– Min múlott a még jobb eredmény?
– Ha csupán a negyeddöntőt tekintem, nagyon kicsin. A végéről kezdve... Csaknem ugyanaz történt, mint Londonban, az olimpia csoportkörében. Ott is a dánok vezettek az utolsó percben egy góllal, nekünk pedig labdánk volt az egyenlítéshez, ám kimaradt a helyzetünk, és az ellentámadásból gólt kaptunk. Hasonlóan történt Barcelonában is. De nem csodálkozom, több évtizedes tapasztalatból tudom, amelyik csapat hatvan percig fáradozik a felzárkózáson, annak csupán nagyon-nagyon ritkán sikerül.

– És ha nem a végéről kezdi?
– Akkor bővebben kell beszélnünk mind a dánok elleni meccs több ok miatt elrontott első félidejéről, mind a korábbi mérkőzéseinkről, sőt a felkészülésünk viszontagságairól is.

–A legfrissebb élmény a dánok ellen hősiesen megvívott csata. Előtte azt mondta, kevés az esélyünk, végül álltuk a sarat.
– Ezt kizárólag a végsőkig elgyötört, kilúgozott, vírusos fertőzéstől is sújtott csapat akaraterejének, küzdőképességének, motiváltságának és szünet utáni taktikusabb játékának köszönhettük. Nem vagyok boldog, hogy az éremcsatákról lemaradtunk, de a világbajnoki szereplésünk nem okozott csalódást.

– Mi az a plusz, ami hiányzott?
– Az alaposabb, hosszabb és hatékonyabb felkészülés. A vébé előtt – miként erről már korábban sokszor szó volt – összesen négy edzésen gyakorolhatott együtt a teljes keret. A játékosoknak az olimpia miatt összeért a két évad, szinte pihenő nélkül vágtak neki az új idénynek, és a világbajnokság előtt sem pihenhettek. A sérülések és lemondások után átformált kerettel és megújuló védekezéssel vártuk az év legrangosabb – de sehova sem kvalifikáló, ezért kísérletezésre, egyes játékosok kipróbálására szánt – tornáját. Így tett ellenfeleink többsége is, miközben a csapatuk magját ők is megtartották.

A TELJES INTERJÚT, MELYBEN A KAPITÁNY BESZÉLT A DÁNOK ELLENI MECCS JÁTÉKVEZETŐIRŐL, A KAPUSKÉRDÉSRŐL, A TOVÁBBI ÉPÍTKEZÉSRŐL, A MAI ELŐDÖNTŐ MEZŐNYÉRŐL, ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT PÉNTEKI SZÁMÁBAN!