A legendává válás küszöbén: James Milner Premier League-rekorder lehet
Június második napjának reggelén negyed hatkor kopogtak James Milner hotelszobájának ajtaján. Az Egyesült Államokban nyaralt, barátaival golftúrán vett részt, ám amíg a többiek az igazak álmát aludták, és próbálták leküzdeni a hosszú repülőút okozta időeltolódás utóhatásait, ő zokszó nélkül felkelt. Az ajtóban az erőnléti edzője, Adrian Lamb várta, rávigyorgott, és csak ennyit mondott:
„A 2025–2026-os idény most kezdődik!”
A profi pályafutását 39 évesen is a legmagasabb szinten folytatni kívánó futballista nem keresett kibúvót, edzőterembe vonult, hogy elkezdje 10 hetes felkészülését a Premier League következő évadára, amelynek a legidősebb aktív labdarúgóként vágott neki. Tudta, ha még egy idényt lehúz, történelmet írhat: korábban mindössze négy futballista lépett pályára 40 éves kora fölött is a PL-ben (Teddy Sheringham, Ryan Giggs, Gordon Strachan, Kevin Phillips), valamint már csak 15 bajnokit kell játszania ahhoz, hogy beállítsa Gareth Barry rekordját – az angol középpályás 653 PL-mérkőzéssel a háta mögött vonult vissza.
A terv működött: James Milner január 7-én, három nappal a 40. születésnapja után beállt a Mancester City ellen, ebben a tekintetben tehát egy lapon lehet említeni Sheringhamékkel, és amennyiben lehetőséget kap vasárnap a Crystal Palace elleni bajnokin, a 653. PL-mérkőzését játssza.
Mindezt úgy érte el, hogy 2024 augusztusában elszenvedett térdsérülése után nemcsak pályafutásának vége tűnt vészesen közelinek, hanem az is kétségesnek látszott, hogy a jövőben probléma nélkül járni tud.
„Megoperálták a térdemet, és úgy számoltam, hogy decemberben már pályán lehetek, ám a műtét során az egyik ideg megsérült – idézte fel a történteket a The Athleticnek James Milner. – Amikor magamhoz tértem, nem tudtam mozdítani sem a lábfejemet, sem a lábujjaimat. Szilveszter napjáig kellett várnom, hogy egy kis életet érezzek bennük, és további hónapok kellettek, mire minden helyrejött. Szerencsére kiváló orvosi csapat állt mellettem. Keményen dolgoztunk, nem hanyagoltam el a konditermi edzéseket sem, így mire visszatérhettem a pályára, erőnlétben is készen álltam. Természetesen az elején óvatosan mentem bele a párharcokba, de mostanra már ettől sem tartok. Frusztrált, hogy sokáig csak kívülről nézhettem a mérkőzéseket, ám mindenki biztatott, hogy vár vissza, ami nagyon jólesett.”
James Milner pályafutására visszatekintve persze érthető, hogy nem ijedt meg a kihívástól. A Leeds United utánpótlásában nevelkedve minden álma volt, hogy egyszer a felnőttcsapatban bemutatkozzon, és mivel a neve már fiatalon is jól csengett (a korosztályában Wayne Rooney-val emlegették egy szinten), az akadémiáról egy alkalmas pillanatban valóban a Premier League-ben találta magát példaképe, Alan Smith társaságában. Tizenhat évesen és 309 naposan debütált a csapatban, 47 nappal később, 2002. december 26-án a Sunderland ellen pedig az első gólját is megszerezte. A klub gyorsan ötéves szerződést kötött vele, és a több játéklehetőség érdekében kölcsönadta a másodosztályban szereplő Swindon Townnak, ám miután visszatért, a Leeds krízisbe került: a legjobb játékosait eladta, és kiesett a Championshipbe. Gerald Krasner elnök ragaszkodott Milnerhez, a Leeds jövőjét látta benne, a klub anyagi problémái miatt mégis értékesítette a játékjogát 5 millió fontért a Newcastle Unitednek.
A hullámvasutazás a „szarkáknál” is folytatódott. Érkezésekor Bobby Robson irányította a csapatot, aki alapemberként számolt vele, a menesztését követően viszont Graeme Souness ült le a kispadra, és a bizalom megcsappant. Az Intertotó-kupát még megnyerte az együttessel, de aztán csereüzlet keretében az Aston Villához került kölcsönbe, és ugyan visszatérve a frissen kinevezett Glenn Roeder ismét számított rá, a helyére érkező Sam Allardyce-szal hektikus lett a viszonya. Az útja az Aston Villán át végül a Manchester Cityhez vezetett, amellyel elkezdett trófeákat gyűjteni (kétszer megnyerte a Premier League-et is), és évekre bebetonozta a helyét az angol válogatottban. Elismertségét és tekintélyét jól jelzi, hogy amikor 2015-ben a Liverpoolhoz szerződött, szinte azonnal csapatkapitány-helyettesnek nevezték ki, Jürgen Klopp érkezésével pedig a Bajnokok Ligáját és bajnokságot nyerő Liverpool vezéregyénisége lett. Azon a nyáron távozott, amikor a vérfrissítés jegyében Szoboszlai Dominikot is szerződtette a klub, így a magyar középpályást már nem vallhatta csapattársának, a Brightonnál azonban újra megtalálta a helyét.
Negyvenévesen persze azért érik furcsaságok. Különös belegondolni, hogy pályafutása kezdetén az 1933-ban született Bobby Robson irányítása alatt futballozott, míg most a nála hét évvel fiatalabb Fabian Hürzelertől (1993) kapja az utasításokat, illetve a Leedsnél az 1966-ban született kapus, Nigel Martyn ült mellette a kispadon, most pedig többek között a 18 éves görög csatárral, Haralambosz Kosztulasszal (2007) osztja meg az öltözőt.
„Őrület, egyik nap a haverokkal összeszámoltuk, és a Brighton játékosai közül tizenöten meg sem születtek, amikor bemutatkoztam a Premier League-ben… – mondta a The Athleticnek James Milner. – Sőt, akad néhány olyan korábbi csapattársam is, akinek most a gyerekei ellen futballozom.”
A középpályás a mentalitásának, a szerencséjének és az áldozatvállalásának tudja be, hogy ilyen hosszúra nyúlt profi játékos-pályafutása, utóbbira jó példa, hogy fiatalkora óta nem fogyaszt alkoholt, és a pénzügyi jólét sem kényelmesítette el. Ugyanolyan keményen készült a most zajló, 24. Premier League-idényére is, mint az elsőre, és ki tudja még, hol a vége.
„James Milnerrel kapcsolatban bármi lehetséges – nyilatkozta Fabian Hürzeler, a Brighton vezetőedzője a csapat egyik januári sajtótájékoztatóján. – Kizárólag rajta múlik, hogyan dönt a pályafutásával kapcsolatban a nyáron. Az biztos, ha maradni szeretne, én támogatom. Szeretek vele dolgozni, hatalmas segítség a jelenléte nekem, a csapatnak és a játékostársainak is.”
Született: 1986. január 4., Leeds  |
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. február 7-i lapszámában jelent meg.)
