Mégis a Győr a legsikeresebb

Róth Kálmán együttese harmadszor játszott az európai szövetség kupájáért, és ahányszor elindult, mindig a döntőbe jutott, és mindhárom alkalommal dán vetélytárssal szemben maradt alul. Fortuna úgy rendezte, hogy rendre idegenben kellett megvívniuk a visszavágót. Amikor először bejutottak a döntőbe (1999) akkor is a Viborg volt az ellenfelük, majd 2002-ben az Ikast lett a vetélytársuk.

Sok volt a sérült

Az idei döntő visszavágója előtt nem volt kedvező előjel, hogy Győrben jó játékkal döntetlent ért el a Viborg, amely a dán bajnokságban a BL-győztes Slagelsét megelőzve szerzett aranyérmet. Hogy milyen erős Ryan Zinglersen edző kerete, azt fényesen bizonyítja, hogy a Slagelse elleni sikert, majd a győri döntetlent két sérült kulcsjátékosa, az olimpiai bajnok Kiaerskou, valamint Németh Helga nélkül érte el (ők ketten a visszavágón már szerepelhettek).
A győrieket is sérülések, valamint betegségek tizedelték az évad hajrájában. Bőven volt dolga a két csapatorvosnak, Balogh és Szálasy doktornak, mire harcra kész állapotba hozta Djokicsot, Görbiczet, Nitescut, Mörtelt és Borbást, míg a könyökét fájlaló Petróczinak ki is kellett hagynia a visszavágót. Ezek után a Graboplast ETO úgy érkezett Dániába, hogy tudta: a Viborg esélyesebb a kupagyőzelemre, de a magyar bajnoki ezüstérmesnek, amely a következő évadban a BL-ben szeretne kiemelkedően szerepelni, minden erejét össze kell szednie a bravúr eléréséhez.
A Viborg igazgatója, Peter Caseö arra is felkészült, hogy csapata elveszti a döntőt, és azt mondta, ha csak második lesz az együttes, akkor is ünneplést érdemel. Ezt a mentalitást szavakban már átvette egy-két magyar klub vezetője is, ám a hazai sikerérzékeny szponzorokat és szurkolókat mintha továbbra is az aranyérem, a kupadiadal hozná jobban lázba. Ami bizonyos fokig érthető, de ettől még nem törvényszerű a második helyezéseket értékük alatt kezelni. ---- B ---- A