Deli Rita
Született: 1972. augusztus 21.,
Tatabánya
Magassága/súlya: 180 cm/70 kg
Posztja: balátlövô
Klubjai: Tatabányai Bányász (1982–89), Bp. Spartacus (1989– 90), TFSE (1990–94), Dunaferr SE (1994– 97), Vasas (1997–98), FTC (1998– 2000), Hypo NÖ (2000–02), Cornexi-Alcoa (2002–04)
Nevelôedzôje: Lengyel Gábor, Pánovics Lajos
Edzôi: Csík János, Farkas József, Lothar Döring, Fekete Béla, Vinko Kandija, Laurencz László, Mocsai Lajos, Németh András, Jan Packa, Pánczél Barabás, Szabó Edina, Szabó István, Zsiga Gyula
Elsô válogatottsága: 1989. szeptember 15., Szöul (Dél-Korea–Magyarország 20–28)
Válogatottsága/góljai: 110/282
Legjobb eredményei: olimpiai 2. (2000), vb-5. (1999), vb-6. (2001), Eb-3. (1998), KEK-1. (1995), Szuperkupa-1. (2001), magyar bajnok (2000), Európa-válogatott (2000), 2x magyar gólkirálynô (1999, 2000)
Az utóbbi másfél évtized egyik leghíresebb egyénisége, Deli Rita pénteken Tatabányán utoljára lép pályára (Fotó: Danis Barna)
Az utóbbi másfél évtized egyik leghíresebb egyénisége, Deli Rita pénteken Tatabányán utoljára lép pályára (Fotó: Danis Barna)
– Tényleg.
– Pedig sokan újra kezdik, miután felépültek...
– Ezt az utat már bejártam. Pihentettem a fájós, gyulladásos Achilles-inamat, aztán amikor újra edzésbe álltam, kiújult a sérülés.
– A műtét sem segítene?
– Talán. De már nem akarok tovább szenvedni. Húsz év ebben a sportágban nagyon sok volt. Igaz, ezek az esztendők rengeteg sikerrel, élménnyel ajándékoztak meg, ugyanakkor meg is viseltek.
Remek sportolókkal kötött igaz barátságot
– Ha mérleget von, elégedett vagy inkább csalódott?
– Nem panaszkodom. Kevés sérüléssel megúsztam, miközben temérdek élménnyel lettem gazdagabb, fantasztikus edző- és játékosegyéniségeket ismertem meg, remek sportolókkal kötöttem igaz barátságot.
– Ki indította el a karrierjét?
– Nálunk családi hagyomány a sport. Édesapám, Deli András a Tatabánya labdarúgócsapatának balszélsője volt akkor, amikor Lakat Károly volt az edző. Ô sporttagozatos iskolába járatott, amelyben Sándor Ferencné testnevelő figyelt fel rám, majd tízéves koromban már a Tatabánya edzéseire jártam. Lengyel Gábor és Pánovics Lajos keze alatt sokat fejlődtem.
– Mikor debütált a felnőttek között?
– Alig múltam tizennégy éves, és a klubban olyan nemzetközi szintű játékosok közé kerültem, mint Keczkóné Sipos Anikó, Jónás Júlianna vagy Meksz Anikó. Három évvel később pedig már Szabó István szövetségi kapitány is pályára küldött az egyik szöuli tornán.
– A családja nem féltette a korai profiélet viszontagságaitól?
– Óvott, persze! Ugyanakkor minden segítséget megadott, ezért az sem okozott túl nagy gondot, amikor magántanulóként kellett folytatnom a gimnáziumot.
– Kik közé csöppent a válogatottban?
– Olyan hatalmas egyéniségekkel játszhattam együtt, mint Elekes Csilla, Kiss Éva, Horváth Ildikó, Jeddi Mária, Erdős Éva vagy legutóbbi edzőm, Szabó Edina. Az idősek is befogadtak, ráadásul Szabó István szövetségi kapitány rájött, hogy engem nem lehet ostorral hajtania, mert a jó szóval sokkal többre megy. Akkoriban még Tatabányán virágzott a sportélet, mégpedig a bánya támogatásának köszönhetően. Igazi sportváros volt, ahonnan azonban el kellett menni, amikor ennek a korszaknak, pontosabban a bányának befellegzett. A Szpariba, majd a TF-re kerülve tanultam és sportoltam egyszerre. Az sem volt könnyű időszak! ---- A ---- &
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik