Démonait legyőzve újra tündököl a Frank Lampard vezette Coventry City

Közel másfél évszázados történelme alatt nem tartozott az angol futball legnagyobb klubjai közé a Coventry City. Az 1883-ban alapított, a szurkolók által csak „égszínkékek” (The Sky Blues) becenéven emlegetett egyesület sohasem nyerte meg a Premier League-et, a másodosztály küzdelmeit (1967) és az FA-kupát (1987) is csak egyszer, 1967 és 2001 között ugyanakkor végig az angol élvonalban szerepelt, és kevesen látták előre, hogy kiesését követően milyen mélyrepülésbe kezd. A helyzet azután vált válságossá, hogy a Sisu Capital fedezeti alap 2007-ben átvette az irányítást, a következő tizenöt évet pénzügyi káosz, a szurkolók és a tulajdonosok közötti háború, valamint példátlan infrastrukturális krízis jellemezte. A csapat kétszer is elhagyta saját városát a bérleti díjak körüli viták miatt: 2013-ban Northamptonban, majd 2019-ben Birminghamben kényszerült a „hazai” meccseit lejátszani. Ez idő alatt a Coventry a negyedosztályig csúszott vissza.

A felemelkedés Mark Robins 2017-es menedzseri kinevezésével kezdődött, aki véghez vitte a lehetetlent: a negyedik vonalból három év alatt visszavezette a csapatot a Championshipbe, miközben a klubnak még mindig nem volt fix otthona. A teljes fordulathoz tulajdonosváltás kellett, 2023 januárjában Doug King helyi üzletember megvette a klubot, lezárva a Sisu-korszakot. King stabilizálta a pénzügyeket, visszavásárolta a helyi stadion használati jogát, és jelentős összegeket fektetett az átigazolásokba. A Coventry májusban a feljutás küszöbére került, és ugyan a rájátszás döntőjét a Luton ellen tizenegyesekkel elbukta, a siker alapjai le voltak téve. Az ígéret földjére azonban már nem Mark Robins irányításával léphet be a csapat. A 2024–2025-ös idény gyenge kezdete után Doug King menesztette a korábbi sikeredzőt, és helyére Frank Lampardot nevezte ki. A választás helyességében sokan kételkedtek, hiszen a Chelsea legendájának edzői pályafutása felemásan indult. A Derby County ugyan rájátszást vívott a feljutásért az irányításával 2019-ben, és utána a Chelsea-nél is eltöltött másfél évet, de szeretett klubjától a gyenge eredmények miatt távozni kényszerült, és hiába mentette meg az Evertont később a kieséstől, a következő évadban a liverpooli csapattal sem jöttek az eredmények – újabb visszatérését a Chelsea-hez ideiglenes menedzserként pedig fedje jótékony homály (11 mérkőzésen egy győzelem, két döntetlen, nyolc vereség)…

Frank Lampard érkezése a Coventrynél mindezek ellenére új dimenziót nyitott: 2024 novemberében a 17. helyen vette át a csapatot, és az idény végére rájátszásba jutott vele (az elődöntőben a Sunderland 3–2-re jobbnak bizonyult), a 2025–2026-os évad vége előtt néhány fordulóval pedig elképzelhetetlen, hogy elherdálja tetemes előnyét, és ne jusson fel a Premier League-be.

Lampard dinamikus, támadó szellemű együttest épített, amely a leggyakrabban 4–2–3–1-es hadrendben lép pályára, de a felállás szükség esetén rugalmasan alakul át, védekezésben például 4–4–2-re. A játékosok labdavesztés esetén agresszívan támadják le az ellenfelet, támadásban pedig a pálya teljes szélességét igyekeznek kihasználni. A szélső védők, Milan van Ewijk és Jay Dasilva szívesen törnek előre, amit az is segít, hogy a szélső középpályások és támadók rendre behúzódnak középre, ezzel is utat nyitva nekik. A Coventry játékára így kifejezetten jellemző a sok szélről érkező beadás, a csapat emellett igyekszik az egyik oldalt „túlterhelni”, vagyis a fellépő szélső hátvédekkel létszámfölényt kialakítani, és gyors háromszögeléssel a védők mögé kerülni. A szélső hátvédek előrehúzódása természetesen a védekezésre is hatást gyakorol, a mögöttük felszabaduló területet a védekező középpályások feladata felügyelni, egyikük rendre visszahúzódik a két hátul maradó középhátvéd közé, hogy meglegyen a három védő.

A jól szervezett csapatjáték persze mit sem érne, ha a támadószekció nem lenne kellően összerakva. A Coventry ugyanakkor a 41 bajnoki mérkőzésen szerzett 84 góljával a liga leggólerősebb csapata. Haji Wright 16, Brandon Thomas-Asante 12, Ellis Simms 10 góllal vette ki a részét eddig a menetelésből, a támadótrió semlegesítése pedig a Championship legtöbb csapatának megoldhatatlan feladat. A középpályán Matt Grimes, Victor Torp és Jack Rudoni játékát kell kiemelni. Grimes a csapat karmestere, aki az egyik legtöbb passzt osztja ki a ligában, és nyomás alatt is jól tartja meg a labdát, Rudoni és Torp pedig alapvetően a támadások felépítéséért felelős, de a kapu elé kerülve be is tudja fejezni őket.

 „Elképesztő, ami az elmúlt három évben történt, és most egy lépésre vagyunk valami igazán nagyszerűtől – nyilatkozta a BBC-nek a feljutásról Doug King, a Coventry tulajdonosa. – Amikor megvásároltam a klubot, tragikus volt a háttere, de sikerült újjáépíteni, és rengeteget számít az is, hogy a saját stadionunkban játszunk. A szurkolók fantasztikusak, korábban a West Bromnál és a Bristolnál is próbálkoztam befektetéssel, de itt látom azt, hogy valóban imádják a futballt és a csapat mögött állnak. Már régen éreztem magam ennyire izgatottnak, mint mostanában, türelmetlenül várom, hogy feljussunk, és elkezdhessük a felkészülést a Premier League-re.”  

A helyi lapok már csak idő kérdésének tartják a feljutást, a Coventry Telegraph egy pénzügyi szakértőt is felkért annak érzékeltetésére, hogy mit jelent az egyesületnek gazdaságilag az angol élvonal. A kalkulációk szerint feljutási bónuszként több mint 100 millió eurós bevétellel számolhat a klub, amelynek nagy részét június végéig meg is kapja, és akkor még az egyéb jogdíjakból befolyó összegről nem is beszéltünk. A játékoskeret becsült értéke jelenleg 193 millió euró, a nyári erősítésekkel ez megduplázódhat, de önmagában még ez sem garancia semmire. A másodosztályból feljutó csapatok rendre keményen küzdenek a bennmaradásért, az első évben tehát ez lesz az elsődleges cél, utána lehet esetleg magasabb polcot megcélozni. Bárhogyan is alakul, a Coventry City a PL 2026–2027-es idényének üde színfoltja lehet.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. április 11-i lapszámában jelent meg.)