéd. – A fiatalok isszák a veteránok szavait, az idősebbek pedig erőt merítenek a fiatalok vitalitásából. Ezért a tapasztaltabbak felelősek a viselkedésükért. Ha nincs meg a bizalom irántuk, akkor hiába mondanak bármit. Ami pedig Lamine Yamalt illeti, ő erre született. Nagyon merész jellem, és olyan hatalmas nyomást képes elviselni, amit valószínűleg a legtöbben nem. Hányszor tettük már fel a kérdést egy jó játékosnál, hogy miért nem sikerült neki az áttörés? Azért, mert a futball mellett ezer más téren is jónak kell lenned. Lamine Yamal tizenhat éves volt az Eb-n, a vb előtt tizennyolc, óriási rajta a médianyomás, mégis alig hibázik. Nagyon kevés olyan játékos van, akit megérintett Isten varázspálcája. Lionel Messi és Lamine Yamal ilyen.”     

Ezzel el is érkeztünk egy újabb fontos ponthoz. Luis de la Fuente vallásos, és sokat elmond a jelleméről az, amit az ACI Prensának nyilatkozott. 

„Mindennap imádkozom, ám nem azért, mert a világbajnokságon vagyunk – mondta. – Hálát adok, hogy felkelek, és élvezhetem az életet. Sosem azért imádkozom, hogy Isten segítsen nekünk egy mérkőzésen, mert az igazságtalan lenne az ellenféllel szemben. Főleg egészséget szoktam kérni. Mert ha egészséges vagyok, akkor képes vagyok küzdeni, anélkül viszont nagyon nehéz.”     

A 89-szeres spanyol válogatott védő, Fernando Hierro együtt dolgozott vele a szövetségnél, és a fifa.com-nak elmondta, mi teszi őt annyira különleges edzővé. 

 „Nagyon nyugodt, tökéletesen ismeri a válogatott környezetet és a spanyol futball tehetségeit, merítési lehetőségeit – mondta a Real Madrid egykori bekkje. – A válogatott most olyan, mint egy nagyon összetartó család. Élvezik az együtt töltött időt, kiváló a hangulat. Ez rendkívül fontos a világbajnokságon, amelyen heteket töltenek együtt a játékosok.”     

Kondizással kapcsol ki az izmos kapitány

Már a két évvel ezelőtti Európa-bajnokságon is feltűnhetett sokaknak, hogy milyen nagy és izmos karjai vannak Luis de la Fuentének. A spanyol szövetségi kapitány egy térdsérülés miatt kezdett el lejárni az edzőterembe, és annyira megkedvelte ezt a mozgásformát, hogy azóta napi szinten kondizik és az étkezésére is nagyon odafigyel.  „Munka, munka, munka és fegyelem, számomra ezek a legfontosabb értékek – mondta még 2024-ben a La Vanguardiának. – Nekem a sport életforma, nem az a fontos, hogy ettől jobban nézek-e ki. Az edzés kikapcsol, abban az egy órában csak magamra és a gondolataimra koncentrálhatok.”

Végezetül érdemes megfontolni azt, amit Luis de la Fuente Mago More műsorában mondott el a YouTube-on. 

„Elsősorban nem játékosokat, hanem embereket szeretnék nevelni – fogalmazott. – A válogatottnál a világ legjobb játékosaival dolgozhatok együtt, de a tehetség önmagában nagyon keveset ér, ha nem állítják a csapat szolgálatába… A futball az értékek iskolája. És ezeket a futball tanítja meg a legjobban, ahol nap mint nap együtt vagy a többiekkel. A labdarúgás is olyan, mint az élet. Azokkal jó együtt lenni, akik nagylelkűek, alázatosak, segítőkészek, és így tovább. Ha Carlos Alcaraz vagy Lamine Yamal elmegy bulizni, egyből csak ezzel foglalkoznak. Ez nagyon zavar. Mert ez mind annak az eredménye, hogy napi három órát edzenek, és rengeteg láthatatlan munkát végeznek. Nem a drága autóktól és a sok bulizástól lettek ilyen sikeresek, hanem pont fordítva. Azért engedhetik meg ezeket maguknak, mert kiskoruk óta annak szentelték az életüket, hogy profi sportolók legyenek. Mégis sokszor fordítva állítják be, és ez nagyon bosszantó.” 

VILÁGBAJNOKSÁG, EGYESÜLT ÁLLAMOK, KANADA, MEXIKÓ
DÖNTŐ
21.00: Spanyolország–Argentína, New York (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n és a Nemzeti Sportrádióban!