– Azt mondják, így ki lehet kapni. Egyetért?
– A vereség mindig fáj, még ha a világ egyik legerősebb csapatának csarnokában szenvedi is el az ember – mondta Ancsin Gábor, aki a Montpellier–Szeged BL-mérkőzésen (29–26) hét góljával a mezőny legeredményesebb játékosa lett. – A Szeged igyekezetével korábban sem volt gond, akkor is az utolsó erejéig küzdött a gárda, amikor a sérülések miatt csak tízen-tizenketten viselték a terhet.

– A franciák szegedi legyőzése után remélte, hogy talán a visszavágón is sikerül a bravúr?
– Mindannyian úgy készültünk a montpellier-i meccsre, hogy megpróbáljuk a lehetetlent, amely egyszer már sikerült. Elemeztük az első találkozó videofelvételét, illetve megnéztük a Kiel és a Montpellier két furcsa csatáját, amelyeken mindkét csapat kikapott otthon.

– Melyik volt tanulságosabb?
– A saját meccsünk.

– Mégis kikaptak.
– Pedig jó mentalitással kezdtük a csatát, szinte semmi lelki teher nem nyomott bennünket. Az viszont igaz, hogy az alaphangot a szegedi győzelmünk adta meg.

– Egy ideig vezettek. Mi okozta a fordulatot?
– Több oktondi hibánk. Feleslegesen kiállíttattuk magunkat, eladtuk a labdát, a támadásokat nem vittük végig, ráadásul gyakran kapkodtunk, nem használtuk ki a franciák bizonytalankodásait. Én is követtem el lépéshibát, meg nem is talált be mindegyik lövésem.

– A Montpellier-nek mégis külön kellett vigyáznia önre, ám hiába.
– Szerencsére jó helyre ment a lövéseim többsége, és sokat segített, hogy a társaim jól hoztak helyzetbe. Néhány betörésemből, valamint távolabbi kísérletemből is gól született.

– A bírói tévedések?
– Amikor sorozatban emberhátrányba kerültünk, képtelenek voltunk tartani az ellenfelet. Előbb elfogyott az előnyünk, majd egyre jelentősebb hátrányba kerültünk.

– Elfáradtak?
– Csak a legvégén. Addig fantasztikus akarattal, az erőnket a cserékkel kigrammozva, a taktikai fegyelmet megtartva küzdöttünk. Volt esélyünk az ikszre, ám a hajrában kijött a Montpellier nagyobb rutinja.

– Ha Mocsai Lajos látta a meccset, elégedett lehetett önnel?
– Remélem, igen. A válogatott szempontjából is fontos, hogy jó erőben vagyok, és a góllövés is megy.

– Már csak órák választanak el bennünket a kedden kezdődő felvidéki Karácsony-kupától. Össze tudja szedni magát?
– A keretben ott szeretném folytatni, ahol a Szegedben abbahagytam. Már az Európa-bajnoki utazó keretbe kerülés a tét, és az én posztomon további négy jelölt álmodik a szerbiai tornáról.

– Ki a legnagyobb vetélytársa?
– Rutinos, sokat próbált játékos Balogh Zsolt, Krivokapics Milorad, Laluska Balázs és Mocsai Tamás egyaránt. A tapasztalatuk nyilván sokat nyom a latban, de én is nagyon szeretnék bizonyítani.

– Hétfőn a repülőtérről nem mehetett haza.
– A többi szegedi kerettaggal együtt indultam a válogatott után a Felvidékre. Nekem még kicsit szokatlan ez a sűrű program, de a többiekhez hasonlóan én is alkalmazkodom.

– Mikor látja legközelebb a családját?
– Keddtől csütörtökig a szlovákokkal, a csehekkel és a lengyelekkel mérkőzünk, pénteken viszont már Kétsopronyban lehetek drága szüleimnél.