Ismét dán ellenféllel, megint itthon kezd a Dunaferr

A dán Slagelse egy megingástól eltekintve remekelt az idei sorozatban. A C-csoportból első helyen került a negyeddöntőbe, ahol spanyol ellenfelét, az Elda Prestigót kettős győzelemmel búcsúztatta. Idegenben három, hazai pályán pedig hét góllal verték riválisukat.
Az ominózus egyetlen megingásukat Macedóniában követték el. Ahol, mint tudjuk: sportról lévén szó a papírforma, mit sem ér. Mint olyan, nem igazán hagy mély nyomot senkiben, ennek következtében bármi megtörténhet, de annak éppen az ellenkezője is. Legyőzőjük a csoport második helyén továbbjutó Kometal Szkopje ugyancsak tagja a négyes elitnek, ismerve a sportágon belül elfoglalt értékrendjüket így nem értékelhető meglepetésként a Slagelse ellen aratott győzelmük. Annak mikéntje viszont már annál inkább! A Szkopje úgy nyert ugyanis 20-12-re(!), hogy a vendég dánok az első félidő végéig mindössze négyszer(!) tudtak beköszönni a hazaiaknak.
Sőt, oda-vissza eredményeket nézve a macedónok voltak a jobbak kettejük - csoportmeccsek lévén mit sem érő - külön párharcában. Az elődöntőben már nem mérték a dánok ilyen szűkmarkúan a gólokat és a két találkozón összesen hatvankét alkalommal terhelték le spanyol ellenfelük hálóját.

-Úgy voltunk a sorsolás előtt, hogy mindegy, melyik ellenfelet kapjuk az elődöntőben - így a Dunaferr nyáron éppen Dániába igazoló válogatott kapusa, Pálinger Katalin. - Talán a Hypót fogadtuk volna legszívesebben, de végül is úgy voltunk vele, teljesen mindegy. Ezek után már meg sem lepődtünk, hogy ismét dán ellenfelet kaptunk, ráadásul csakúgy, mint a korábbi alkalmakkor, hazai pályán kezdünk. Bízunk benne, hogy a negyeddöntőből erőt merítve most már fordul a kocka és ebből a leosztásból nem kötelezően mi jövünk ki vesztesen. Mint az elmúlt időszakban jópárszor… Az első találkozót megelőzően ötven-ötven százalék esélyt adok magunknak és ellenfelünknek a döntőbe jutásra, amennyiben azt a fegyelmezett csapatjátékot tudjuk hozni, amellyel a negyeddöntő visszavágóján Viborgban sikert értünk el, akkor képesnek tartom a csapatot arra, hogy ismét aranyéremért mérkőzzünk.


Az EHF-kupában a magyar rangadón Németh András csapata, a Ferencváros Székesfehérváron lép pályára az EHF-kupa elődöntőjének első összecsapásán. A sors külön pikantériája, hogy a női bajnokság hétvégi, huszonegyedik fordulójában a Cornexinál vendégeskedtek volna a népligetiek, ha éppen nem játszott volna mindkét csapat a nemzetközi kupában. A bajnokságban pillanatnyilag az FTC áll előrébb, méghozzá a harmadik helyen, három ponttal megelőzve a náluk egy mérkőzéssel kevesebbet játszó fehérváriakat.
- Szerettük volna elkerülni a magyar csapatokat - mondta Kökény Bea, a ferencvárosiak egykori klasszis irányítója, jelenlegi technikai vezetője -, de tudomásom szerint ezzel a másik két magyar klubnál is így voltak. Nem is inkább a játékerő miatt, hiszen a Leipzig sem lebecsülendő ellenfél, de úgy voltunk vele: találkozunk mi még egymással a bajnoki rájátszásban, érdekesebb lenne egy külföldi gárdával megmérkőzni. A magyar csapatok nagyon jól ismerik egymást, nem hiszem, hogy bármelyikük teljesen új dologgal tudná meglepni a másikat. A mi párharcunkat nyíltnak és kiegyenlítettnek érzem, ötven-ötven százalék esélyt adnak ide is, oda is. Mégis mi dönthet? Abszolút a napi forma, az, hogy ki hogy kel fel. Illetve ezen kívül döntő lehet, ki hogyan és mennyire tudja magát motiválttá tenni, felkészíteni a döntőbe jutás érdekében.

- Nagyon rövid időn belül nagyon sokszor játszunk majd az elkövetkezendőben a Ferencvárossal - válaszolta válogatottunk egykori kapusklasszisa, a Fehérváron jelenleg a vezetőedző Szabó Edina munkáját kapusedzőként segítő Rácz Mariann -, röviden ennyi a párosítás konklúziója. Hiszen a rájátszás két mérkőzésén kívül még egyszer vendégül látjuk őket a bajnokság alapszakaszában is. Tehát mindösszesen öt mérkőzés vár ránk a Fradival, ami egyrészt nagyszerű erőfelmérő lehet csapatunk számára abban, hogy hol is tartunk valójában. Másrészt viszont ha a kérésünk meghallgatást nyer, mi mégis inkább a németekkel szerettünk volna meccselni. Meglátásom szerint a Cornexi idén a sok nemzetközi mérkőzésnek köszönhetően mentálisan, de még inkább játékban nagyot lépett előre, ebben a párharcban leginkább visszaigazolást nyerhetünk: jó úton járunk. Százalékos esélyeket nem mondanék, maradjunk annyiban, hogy abszolút egyenlők. Nagyon kíváncsian várom a két találkozót és azt, ki jut tovább végül a párharcból.


A kupasorozat másik elődöntőjében a magyarok közül egyedül a győriek áldhatják a jó sorsukat, hiszen elkerülték honfitársaikat. Leendő ellenfelük a nyolcaddöntőben spanyol riválist búcsúztatott. A baszk San Sebastian ellen az odavágón idegenben ugyan kikaptak a németek három góllal - 34-37 -, de miután a hazai visszavágón hat góllal győztek - 33-26 - összesítésben három góllal jobbnak bizonyultak.
Hasonlóan alakult a negyeddöntőbeli szereplésük is, azzal a különbséggel, hogy ott az első összecsapáson hazai pályán háromgólos - 32-29 - előnyt harcoltak ki a francia Metz ellen, majd a visszavágón szoros küzdelemben minimális különbséggel maradtak alul - 21-22 -, így összesítésben két góllal jutottak tovább.
Ami tanulság lehet a győriek számára: a németek nagy küzdők, jól bírják a szoros csatákat és a tét, a lehetőség nem nyomasztja őket. Amin aligha csodálkozhatunk, lévén a Leipzig jó erőkből álló, rutinos csapat. A másik elődöntőhöz hasonlatosan itt sincs igazi esélyese a párharcnak. Ellenben a Győr bármely más leosztás esetén papíron esélyesebbnek számított volna, hiszen a bajnokság alapszakaszának jelenlegi tabelláján az első helyen áll, öt ponttal megelőzve a két találkozóval kevesebbet játszó Dunaferrt, valmint az FTC és a Cornexi előtt.