Nyerő huszonegyes – Bobory Balázs jegyzete

Visszatért a hokibajnoki arany a fővárosba.

Huszonegy esztendőn keresztül nem lépett Budapest határain belülre, sokszor székelt Székesfehérváron, valamivel kevesebbszer Dunaújvárosban, aztán Miskolcon.

Az „aranycsendet” végül nem is a huszonötszörös bajnok Ferencváros és nem az örökranglistán tizenhárommal – a Fehérvárral holtversenyben – őt követő Újpest, hanem az elmúlt esztendőkben tudatosan építkező, biztos anyagi lábakon álló MAC Budapest törte meg.

Meglepődünk?

Olyan szempontból semmiképpen, hogy az 1990-es években a sportban is rendszerváltás történt, megerősödtek a vidéki bázisok, a fővárosban – az ország vezető gazdasági központjában – viszont elsorvadtak a hagyományos nagy klubok szakosztályai, talán csak a Fradi női kézilabdacsapata állta a sarat és vette fel a sokszor egyenlőtlen versenyt a Győrrel. A remény a budapesti klubok számára a taorendszerrel, az állam hathatós segítségével éledt újra, megkockáztatjuk, ha ez nem történik meg, ezúttal is vidéken marad az arany, olyan városban, amelyben a helyi önkormányzat és a lokálpatrióta támogatók már korábban is a magukénak érezték a klubot.

Ez azonban semmit sem von le a fennállása első aranyérmét megszerző MAC sikeréből. Majoross Gergely vezetőedző addig-addig építkezett, amíg tökéletes összhangba nem hozta a fiatal magyar játékosokat a rutinos, kiváló képességű légiósokkal. A fővárosiaknál tudták, nem az alapszakaszt kell utcahosszal megnyerni, elég lesz a turbót a középszakaszra bekapcsolni, és már márciusban, a döntő öt mérkőzésén világosan kiderült, hogy ebben a sorozatban melyik volt a jobb csapat.

A MAC kiépítette azt a bázist is, amely életképessé teszi hosszú távon a szakosztályt, hiszen remek az utánpótlás. A vezetőknek viszont azon is fáradozniuk kell, hogy az együttes találkozóira még többen járjanak, ne csak a döntőben teljen meg a csodálatos Tüskecsarnok, és végül a klub ténylegesen beágyazódjon a város sportéletébe, olyan tényezőként, amely tömegeket képes megmozgatni.

Ezt a célt elősegítheti, ha a gárda a következő idényben tényleg a szlovák Extraligában szerepelhet, és hétről hétre olyan hokimeccsek lesznek Budapesten, mint amilyen a bajnoki döntő bármelyik összecsapása volt.

Ha ez megvalósul, biztosan nem kell újabb huszonegy év, hogy a fővárosba kerüljön a bajnoki arany.