Pécs-Baranya FC; Testvérharc okozta az első pécsi proficsapat vesztét – elfeledett élvonalbeli futballklubok, 8. rész
Habár száz éve élénk futballélet zajlott Pécsett, a dunántúli nagyvárosban a profizmus bevezetésekor nem szerveződött meg azonnal a helyi profi csapat. „ A fő ok az a meggyőződés volt, hogy az amúgy is nagy adósságokkal küzdő amatőrsportot megöli a profisport” – írta 1927. március 30-i számában a Nemzeti Sport, amely egyúttal arról is beszámolt, hogy a Pécsi SC (ez volt a munkások együttese) és a Pécsi AC hosszas tárgyalássorozat után csak elszánta magát a szintlépésre. A profi mozgalom élén Kristóf Károly és Déri Gyula állt. A részvények lassan gyűltek, mindeközben az is felvetődött, hogy Pannónia FC néven egy másik professzionális csapat is alakulhat.
Végül csak egy gárda szerveződött meg, az új klub 1927. július 3-án tartotta alakuló közgyűlését a Pannónia Szállóban. A legnagyobb vitát a csapat neve váltotta ki, végül a Pécs-Baranya FC mellett döntöttek. A szín megválasztása már könnyebben ment, egyhangúan fogadták el a megye kék-piros színeit. Érdekes kiegészítése volt az alapszabálynak, hogy a két amatőr csapatot sem hagyta magára az új formáció, évente legalább 1500 pengőt kellett juttatni a PSC-nek és a PAC-nak. (Ennek a későbbiekben még fontos szerepe lesz.)
Az adminisztratív akadályok tehát elhárultak, már csak össze kellett rakni a keretet. Augusztus 16-án a modern Tüzér utcai sporttelepen mutatkozott be a Pécs-Baranya FC, amely 2:2-es döntetlent játszott a budai II. Kerület FC-vel. „Ha nem is elégítette ki teljesen a publikumot, mégis jövő szereplését illetőleg eloszlatta az összes bizalmatlanok aggályait” – summázta a látottakat a Dunántúl.
Mivel 1927 nyarára számos fővárosi és vidéki együttes döntött a profivá válásról, a szervező Professzionista Labdarúgók Szövetsége (PLASZ) kiírta a harmadvonalat jelentő II. B. osztályú ligabajnokságot. Azonban a megfelelő anyagi háttér nem minden esetben volt meg, több egyesület menet közben lépett vissza. A pécsiek tavaszra álltak össze igazán, ám az utolsó forduló előtt jobb gólaránnyal még a kanizsaiak vezettek. A záró körben a Józsefváros pontot szerzett Nagykanizsán, a Pécs-Baranya győzött a Csaba FC ellen, így a bajnoki cím Baranyába került.
„A pécsi profiklub vezetői látva egyes profialakulatok összeomlását, a rezsi redukciójával igyekeznek egészséges alapot teremteni. Ennélfogva a csapatot lehetőség szerint helyi játékosokkal szervezik át, fővárosi játékosait pedig, akik már Pécshez asszimilálódtak, álláshoz juttatja és a szövetkezet részben tehermentesíti magát. Pécsett az ifjú játékosok új generációja fejlődött” – világította meg a jó szereplés okát a Sporthírlap.
Egy évvel később még boldogabbak lehettek Baranyában, a csapat ugyanis a miskolci Attilával a bajnoki címért harcolt, az aranyérem sorsa Pécsett dőlt el. Óriási érdeklődés övezte az összecsapást, még a pécsi villamoson dolgozó kalauzoktól is lehetett belépőt vásárolni. A szakadó esőben hét-nyolc ezren zsúfolódtak össze a Tüzér utcában.
A kezdő sípszó előtt Sebestyén Lajos városi tanácsnok motiválta a futballistákat: „Hetvenezer pécsi ember szeme figyel rátok és szíve dobban felétek, hogy megmutassátok Miskolc nemes város reprezentánsai előtt is Pécs sporterejét, küzdeni akarását. A sikerek sorozatából keletkezett pályafutástokat kell ma győzelemmel, a büszke bajnoki címmel megkoronáznotok.”
A mérkőzés hangulatát a Dunántúl tudósítója adta át: „Élet-halál harc folyt a pályán. A páratlanul heves, elszánt harcmodor következtében úgy hulltak el a játékosok, mint a csatamezőn. Az összecsapások után hol miskolci, hol pécsi játékos zuhant élettelenül a földre, a gyengébb idegzetű közönség, főleg a hölgyek sikongatása és a férfiak pfujolása kísérte ezeket a sérüléseket”. A fordulatos találkozón a hajrában született meg a mindent eldöntő gól: 3:2-re a Pécs győzött, a közönség a pályára rohanva ünnepelte a bajnoki címet és a feljutást.
Az Attilánál nem nyugodtak bele a vereségbe, feljelentették Dóra Istvánt, mondván, a pécsiek futballistája szándékosan rúgta le Müllert, aki onnantól támolygott csak a pályán, és így kapta a csapat az utolsó találatot. Az Attila arról tájékoztatta a Nemzeti Sportot, hogy a kapust a meccs után kórházba kellett szállítani, ahol megállapították, hogy szívbillentyűzavarai vannak s emellett valószínűleg el is tört az egyik bordája. A pécsiek szerint rágalmazás történt, és feljelentették az Attila alelnökét, Róth Józsefet.
 Az 1902-ben született Kautzky József a Törekvés csapatában kezdte el labdarúgó-pályafutását, rövid időre megfordult a Makkabi Brno és a Spezia színeiben is, 1928-ban elkísérte Egyiptomba a Ferencvárost, de végül nem igazolt a zöld-fehérekhez. Az intelligens, technikás játékos ügyesen irányította a támadósor munkáját, erőteljes, pontos lövéseivel szintén kitűnt, a közelharcokban azonban gyakran alulmaradt. 1929-ben játékos-edzőként érkezett a pécsiekhez, akiket az 1931-es kiesésig erősített. A csapatból ő lépett először pályára címeres mezben, 1930. május 1-jén a csehszlovákok elleni idegenbeli találkozón ő indította a magyar csapat gólját eredményező támadást. 1931. júliusában távozott Pécsről. „A Pécs-Baranya anyagi okok miatt nem újította meg szerződését jeles trénerével, Kautzkyval. A kitűnő játékos és tréner, aki annyit vesződött a pécsi proficsapat játékosaival, ma utazott el Pécsről családjával és Budapesten fog megtelepedni. Kautzkyt búcsúztatásánál a Pécs-Baranya egész vezetősége kikísérte az állomásra” – írta a Dunántúl. 1984. október 25-én hunyt el, fia, Kautzky József és unokája, Kautzky Armand is neves színész lett. |
1929 nyarán tehát már az élvonalra és a legnagyobb hírű magyar csapatok fogadására készültek Pécsett. Az első győzelemre november 10-ig kellett várni, a Nemzeti SC 3:0-ra kapott ki a Tüzér utcában. Két héttel később a Ferencváros otthonából csent pontot a Pécs (a Fradi a 87. percben egyenlített 2:2-re), de igazán ezúttal is tavaszra állt össze a gárda. Hazai pályán megverte a Bástyát és az Attilát, idegenben a Somogy FC-t, a Ferencvárossal az idegenbeli döntetlen után otthon 4:4-re végzett.
Azon a meccsen a 22. percben már 3:0-ra vezetett az FTC, de a pécsiek még az első félidőben kiegyenlítettek. „Nagyon boldog vagyok, de nem szeretném, ha ez a pont venné el a bajnokságot a Ferencvárostól” – értékelt Kautzky József, a kék-pirosak játékos-edzője (nem lett igaza, két ponton múlt a Fradi bajnoki címe, amelyet az Újpest szerzett meg). „A csapatához ragaszkodó nézősereg nem is csalódott titkolt reményeiben, mert a Pécs-Baranya eltekintve attól, hogy pontot hódított a világmárkás Ferencvárostól, de oly magas színvonalú, lelkes játékkal lepte meg híveit, amely minden dicséretet megérdemel” – méltatta Kautzkyékat a Dunántúl.
Újoncként végül a 9. helyen zárt a Pécs-Baranya, amely a következő, 1930–1931-es idényt győzelemmel kezdte, a Nemzeti SC ezúttal 3:2-re kapott ki a Mecsekalján. A bennmaradásért harcoló csapat tavasszal több fontos mérkőzését sem tudta megnyerni, három ponttal kellett volna többet gyűjteni az élvonalbeli tagság meghosszabbításához, ám ez nem sikerült.
A kék-pirosak megtörtek, és innentől gyors lejtmenetbe kerültek. Már 1931 őszén megroppant a csapat anyagi helyzete, mindezt nehezítette egy átigazolási jogvita és egy kődobálós eset is. A Pécs–Szeged mérkőzésen ugyanis a vendégek egyik játékosát megdobták kővel, emiatt a PLSZ négy hazai meccs erejéig más városba száműzte az együttest, amelytől a zöld asztalnál is vontak le pontokat. A klub igyekezett mindent megtenni, 1932 áprilisában például a belépők árát is mérsékelte húsz százalékkal, 120 centi alatti gyerekeknek még jegyet sem kellett váltani.
1932. május 5-én a Dunántúl azonban már arról számolt be, hogy a PLASZ intézőbizottsága a Pécs-Baranya törlését javasolta, mert több mérkőzését is játékjogának felfüggesztése alatt vívta. A csapat igazgatósága arról tájékoztatta a lapot, hogy jogtalan a Baranya felfüggesztése, ugyanis megállapodás született arról, hogy a polgármester helyettesének bevonásával miként rendezi a Pécsi SC-nek a tartozását, ám ezt az amatőr csapat tagadta. „A PSC Makay István h. polgármester úrral, mint a Pécs-Baranya igazgatósági elnökével létesített megállapodást – amely közben már effektuáltatott –, tagadásba vette, mert nyíltan kiadta a jelszót: »A Pécs-Baranyát be kell dögleszteni!«” – idézte a közleményt a lap.
A Pécs-Baranya addig egyébként több mint ötezer pengőt fizetett az amatőr csapatnak. A profi klub hiába próbált meg fellebbezni, 1932. május 22-én a Dunántúl már azt írta, „a fellebbezési bizottság végleg szkreccselte a pécsi proficsapatot a PSC-vel szemben fennálló »tartozása« miatt”.
A pécsi profi futballnak tehát testvérharc okozta vesztét. Három évvel később a város még mentőövet kapott: a Somogy FC 1936 áprilisában Baranyába költözött és ott fejezte be a bajnokságot. A klub átnevezve, Mecsek FC néven tervezett indulni a következő idényben, a Phöbus FC ellen például azon a nyáron a vidéki futball történetében először villanyfényes meccset játszott (!), de ez a konstrukció nem bizonyult életképesnek.
Érdekes egybeesés, de napjainkban a „munkások csapata”, a Pécsi Mecsek FC a nagykanizsaiakkal harcol a feljutásért a harmadosztályból. Jelenleg a kanizsaiak állnak jobban két ponttal, de egy forduló még hátravan.
 Alapítva: 1927. július 3. |
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. május 23-i lapszámában jelent meg.)
