Harmadik helyen zárt a csapat

Már a bemelegítés alatt látszott, hogy roppant elszánt a magyar válogatott. Az első percekben szembetűnő volt, hogy ezúttal sokkal keményebben védekezik a magyar együttes: együtt mozgott a fal, és az ellenfél szerencsére nem találta a rést. Nem úgy Nagy Ivett, aki remekül vette észre a kínálkozó lehetőséget, és megszerezte a vezetést. Igaz, az oroszok hamar egyenlítettek, Sipilova harcolt ki büntetőt, amelyet Turej értékesített. A másik oldalon is hétméteres következhetett, és Radulovics sem hibázott. Sőt a Dunaferr világklasszis jobbátlövője egy perccel később bemutatta, hogy átlövésből is ellenállhatatlan - máris 3-1-re vezettek a mieink. Talán megnyugodtak a lányok, talán túl vannak a sokkon, gondoltuk, főként, amikor Turej második hétméteresét Pálinger hárította. Mielőtt azonban hátradőlhettünk volna, jöttek az oroszok, és egy 4-0-s rohanás után már ők vezettek 5-3-ra. Radulovics törte meg a jeget, a Ferling által kiharcolt büntetőt értékesítette, majd egy hosszabb gólszünet után Tóth Tímea egyenlített. Abban reménykedtünk, hogy a magyar válogatott visszaveszi a vezetést, ám Muravjova megint az ellenfélnek szerzett előnyt. Igaz, a gólja után nem volt képes fékezni magát, és miután csúnyán fejbe vágta Tóthot, mehetett két percre pihenni a kispadra. Az emberelőnyt Radulovics kíméletlenül kihasználta, és negyedik találatával az is eldőlt, hogy ő az Eb gólkirálynője, hiszen megelőzte a 63-szor eredményes osztrák Logvint, akik pedig még később pályára léptek, 40 gólig sem jutottak el. Persze a meccsnek ebben a szakaszában senkit sem érdekelt a dunaújvárosi játékos újabb címe, hiszen a magyar válogatott a bronzéremért küzdött.
Ehhez nagy segítséget nyújtott Pálinger, akinek ebben a szakaszban a villámgyors orosz balszélső, Turej okozta a legtöbb kellemetlenséget. Kiss Szilárd meg is próbált tenni valamit a villámgyors játékos ellen, Mehlmannt küldte a jobb szélre, főként a védekezés miatt. Aztán a sors úgy hozta, hogy a győri játékos az első, pályán töltött percében felkanyarodott, és hatalmas átlövésgóllal egyenlített (11-11), a félidő hajrája ugyanis a remekül küzdő magyar válogatotté volt, látszott, hogy ezt a csapatot nehéz lesz legyőzni.

Persze Jevgenyij Trefilov szerette volna, ha tanítványai vehetik át a bronzérmet, ennek érdekében például a második félidő elején Turejt azzal bízta meg, hogy követő emberfogással próbálja meg semlegesíteni Radulovicsot. Ez átmenetileg meg is zavarta a mieinket, hiszen a 14-13-as félidei vezetés után két orosz találat következett, azaz 15-14-re az ellenfél vezetett. Szerencsére a mérkőzés során utoljára, hiszen Balogh Bea egy befutás után volt eredményes, majd a kipattanó labdát összeszedő Kulcsár már vezetést szerzett Magyarországnak. A következő támadásból Turej még egyenlített, ám ekkor Kiss Szilárd egy remek húzással játszotta ki az emberfogást: Radulovicsot leküldte a jobb szélre, jött Mehlmann, aki egyből újfent betalált (17-16). Erre az oroszok feladták az emberfogást, így Radulovics következett, majd a 38. percben, Nagy Ivett lerohanásból szerzett gólja után már 19-16-ra vezettek a mieink. Ekkor a játékvezetők egy kicsit megzavarták a magyar csapatot, hiszen az egyik norvég bíró már passzív játék miatt elvette az oroszoktól a labdát, ám Bodnyeva tovább harcolt Kindl Gabival, a bírók pedig kiállították a magyar lányt. (Pedig a szabályok szerint az oroszt kellett volna büntetni, hiszen nem adta oda a labdát egy bírói ítélet után.)

Szerencsére az ekkor már nemcsak küzdő, hanem időnként kézilabdát játszó magyar válogatottat már nem lehetett kizökkenteni a ritmusból. Balogh Bea volt másodszor eredményes, majd a 43. percben Radulovics már tizedik gólját szerezte (21-17). Időközben Görbicz is pályára lépett, és ő is betalált, az előny pedig egyre megnyugtatóbbnak tűnt (23-17). Igaz, még majd negyedóra hátravolt, de a mieink tartották a különbséget. Sőt akkor sem kellett aggódnunk, amikor nyolc perccel a vége előtt, Ferling indításgólja után 26-21-re vezettünk. Tombolt a lelátó, ám a nagy lehetőség mintha kicsit bénította volna a mieinket, az oroszok pedig kapaszkodtak, öt perccel a vége előtt Bodnyeva góljával már 26-23-ra jöttek fel. Ezúttal azonban a legfontosabb pillanatokban megint akadt a válogatottban olyan ember, aki átlendítette a holtponton a társaságot. Pálinger például több bravúrt is bemutatott ebben a kiritkus időszakban, és amikor két és fél perccel a befejezés előtt Radulovics belőtte tizenkettedik gólját, ezzel 27-23-ra alakítva az állást, már látszott, hogy az oroszok nem szerezhetik meg a bronzérmet. Nem is szerezték, hiszen a hátralévő időszakban mindkét oldalon két-két gól esett, így kezdődhetett végre a magyar ünneplés a Sportarénában.

Miért?
A torna válogatottjából kimaradt Radulovics Bojana, az Eb gólkirálynője. Ezt a különös, furcsa választást nehéz megmagyarázni, hiszen kinek lenne inkább helye az All Star-csapatban, mint neki? Nem csupán góljai, hanem összteljesítménye alapján is Radulovics volt a torna legkiemelkedőbb jobbátlövője. ---- Az első jó jel: a parkoló teli, mint karácsonykor a fenyőfaárus zsebe. Az Aréna folyosóján is jóval többen korzóznak és "korsóznak", mint tették azt szombaton; aki dél után egy-két órával már sört gurít le a torkán, annak mi mást is kívánhatnánk: egészségére, valamint jobbulást hétfőre… Speciel nem csodálkozunk azon, hogy megy a büfé, tudniillik miközben egy szó szerint szédítő kordonon át igyekszünk a leszállt repülő csészealjra hajazó csarnok közelébe férkőzni, mást sem hallunk, mint hogy tilos ételt és italt bevinni. Ja, és kábítószert…
A második jó jel: amikor bevonulnak a Kiss-lányok, akkora taps fogadja őket, mintha Oscar-díjat nyertek volna. Igaz, ami igaz, az elmúlt másfél hétben nyújtott alakításuk elismerést érdemel, még ha a legjobb csapat címére nem is pályázhatnak… A norvégok elleni fiaskót most hagyjuk is, még ha a bemelegítés közben felcsendülő Eb-himnusz azon két sora, miszerint "nyertünk és buktunk pár csatát, könnyeket nyeltünk, hogy ha fájt" kapcsán csak-csak eszünkbe jut az oslói telet idéző "mínusz tizenöt". Biztató viszont, hogy az indulónak akad egy olyan része, amelyben megkapaszkodhatunk: "győzünk újra, halleluja". Szóval legyen vidám vasárnap!
A harmadik jó jel: a kezdés előtt annyi nemzeti lobogó és piros-fehér-zöld mancs emelkedik a magasba, hogy az már csúcs; nyolc és fél ezren egy mérkőzésre sem voltak még kíváncsiak ezen a kontinenstornán. "Ki a jobb?" - kérdi a szpíker a publikumtól, mire azt a meglepőnek éppenséggel nem nevezhető választ kapja: "Magyarok!" "Ki a jobb?" - érdeklődik ismét, a reakció ugyanaz. Majd Magyarország himnusza szól. Bohus Beánál bizony eltörik a mécses. Válogatott kézilabdázóként utoljára hallgatja, mégpedig abban a reményben, hogy amikor évek múltán a búcsúmeccséről beszélnek majd, nevető harmadikként emlékeznek rá.
A negyedik jó jel: a bronztalálkozó első gólját Nagy Ivett jegyzi, és 3-1-ig nincs is megállás. Aztán van: percek múltán 5-3 Oroszországnak. Nem semmi: hevesebb a kisasszonyok csatája, mint politikusainké, a mieink kis híján letépik a dresszt Sipilováról, a rivális kettesét elnézve "külalakból" legfeljebb elégséges járna neki, így szerencse, hogy a felső állja a szakítópróbát… A magyarok pedig az oroszok rohamát: harmincpercnyi játékot követően előny itt (14-13).
Az ötödik jó jel: noha Radulovics Bojanáék 21-15-ös vezetése után sokan körömrágáshoz fognak, hiszen a vetélytárs három gólra is felzárkózik, ezúttal nem esik a saját csapdájába a csapat. A "fór" kitart a lefújásig, sőt "plusz four" a vége. No meg Rio de Janeirót idéző karneváli hangulat, tombol, táncol, dalol mindenki. Kiderül, sokan cukorból vannak: amikor Pálinger Katalin mikrofont ragad, és elárulja, hogy a drukkerek buzdításából merítettek erőt, elolvadnak.
A hatodik jó jel: a finálét követően Bohus Bea vigyorog (bocsánat, mosolyog). Mosolyognak a többiek is, és akad rá okuk bőven: az eredményhirdetésnél a dobogóra szólítják őket. Jó, rendben, nem a legfelső fokára, ám aki csak egyszer is állt ezen az emelvényen, tudja, milyen csodás érzés. Aki meg nem, annak javasoljuk, próbálja ki. Kezdje mindjárt azzal, hogy elmegy kézilabdázni; ha leányzó és magyar, jók a kilátásai… ---- Kiss Szilárd
Oroszország nagyszerűen játszott az Európa-bajnokságon, és ezúttal is megnehezítette a dolgunkat. A norvégoktól elszenvedett vereség után sikerült talpra állnunk, ezúttal egy másik magyar csapatot látott a közönség. Sokkal élénkebb tempóban, eredményesebben kézilabdáztunk.

Jevgenyij Trefilov
Köszönet Magyarországnak, hogy ennyire törődik a kézilabdával, és azért is, hogy az Európa-bajnokságot magas színvonalon megszervezte. A magyar együttes is csak dicséretet érdemel, hiszen a küzdelmek nagyobb részében kitűnően szerepelt, és megérdemelten szerzett bronzérmet.


Szóról szóra

Pálinger Katalin:
Azt mondtam szombaton a lányoknak, hogy a jó csapatot nemcsak a győzelem, hanem a vereség is összekovácsolja, és ennek fényes bizonyítéka volt az oroszok legyőzése. Nagyon mélyről álltunk fel, és nagyon erős ellenfelet vertünk meg.
Balogh Bea:
Elképesztően nehéz csatát vívtunk az oroszokkal. Szerencsére újra egységes csapatként küzdöttünk, minden játékosunk sokat tett a sikerért.
Görbicz Anita:
Határtalan lelkesedéssel harcoltunk, és ez meghozta az eredményét. Az elődöntőben elszenvedett vereség után talpra álltunk, és mind támadásban, mind védekezésben nagyon jók voltunk, a kapusteljesítményünk pedig újra extra volt.
Pigniczki Krisztina:
Csodálatos érzés, hogy bronzéremmel zárhattuk az Európa-bajnokságot. Én azoknak ajánlom az érmemet, akik utolsó világversenyükön szerepeltek a válogatottban.
Ferling Bernadett:
Meg akartuk nyerni az Európa-bajnokságot, de úgy látszik, van jobb csapat a miénknél. Kemény meccseket játszottunk az elmúlt másfél hét alatt, és ennek a bronznak is örülni kell. ---- Ô lett a gólkirály, ráadásul a döntőben 12 gólt lőtt az oroszoknak

"Ez volt az utolsó fellépésem a válogatottban, és nagyon örülök, hogy a közönség ilyen széppé tette a búcsúmat. Igazi csapatmunkát végeztünk, mert összeszedtük magunkat az elődöntőben elszenvedett kudarc után. Nem reméltem, hogy a szombati vereség után is ennyien eljönnek szurkolni nekünk." ---- Először is gratulálok a lányoknak a győzelemhez. Nem lehetett könynyű feldolgozni a norvégok elleni sokkot, a kezdéskor látszott is, hogy még bennük van az elődöntő, az első tíz perc után azonban mindenki felszabadult, megnyugodott, és a jó támadójátéknak köszönhetően sikerült elkapni a fonalat. Pálinger stabilitását és Radulovics befejezéseit emelném ki a kezdeti szakaszban. A második félidőben agresszívebben védekeztünk, és továbbra is jól sikerültek az akcióink, így a végjátékot már megnyugtató különbséggel kezdhettük. Ezen a nagyon kemény mérkőzésen beállósainkat a hihetetlenül harcos orosz védőfal nem hagyta érvényesülni, ezért Kulcsárék remek zárásokkal járultak hozzá a támadásokhoz, a minek köszönhetően jobban sikerült aktivizálnunk a széleket, a kettős zárásokkal pedig átlövőink is élni tudtak. Összességében megérdemelten szereztük meg a bronzérmet, még egyszer gratulálok a lányoknak.

Skaliczki László, a férfiválogatott szövetségi kapitánya