Európa legjobbja a világ legjobbjait is levadászná – sztárportré Amy Huntról

A 2026-os birminghami Európa-bajnokság előtt a hollandok korábbi legendája, Fanny Blankers-Koen volt az egyetlen, aki képes volt egyetlen kontinensviadalról négy éremmel hazatérni. 1950-ben, Brüsszelben a 100 és a 200 méter mellett a 80 méteres gátfutást is megnyerte, hazája 4x100-as váltójával ezüstérmes lett. Centimétereken múlott, hogy meglegyen a britekkel szemben a győzelem.
A sorsszerű, hogy 76 évvel később épp egy brit lett az, akinek sikerült a négy aranyérmes csúcsteljesítmény. Amy Huntnak már az idei Eb nyitó estéjén összejött a siker 100-on, majd három nappal később fő számát, a 200-at is megnyerte. Az Eb-k történetében nem ritka, hogy valaki duplázzon a két legrövidebb sprintszámban, ő már a 12. atlétanő, akinek ez összejött.

A hét második felében már a váltóké volt a főszerep, a brit női és a vegyes váltó is kiemelkedett a mezőnyből, ezért nyugodtan nevezhetnénk jutalomjátéknak a másik két versenyszámában aratott sikerét. A női 4x100-as váltóban a 11 Eb-érmével rekorder Dina Asher-Smith után másodikként a hosszú egyenest futotta, a vegyes váltóban pedig Zharnel Hughestól kapta meg és vitte be a célba a botot. Megérdemelte, hogy a négyes számot mutatva őt ünnepelje először a közönség.

„A 100 méter megnyerését tartom a legnagyobb tettnek, mert elképesztően erős az európai mezőny. Ebben volt a legnehezebb elsőként végezni, mert a különbségek annyira kicsik, ráadásul itt mehet félre a legkönnyebben valami apróságon a verseny, csak nagyon apró hibázás fér bele. Hihetetlen, hogy már az első este aranyérmes lettem, tele volt magasságokkal és mélységekkel a szezonom. Különleges érzést adott, hogy a célban egyből anyukámhoz tudtam menni, átölelni őt, gyerekként mindenki egy ilyen pillanatról álmodik” – mondta az Athletics Weekly szaklapnak Amy Hunt.

A 24 éves sportoló az Eb-n hétszer futott, ezek közül egyedül épp a 100 méter fináléjában tűnt sebezhetőnek. A mezőny egyik legjobb rajtolója, a nála öt évvel rutinosabb lengyel Ewa Swoboda 90-92 méternél még egyértelműen előtte járt, de Hunt utána egy-két erősebb lépéssel fordított. Néhány évvel ezelőtt még nem tudott volna újítani, de ahogyan szinte mindenben, ebben is rengeteget fejlődött a 2022-es comb­izomsérülése óta eltelt időszakban.

 „A világ legjobb rajtolóival szemben rossznak számító startom miatt megtanultam kezelni a nyomást. A jó eredmények akkor jönnek, ha jól érzem magam és el tudom engedni a körülményeket. Egyébként szeretek ezek ellen a jól rajtoló riválisok ellen versenyezni a Gyémánt Ligában is. A legnagyobb előrelépés abban van, hogy immár maradéktalanul bízom a csapatomban, az edzőm pontosan tudja, hogyan kell tökéletesen időzíteni a formába hozásomat” – utalt az olasz Marco Airaléval Padovában zajló közös munkájára.

A félkörös távon, a 200 méteren már tavaly elért egy világraszóló sikert: ezüstérmes lett a tokiói világbajnokságon. Az amerikai sprintkirálynő Melissa Jefferson-Woodennel ugyan nem bírt el, de a jamaicai Shericka Jackson és a brit Dina Asher-Smith személyében két világbajnokot is maga mögé utasított a döntőben.

„Tudtam, hogy meg tudom csinálni, de ehhez mindenképp szükség volt egy erős kanyarra, és hogy abból kijőve velük tudjak maradni. Pillanatokkal a verseny előtt csak a nagyapámra gondoltam. Tudtam, hogy »fentről« vigyáz rám és vezetni fog. Van egy tetoválásom a nevével a karomon, hogy mindig emlékezzek rá” – mondta elhunyt nagyapjára emlékezve már vb-ezüstérmesként Tokióban.

Az első nagy sikere volt ez a felnőttek között, ami 23 esztendős korában jött el. Látva néhány csodagyereket, ez akár későinek is tűnhet, bizonyos szempontból mégsem az.

A The Timesnak adott interjújából megtudhatjuk, hogy felsőfokú tanulmányait a Cambridge Egyetemen végezte el. Mindig is érdekelte a középkori és a reneszánsz irodalom, részben ezért választotta az angol szakot. A harmadik, utolsó évében nagyobb szabadsága volt a tárgyválasztásban, ekkor többek között kedvenc íróját, Geoffrey Chaucert választotta, akinek  legismertebb műve a Canterbury mesék, amelyben hű képet fest a középkori angol társadalomról.

Bár nagyon szerette, az egyetemi évek megterhelőek voltak Huntnak: az edzések miatt rendszeresen Loughborough és Cambridge között kellett ingáznia. Nem keresett kifogást egyik helyen sem, de az elvárások magasak voltak, s bár fontolgatta minden évben, hogy abbahagyja az egyetemet, végigcsinálta. 2023-ban diplomázott, a szakdolgozatát az 1980-as évek irodalmáról írta.

 „Lehetsz egy akadémiai keménylegény és az atlétika istennője egyszerre” – mondta a BBC-nek félig-meddig viccesen.

Az alapok jók voltak neki a sprintben is, hiszen U18-as világrekorder lett, már ennyire fiatalon 22.42-t tudott 200-on. Mivel az amerikai Jefferson-Wooden értelemszerűen nem lehetett ott Birminghamben, az Eb-n egyértelműen Hunt volt a favorit. Ennek megfelelően az elődöntőjét 32 századdal nyerte meg, majd a döntőben is csak az ír csúcsot futó Rhasidat Adeleke és Asher-Smith tudott egy tizeden belül maradni hozzá képest.

A női váltóval két éve, Rómában is Európa-bajnok lett, Birminghamben Asher-Smith és ő gyakorlatilag már fél távig nagy előnyhöz juttatták a brit négyest, Success Eduan és Imani Lansiquot feladata kis túlzással csak annyi volt, hogy ne dobják el a botot… A 42.05-ös győztes idejükhöz képest még az ezüstérmes svájciak is több mint egy másodperccel lassabbak voltak (43.12).

A névsort olvasva a 4x100-as vegyes váltóval kapcsolatban is hasonló érzéseink lehettek, de ez azért más és új műfaj, az Eb-n most először rendezték meg. Jeremiah Azu és Zharnel Hughes legalább annyira jó sprinterek, mint Asher-Smith és Hunt, még az is bennük volt, hogy megdöntik a jamai­caiak által májusban felállított 39.62-es „alap” világcsúcsot. Ez Azu visszafogottabb rajtján és egy rosszul sikerült váltáson ment el, a 39.97 így is minden idők második legjobb eredménye az elit által először idén komolyan vett versenyszámban.

 „Nagyon különleges, hogy már a legjobb brit sprinterek között emlegetnek. Az elmúlt tíz-tizenöt évben hatalmasat fejlődött a brit sprint, Dina mutatta az utat, a váltóprogramunk az egyik legjobb a világon. A gyerekeknek immár igazi idoljaik vannak ebben a szakágban is” – mondta néhány napja az Athletics Weeklynek már a zürichi Gyémánt Liga helyszínén.

Ahhoz, hogy a még nagyobb címeket, az olimpiai és a világbajnoki aranyérmet is célba vehesse, már nem kell sok. Viszont jelenleg Melissa Jefferson-Wooden és Saint Lucia történetének első ötkarikás bajnoka, Julien Alfred még egyértelműen mindenki más előtt jár. Korábbi edzőtársa, Adam Gemili szerint Hunt akár 21.6-ra is képes lehet 200 méteren, amivel már ott lehet a két szupersztár szintjén. 

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. augusztus 29-i lapszámában jelent meg.)