Oroszország visszaült a trónra

Tadici mester úgy örült csapata kettő-nullás vezetésének egy perc után, mintha máris megnyerte volna a világbajnokságot a románok. Picit korai volt: Turej pillanatok alatt semlegesítette Ardean két gólját, aztán jöttek a Poljanova percek.

A csaknem kétméteres átlövő úgy mozgott az ellenfél játékosai között, mint óvónéni a kicsik között, s hatalmas lövésekkel tanította móresre őket. Fel sem kellett ugrania, majd amikor nyitottabbra váltottak a románok, az oroszok két beállós játékra tértek át.

A román védelem legszebb pillanata egy egész pályás kapura lövés volt Dinu kapustól, ám csak a keresztlécet találta el. Tadici negyed óra után úgy látta, ideje időt kérni, s hogy nem szakadt le még jobban a csapata a hat góllal elhúzó házigazdától, azt Tamás kapus beállításának is köszönhetik.

Támadásban az orosz birodalmi lépegetők között pattintott átadásokkal ügyesen játszották meg Gilcát a beálló poszton, neki pedig sikerült többször is bevennie az egyébként bravúrosan védő Szidorova kapuját.

Nem rendítette meg túlságon az oroszokat, hogy Poljanovának másodszor is ki kellett állnia, az erőviszonyok igazából akkor egyenlítődtek ki, amikor kettős emberhátrányba kerültek a vendéglátók, így stabilizálódott a hat-hét gólos különbség a felek között. (Bodnyeva például hétméterest harcolt ki negyedmagával hat román ellen.)

Oroszország kapujában ezúttal már Alizar brillírozott, előbb lefelé irányzott alsó dobásokkal, majd a felső sarkokhoz küldött felugrásos lövésekkel igyekeztek bevenni a hálóját – kevés sikerrel.

Tamás helyett visszajött Dinu, de közben már hét-gólosra duzzadt Románia hátránya, s bár becsületből a végeredményen sikerült szépíteniük valamit, a fordításra nem volt esélyük.

Oroszország tökéletes teljesítménnyel lett aranyérmes, mi pedig egy picit azt sajnálhatjuk, hogy a legerősebb magyar csapat nem tehette próbára erejét ellene, hiszen a középdöntőben cserejátékosokkal tudott szoros meccset vívni Poljanováékkal Németh András társulata. Szép volt.