„Próbálok ráhangolódni a feladatra, emlékezni a régi dolgokra – avatta be a kívülállót érzéseibe Szuper Levente, aki a klubszezonban nem játszott, ám most mégis tagja a keretnek. – Érzem, jó néhány edzésre van még szükségem: a távolságokat kell megéreznem, a jobbra-balra, előre-hátra mozgást, hol vannak a kapuvasak. Nem hiszem, hogy a gyorsaságom változott, legalábbis nagyon remélem, hogy nem kopott. Az egésznek a ritmusát és lélektanát kell összeszednem, a legnagyobb kérdés a fej visszaprogramozása. Egyébként olyan ez, mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni.”

„A válogatottban az egy–három–egy az alap, de ezek csak számok: ha nem úgy mozog az ellenfél, akkor ki kell lépni belőle. El kell felejtenünk, amit a Volánban az elmúlt két évben játszottunk, hogy körbelőjük a korongot. Ez a mostani összetettebb stratégia, és ha meg tudjuk tanulni, eredményes lehet. Nekem az a szimpatikus, hogy amit Rich kér, ragaszkodik is hozzá, és vállalja érte a felelősséget, mindennek megmondja a miértjét” – taktikázott Ladányi Balázs. A szezont a Volánnal kezdő, de a Bolzanóval befejező rutinos szélső elárulta: három olasz kérője közül sikerült ahhoz a klubhoz igazolnia, amely végül kiesett a rájátszás első körében. A jövőjét illetően búcsúzáskor nem maradt semmiben a dél-tiroli klubbal.

„Ha itt, a válogatottnál megmarad az a sorunk, amely Lengyelországban olyan jól teljesített, nagyon örülnék neki. A letámadásunk, az egy–három–egy nekem tetszik: egy ember letámad, és irányítja, hogy jobbra vagy balra tolódunk-e, csak akkor lehet baj, ha túl nagy a szakadék a csapatrészek között – de ezért gyakorlunk. Elég kompaktak leszünk középen, ez jó elgondolás. Az edzéseken, egymás ellen működik is, az lesz érdekes, ha ellenféllel is találkozunk” – mondta Bartalis István, akinek a szerződése lejár a Troja-Ljungbynál, és hét év után szívesen kipróbálná magát másik országban, ha olyan lehetőséget kapna.