– Az előző csapataihoz képest más munkát végeznek?
– Nem vettem észre. Vannak persze apróságok, de eget rengető különbségek nincsenek, az alapozás az mindenütt alapozás. Majd ha eljön a szezon, akkor lesz majd érdekes, milyenek a hétköznapok, a meccsek.
– Belakták az új csarnokot?
– Mármint a régit? Igen, szerintem kellemesebb itt, a Március 15. utcai csarnokban, mint az Arénában volt. Családiasabb a légkör. Voltak már edzőmeccseink, amelyekre szerencsére sokan ki is jöttek, és így egészen jó volt a hangulat. A nagy csarnokban elveszett volna az a pár száz ember. És otthonosabbá is alakítják, kicserélték a parkettát, a lelátón is dolgoznak a munkások, szóval mire kezdődik a bajnokság, igazi kis ékszerdobozunk lesz.
– Mennyire fognak benne csillogni az ékszerek?
– Mármint mi, játékosok? Jó kérdés. Ezekből az edzőmeccsekből még nem lehet különösebb következtetéseket levonni – alakulgatunk. Szeretnénk gyorsítani, pörgősebbé tenni a játékunkat, de ehhez nyilván idő kell. Nem vagyunk még annyira labdabiztosak, nem érezzük még csukott szemmel egymás mozgását. De a hét végén jön az érdi felkészülési torna, ott jó csapatok, a Metz meg a Fehérvár ellen kiderül, hol tartunk.
– Szóval egyelőre a bajnoki erőviszonyokról se kérdezzem?
– Egyébként sem szeretek jósolgatni, most még nem is tudok. Nem láttam játszani a riválisokat, csak a Fehérvárral volt egy edzőmeccsünk, de azon a légiósaik például még nem tudták a figurákat, szóval az a meccs sem mérvadó. Meg aztán tudja, hogy van, minden meccs nulla nulláról indul.
– Akkor azt mondja meg, önnek mi lesz a szerepe új csapatában!
– Mindhárom belső poszton számít rám Gyurka János. Eddig balátlövőben kezdtem, de ha Mehlmann Ibolya lejön, játszom jobblövőt is, és néha Farkas Veronika helyén, irányítóban is. Szóval szép feladatok várnak rám.
A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT HÉTFŐI SZÁMÁBAN OLVASHATJA!
