4–0 után 0–5 – Deák Zsigmond jegyzete

NEM TARTOM MAGAMAT észkombájnnak, persze hülyének sem, mindenesetre most tűpontosan megjósoltam a szombati Győr–Diósgyőr NB I-es labdarúgó-mérkőzés 4–0-s végeredményét. Úgy voltam vele, hogy ha egy bajnokságra törő, motivált és jó csapat fogad egy – elnézést minden DVTK-szurkolótól, ezúttal talán ők sem vitatkoznak velem – már kiesett, motiválatlan rosszat, annak valami ilyesmi lesz a vége. De mi lesz a legvége, azaz az utolsó kör előtt megnyeri az ETO az aranyérmet is? Az erről is döntő, persze önmagában is érdekes Újpest–Ferencváros derbi előre nem volt ennyire nyilvánvaló, a vendégek ösztönzője egyértelműnek tűnt, elodázni a győri bajnokavatást, megtartva az esélyt a cím megvédésére, a középmezőnyből mozdulni már képtelen hazaiaknak viszont az jelenthetett lelki pluszt a tekintély megőrzésén kívül, hogy éppen ők buktathatják el az örök riválist. Ráadásul több mint egy évtizede, 2015 vége óta nem nyertek ellene, s minden sorozat megszakad egyszer, ugye. Vérszagra gyűlt, ha nem is az éji vad, de a lila-fehér drukkerhad, hiszen az értelemszerűen kisebb létszámú fradista táborral együtt gyakorlatilag dugig megtöltötte a Szusza Ferenc Stadiont. Mi sülhet ki ebből a felfokozott hangulaton kívül?

A felvezetés váratlan részletét jelentette ferencvárosi részről a télen igazolt védő, Mariano Gómez honosításának bejelentése. A legutóbbi, februári derbin még argentinként (és spanyolként, mert az az állampolgársága is megvan) vette be az újpesti kaput, most viszont már az FTC szabálynak megfelelő ötös magyar kontingensét erősítette. A meccs előtti Himnusz természetesen nemcsak őt köszöntötte, hanem mindenkit, aki labdarúgásunk klubszinten legnagyobb presztízscsatáját választotta ezen a szép napfényes vasárnap délutánon, ráadásul az FTC alapításának 127. évfordulóján. S aki így döntött, jól tette, mert változatos, izgalmas, hazai szinten színvonalas első félidőt láthatott, amelybe mindkét fél mindent beleadott. S ha mindenki mindent belead, akkor általában az jár jobban, akinek több van belőle, vagyis az erősebb csapat, jelen esetben a Ferencváros. A legutóbbi hét bajnokságot megnyerő vendégek lassan, de biztosan kidolgozott mezőnyfölénye már a 19. percben góllá érett, Gruber játszott vissza jól egy átívelést, és Zachariassen bólintott a hálóba. A liláknak is akadt néhány kisebb-nagyobb lehetőségük, de kihasználatlanul maradt az összes, miközben a másik oldalon Kanikovszki távolról gyönyörűen kilőtte a bal felső sarkot. Szünet után Gruber még két remek gólpasszt adott, mindkettőt Josephnek, aki látványos lövésekkel mattolta a kiszolgáltatott Banai kapust. A zöld-fehér villogás megroppantani látszott a hazai csapatot és a türelmüket vesztő szurkolókat is, pirotechnikai eszközök használata és a semleges szektor megrohamozása miatt egy ideig félbeszakadt a mérkőzés, s a folytatásról mindenki tudta, innen már nincs visszaút.

Abu Fani elképesztően nagy gólja tett pecsétet a végére, a 0–5-tel a Fradi újabb fricskát mutatott az ősi rivális Újpestnek, s 33 meccsesre duzzasztotta ellene a veretlenségi sorozatát. Semleges szempontból azonban a legfontosabb, hogy a bajnoki cím sorsa csak a május 16-i utolsó fordulóban dől el az ETO és az egy ponttal mögötte álló FTC között. S kell-e több, mint az utolsó pillanatig tartó tömény izgalom?

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!