A Veszprém álma az övé is – sztárportré Lukas Jörgensenről

Amikor egy évvel ezelőtt a One Veszprém HC férfi kézilabdacsapata hivatalosan is bejelentette, hogy 2026 nyarától megszerezte a dán Lukas Jörgensen játékjogát, azt is igyekezett hangsúlyozni, hogy ha már elveszítette a világ egyik legjobb beállóját – a Barcelonába visszatérő francia Ludovic Fabregast –, megszerezte a helyére a másik legjobbat. És valóban, a német Flensburgtól érkező Jörgensen kulcsszerepet játszhat az Építőket irányító Xavier Pascual csapatában az elkövetkezendő években.

 „Több szempontot is mérlegeltem, amikor azon gondolkoztam, hogy a Veszprémhez igazoljak vagy maradjak a Bundesligában – mondta lapunknak Jörgensen. – A Veszprém Európa egyik legnagyobb klubja, amelynek az elmúlt néhány idényben ugyan nem sikerült bejutnia a Bajnokok Ligája négyes döntőjébe, de szerintem a mostani gárda, valamint az elmúlt évek fejlődése mind abba az irányba mutat, hogy most lesz esélyünk bekerülni a sorozat legjobb négy csapata közé. Pályafutásom célja a BL megnyerése, és nagyon örülök, hogy a Veszprémmel küzdhetek érte. És ami még izgalmasabbá teszi, hogy ez nemcsak az én legnagyobb álmom, hanem a klubé is! Nekem ez volt a fő motiváció, amikor igent mondtam a Veszprémnek.”  

A 27 éves játékos már sokszor bizonyított az elmúlt években, de klubjával, a német Flensburggal sohasem sikerült Bajnokok Ligája-indulást érő helyen végeznie a Bundesligában. A BL elérése valóban nem könnyű a világ legerősebb bajnokságából, hiszen csak ketten indulhatnak, a Flensburg pedig kétszer is harmadik volt, és ha pragmatikusan vizsgáljuk, a magyar bajnokságból lényegesen könnyebb eljutni a nagy álomig, a BL-ig.

 „Három évet töltöttem Flensburgban, sokat játszottam az Európa-ligában, és úgy éreztem, ideje szintet lépni. A Bajnokok Ligájában a világ legjobb csapatai mérik össze a tudásukat – magyarázta a beálló, majd rátért a klubváltás másik okára. – Mindig is szerettem volna kissé eltávolodni Dániától, megismerni más kultúrát, más embereket, Flensburg viszont mindössze két kilométerre van a dán határtól, ezért szinte minden ugyanolyan. Magyarországon nagyon jók voltak az első benyomásaim, tetszik az élet a klubban, a városban és a Balaton partján.”  

A dán beálló eddigi pályafutásáról dióhéjban: a GOG csapatában lett profi kézilabdázó, amelynek felnőttcsapatában 2018-ban mutatkozott be, majd a gudmei alakulattal 2022-ben és 2023-ban is a dán bajnokság élén végzett, sőt, utóbb az idény legjobb beállójává választották meg. 2022-ben a Dán Kupát is begyűjtötte, és a négyes döntő legértékesebb játékosa lett. 2023-ban állt légiósnak, az SG Flensburg-Handewitt együttesével 2024-ben és 2025-ben is megnyerte az Európa-ligát, előbb a Füchse Berlin, majd a francia Montpellier legyőzésével. A világversenyeken évek óta egyeduralkodó dán válogatottal aranyérmet szerzett a 2023-as és 2025-ös világbajnokságon is, a kettő között megnyerte a 2024-es párizsi olimpiát, amelyen ugyancsak beválasztották a torna legjobb csapatába, 2026-ban pedig Európa-bajnok lett.

Ilyen renoméval indít Veszprémben, ahol egyszer már járt ellenfélként a GOG-val, de akkor nem volt alkalma megnézni a várost és a környéket. Mielőtt tavaly aláírt volna a magyar klubhoz, sokat beszélgetett róla honfitársával, Rasmus Laugéval, aki 2019 és 2023 között négy évig játszott itt, és csupa jót mondott az együttesről és a városról. Annyira dicsérte, hogy Jörgensen végül abba a házba költözött be, amelyben Lauge és családja élt, amikor itt játszott.

Hogy mégsem minden tökéletes, annak csak egy oka van, a januári Európa-bajnokságon súlyos térdsérülést, keresztszalag-szakadást szenvedett, meg is műtötték a jobb térdét, és bár szépen gyógyul, hétről hétre erősödik, új edzője és új csapattársai novemberig élesben nem számíthatnak rá.

 „Sokáig nem is vettem a kezembe kézilabdát, helyette a futópadon izzadtam. Ha minden jól alakul, játszhatok néhány mérkőzést még idén is, de jelenleg a novemberre koncentrálok, abban reménykedem, hogy vissza tudok térni. Akkor lesz kilenc hónapja, hogy megműtöttek, és az orvos akkor azt mondta, hogy kilenc és tizenkét hónap között kell kihagynom. Remélem, elég lesz csak kilenc! – mondta Jörgensen. – Amikor új klubba kerül az ember, ott akar lenni mindenhol, részt akar venni mindenben, így most nem könnyű nézni, ahogy mindenki edz és mérkőzést játszik, én meg közben alig várom, hogy végre ott lehessek köztük…”  

Ha viszont ott lesz, valóban rengeteget segíthet csapatának, leginkább azért, mert hasonló szerepet tölthet be, mint korábban Ludovic Fabregas – védekezésben és támadásban egyaránt klasszis teljesítményre képes, és egy ilyen játékosra nagy szüksége van a BL-címre ácsingózó Veszprémnek.

 „Valószínűleg a bicepszem! – válaszolta nevetve, amikor az erősségeiről kérdeztük, de gyorsan komolyra fordította a szót. – Rengeteg Veszprém-meccset néztem meg az előző idényben, amikor már tudtam, hogy ide jövök. Kíváncsi voltam, hogyan játszik a csapat, mi a taktikája. Elöl és hátul is bevethető vagyok, és szerintem rengeteget jelent majd, ha nem kell beállót cserélni a váltásnál, mert egy gyors csapat ellen ez óriási hátrány lehet. Remélem, kamatoztatni tudom a gyorsaságom, és tudok hozni néhány új ötletet is, ami persze nem jelenti azt, hogy ne alkalmazkodnék a rendszerhez, a taktikához. Minden tudásommal segíteni akarok a csapatnak.”  

A játékos mezszáma Veszprémben a 42-es lesz, amire még nem volt példa a pályafutása során, azonban két korábbi meze nem volt elérhető. A 25-ös már a horvát irányítóé, Luka Cindricé volt, a 14-est pedig egykor Zsigmond György viselte, amit 2018-ban visszavonultattak, így Jörgensennek újat kellett választania. A számokkal pedig óvatosan bánik.

 „Nem tartom magam babonásnak, de azért vannak szerencseszámaim – tette hozzá a játékos. – Nem számítottam arra, hogy Veszprémben új számot kell keresnem, ezért először nem is tudtam, mit fogok tenni, de a 42-es is a kedvencem, ezért választottam, remélem, az is szerencsét hoz nekem. Az ébresztőórát egyébként mindig a szerencseszámaimra állítom, a barátnőm idegeire megyek vele.”  

Mivel 27 évesen olimpiai, világ- és Európa-bajnok, megkérdeztük arról is, szerinte mi a dán kézilabdázás titka – hadd tanuljunk valamit! Azt válaszolta, vannak ugyan kiemelkedő játékosaik, de ez messze nem elég, fontosabbnak tartja azt a kultúrát és hozzáállást, ami Dániában az elmúlt évtizedben a sportág körül kialakult. A játékosok is sokat várnak el egymástól, és edzőjük, Nikolaj Jacobsen sem elégszik meg soha azzal, ha jól játszanak az első félidőben, még akkor sem, ha tízgólos előnnyel mennek szünetre. Elvárja a játékosaitól, hogy ne elégedjenek meg magukkal, és a hosszú évek alatt ennek meg is lett az eredménye.

Ha van titok, akkor szerinte csak ennyi, és semmi több.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. augusztus 22-i lapszámában jelent meg.)