Legalább jól elvertük az osztrákokat

Aki szereti, ha potyognak a gólok, de a védekezés magasiskoláját nem különösebben értékeli, biztosan jól szórakozott a mérkőzés elején. Németh András nem annyira: aligha azt kérte a tanítványaitól a magyar szövetségi kapitány, hogy hagyják szegény osztrákokat is gólt lőni, mert úgyis sokkal jobbak vagyunk.

A félidő feléig ezért nem is voltunk semmivel jobbak, ám végre sikerült egy szusszanásnyi előnyhöz jutni, időt is kért gyorsan az osztrákok kapitánya. A helyzetet kihasználva a mieink szakvezetője teremtette le a hölgyeket, "pörögjünk már föl!", "nincs kapusuk!". A vendégek próbálták megmutatni, hogy de igenis van, megfogott két Borbás ziccert az osztrák hálóőr, egyéb sikerélménye nemigen akadt ma este.

Borbás pedig a mezőny egyik legjobbjává nőtte ki magát, tucatnyi gólt lőtt volna, ha félidőben nem forgatja fel a magyar együttest a kapitány. De felforgatta, beállóba például Őrit küldte, Borbás így megrekedt fél tucatnál. Őri kiváló produkcióval ünnepelte első válogatottságát, legalábbis támadásban, Herr Orsolyának viszont nem ez volt a legjobb meccse, ahogy alighanem Kovacsics Mónika is fog majd sokkal jobban játszani magyar színekben, hiszen túl sok ziccert rontott el.

Negyvenkét lőtt gól azért mégsem kevés, de ha figyelembe vesszük, hogy ellenfelünk honosított csillagai időnként olyan képet vágtak, mint akik azért kézilabdáznak, mert különben még jobban unatkoznának novemberben a Balatonnál, a fiatalabb osztrákok pedig nagyjából ennyire képesek, akkor azt mondhatjuk, ez még messze nem vb-forma – egyik féltől sem.