A tökéletes szezont nem adták ingyen – sztárportré Masai Russellről

A sportvilágban egyre több az olyan fiatal üstökös, aki már 18 éves korára berobban a világelitbe. A leginkább szembeötlő példa az FC Barcelona világ- és Európa-bajnok futballistája, Lamine Yamal. A szélső még mindig nincs 20 esztendős, de már évek óta azt nézzük, hogyan csinál bolondot az ellenfél védőiből.

Atlétikában hasonló „jelenség” Armand Duplantis, Jakob Ingebrigtsen, Jaroszlava Mahucsih, Femke Broeders-Bol, Letsile Tebogo és Emmanuel Wanyonyi is, valamennyien a 20. születésnapjuk körül kezdtek el nyerni a felnőttek között. Azonban nem szabad, hogy ezt a fejlődési ívet vegyük magától értetődőnek.

Masai Russell pályafutása sokkal inkább tűnik egészségesnek és könnyebben feldolgozhatónak. Neki a siker nem azonnal jött, kellett idő, amíg minden összeállt, de megérte a türelem és a munka! Az idén a legjobb tíz eredményből kilenc is az ő nevéhez fűződik 100 méteres gátfutásban. Csupán Tobi Amusan tudott „belerondítani” a tökéletes „lőlapba” a zürichi Gyémánt Liga-fordulóban futott 12.23-as idejével. A nigériai bármelyik versenyt megnyerte volna ilyen erős futással, de nem azt az augusztus 27-it! Tőle két pályával jobbra ugyanis ott volt Russell, aki tökéletes mozgással éppen az ő világrekordját döntötte meg…

12.09 másodperc! Dinamika, sebesség, ritmus, folytonosság, technika, koncentráció – a futamot laikusként több mint tízszer visszanézve sem találtunk hibát egyik elemben sem. Mondjuk, az atlétika napjainkra éppen olyan szintre fejlődött, hogy világcsúcsot elérni már csak ehhez hasonló, tökéletesnél is tökéletesebb kivitelezéssel lehet. Russell a gátfutás előtt szertornázott, az egyensúlyérzéke, a mozgáskoordinációja és a 2026-ban látott kizökkenthetetlensége megmutatja, mennyire hasznos képességekre tett szert belőle.

„Menet közben csak annyit érzékeltem, hogy a rajt jól sikerült, utána a következő pillanatban, amikor felnéztem, már a célvonalnál jártam. Amikor megláttam a 12.09-et felvillanni az órán, tudtam, hogy megvan a rekord, és nagyon elérzékenyültem. Már olyan régóta álmodtam erről a pillanatról, amit a közönség reakciója tett teljessé. Elképzelni sem tudok ennél jobb helyet ennek a világcsúcsnak. Amikor a rajt előtt megtudtam, hogy Alison dos Santos világrekordot futott, az én agyamon is átfutott, miért ne sikerülhetne nekem is?! Megpróbáltam koncentrálni, csak magamra figyelni, de tény, nagy motivációt adott nekem az ő teljesítménye” – mondta Russell. Valóban nagy napja volt a gátfutásnak augusztus 27-én Zürichben, hiszen Alison dos Santos a férfi 400 m gát világrekordját írta át 45.80 másodpercre.

Masai Russell 2000. június 17-én született az Egyesült Államok fővárosában, Washingtonban. A sportoló honlapján található leírás szerint az egyik legnagyobb példaképe édesanyja, Sharon, aki miközben anyuka lett, a saját álmait sem adta fel. Elhatározta, hogy száj- és állcsontsebész lesz, az egyetemi évei alatt pedig már nevelte a gyerekeit. Masainak négy testvére van, Philip és Devine idősebb, Zion és Solai fiatalabb nála.

„A legtöbb ember csak a címeket és a titulust figyeli. Nem látják az utat. Nem látják az évekig tartó tanulást, miközben mindenki aludt. Nem látják a kórházi hívások által megszakított születésnapokat, az ügyeletben átélt ünnepeket vagy a műtőben töltött számtalan órát, miközben olyan készségeket tanulnak, amelyek egy napon megváltoztatják a betegeik életét. Nem látják azokat az áldozatokat, amelyeket egy család közösen hoz” – olvasható Masai Russell honlapján az édesanyjáról szóló részben.

Ezeket az információkat ismerve talán nem meglepő, hogy a Kentucky Egyetemen ő is az egészségtudományi szakot választotta. Korábban édesanyját látva megtanulta, hogy a kiválóságot nem lehet kényelmes úton elérni, a sikernek megvan az ára. Megtanulta, hogy a nagyság nem csupán a tehetségben, hanem a következetességben is rejlik.

Ezek a leckék nagyon jól jöttek neki abban a pillanatban, amikor élete első világeseményén, a 2023-as budapesti világbajnokság elődöntőjében a második és a harmadik gátba is belerúgott, és egyhamar kiesett a futamból.

„Három évvel ezelőtt nagyon szomorúan távoztam innen. Az volt az első vébém, még »kisbaba« voltam, nem sokkal előtte végeztem az egyetemen, majd belerúgtam a gátba az elődöntőben. Most visszatértem Budapestre, ugyanarra a pályára és már olimpiai bajnok, abszolút bajnok, világrekorder, amerikai csúcstartó és Gyémánt Liga-győztes vagyok. Mindez megmutatja, mennyire keményen dolgoztam az azóta eltelt időszakban” – mondta már a 2026-os budapesti világdöntőn aratott sikere után az Athletics Weekly szakportálnak.

Az időeredmények terén 2023 volt az áttörés éve, néhány nappal a 23. születésnapja előtt Austinban 12.32-et futott. Hiába fújt 3.8-as hátszél, ez már olyan eredmény, amivel még a mostani, félelmetesen erős felnőttmezőnyben is könnyedén döntőbe lehet jutni. A budapesti vb-n ez még nem sikerült neki, egy évvel később a párizsi olimpián már igen. A francia fővárosban olimpiai bajnok lett – az akkori erőviszonyokat figyelve lehet meglepetésnek nevezni, az azóta látottak alapján egyáltalán nem.

2025 nyarán már majdnem olyan jó átlagot hozott, mint az idei, sporttörténeti szezonban, de ezt az év fő versenyén, a tokiói világbajnokságon nem tudta éremre váltani. A döntőben – a kizárólag az ő szintjén – gyengének számító 12.44-et tudott csak kihozni magából, amivel a 4. lett.

Így érkeztünk el 2026-hoz. Az oké, hogy az idén tízből kilenc idő az övé a ranglista élén, de az, hogy a budapesti világdöntőn bemutatott 12.22-es győztes futása után már minden idők 12 legjobb idejéből nyolc mellett is az ő neve áll, tényleg félelmetes. Az idén 12 versenyen maradt legyőzhetetlen, közte a világdöntővel, hét Gyémánt Ligával és a Gyulai István Memoriallal.

Amikor odaáll a rajtba, szigorú, szúrós a tekintete. Aztán következhet a tökéletes produkció, majd a felszabadult öröm a célban. Mindezt olyan természetes, őszinte lazasággal, amiről Noah Lyles még csak álmodni sem mer… Russell kisugárzásából és nyilatkozataiból egyébként átjön, hogy ő nem olyan hátrányos helyzetben nőtt fel, mint például a 100 méter világbajnoka, Sha’Carri Richardson. Ettől függetlenül persze ezzel a lehetőséggel élnie is kellett.

Arra a kérdésre, hogy elérhetőnek látja-e a 12 másodperces álomhatár áttörését, a legnagyobb természetességgel a „Miért ne?” választ adta. Kíváncsian várjuk, hogy sikerül-e neki ezután a tökéletes szezon után!

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. szeptember 19-i lapszámában jelent meg.)