Már biztos: nem juthatunk tovább a csoportból

Két góllal gyorsan elhúzott a magyar együttes, de a szerbek hárommal válaszoltak és fordítottak. Ezt követően Gál Gyula és magyar percek következtek: 5-3-ra már megint nálunk volt az előny. Sőt, nem sokkal később eggyel még ezt is meg tudtuk toldani – 7-4 -, de itt elfogyott a lendület. Megtörtünk a kemény szerb védőfalon és az ellenfél kapujában bizony Sterbik Árpád is elbizonytalanította lövőinket.

Persze, amikor kontrát is hibázunk egy négy támadó-két védős felállásban, akkor aligha számíthatunk sok jóra. A 22. percben értek minket utol ellenfeleink – 8-8 -, majd 10-10-es állást követően húztak el két góllal, amelyet a félidőre egyre tudtunk csökkenteni.

A második félidőben tulajdonképpen végig kapaszkodtunk ellenfelünk után. Buday három góllal nyitott - sajnos az első játékrészben „néma” maradt a veszprémi játékos -, de a hetes neki sem ment, ha vele szemben Sterbik tornyosult.

Sehogy sem tudtunk közelebb kerülni a szerbekhez, akik igazából nem villogtak, egy-két szép megoldástól eltekintve inkább szorgos iparosként tették a dolgukat. De azt becsülettel.

Négygólos vezetésüknél Sklaliczki kapitány időt kért. De sajnos hiába… Kaptunk gólt emberelőnyből és hiába játszottunk másodpercek híján négy percet emberelőnyben - két kétperces kiállításnak köszönhetően -, nem kerültünk sokkal beljebb, mindössze eggyel.

Már közte öt is volt, ez bizony elment, gondoltuk ekkor.

Talán ha a végig megkülönböztetett figyelemmel kísért Nagy László előbb kezdte volna: némi pihenő után a padról beszállva lőtt méregből bombagólt.

De belső embereink, Laluska, Buday, Császár, Lendvay, Ilyés és persze Nagy elég fásultak és sokszor tanácstalanok, talán kissé enerváltak is. Pedig kevergeti a kártyáit a kapitány rendesen. De a nyerő lap ezúttal nem az ő paklijában van…

Azt a túloldalon Sterbiknek és Sudzumnak hívják, még akkor is, ha utóbbi kétperces kiállítása alatt a két Iváncsik-fivér egy-egy góljával feljövünk kettőre.

Talán egy huszáros hajrával még menthető lenne valami!

A piros lapot kapó, amúgy jól játszó Gál Gyula nélkül azonban csak fellángolásaink voltak hátra, igazi esélyünk már nem. A magyar beállós azért kapott piros lapot, mert hozzáért egy hatosról beugró szerb játékos lábához.

Kicsit túl szigorú volt az ítélet, főleg annak fényében, hogy a Nagyot, majd Józsát is szándékosan lekönyöklő Nikolic végig a pályán maradhatott. Utóbbi esetnél, amikor már szólt a játékvezetői síp, a már földön fekvő magyar játékos fejébe egy másik szerb játékos nemes egyszerűséggel spiccel belerúgott, biztos véletlenül.

De igazából nem ezen múlt: amennyiben a magyar együttes az első félidő felében mutatott, elöl lendületes, hátul remekül összpontosító játékát tudta volna felmutatni, akár nyerhettünk is volna. Hogy a kihagyott négy hetesről már ne is beszéljünk – pedig kellene -, hiszen azzal majdhogynem döntetlen lehetett volna a végeredmény.

De nem lett, sorsunk így már a riválisok kezében is van…

A nap másik kora délutáni mérkőzésén a D-csoportban az olimpiai bronzérmes Oroszország három góllal verte Portugáliát, így két fordulót követően már négy ponttal áll csoportjában.

Sokáig aztán nem élhettek pusztán már csak matematikai reményeink sem...

Miután csoportunkban az első fordulóban győztes két válogatott, a dán és az izlandi, megosztozott egymással a pontokon, a magyar együttes a harmadik forduló eredményétől függetlenül nem jutott be a középdöntőbe, így legjobb esetben is csak a 13. helyen végez a kontinens-bajnokságon.

A találkozón a félidőben még Izland egy góllal vezetett, ám a dánok a második félidüt ugyanilyen különbséggel nyerték, így döntetlennel zárult kettejük presztízsmérkőzése.

A D-csoportban Horvátorszég másodszor nyert, Norvégia viszont hozzánk hasonlóan másodszor is kikapott, miután a két együttes csatájában előbbiek négy találattal győztek.