A tűzoltó – Bobory Balázs jegyzete

A Győri Audi ETO KC visszaült Európa trónjára.

Legutóbb 2019-ben foglalta el ezt a helyet, aztán hol távolabbról, hol közelebbről csodálta, és talán ebben az idényben tűnt úgy, hogy a legtávolabbról szemléli.

A tavasz elején még nagyon égett a ház, úszott el a bajnoki arany, elszállt a Magyar Kupa-elsőség is, egyetlen lehetőség maradt, találni egy megmentőt, aki a játékosokkal eloltja a tüzet és nem engedi összedőlni azokat a gerendákat, amelyek az elmúlt évtizedekben betonbiztosan álltak, sőt, egy idő után magasodtak minden más fölé.

Az örökké diplomatikus, általában határozatlannak, esetenként mamlasznak tűnő Ulrik Kirkely helyett Per Johansson foglalta el az ingatag kispadot, és a hangzatos nyilatkozatokat mellőzve elkezdett dolgozni.

Az ETO az elmúlt években a jóllakott, elégedett csapat mintapéldájának tűnt. Játékosainak többsége mindent megnyert, sokuk éppen az ETO-val tette teljessé kollekcióját, és a sok siker rátelepedett a tudatalattira, amely először túlzott biztonságérzetet eredményezett, a pofonok után pedig pánikot és meglepő módon önbizalomhiányt, tanácstalanságot.
A svéd mester az utolsó fázisban érkezett, de abban a tudatban, hogy világklasszisokkal dolgozhat, és ha sikerül megfékezni először, hogy porig égjen minden, aztán meg villámgyorsan újraépítkezni, akkor megint ez lehet a legerősebb vár Európában.

Vasárnap kiderült, hogy Johansson nemcsak remek tűzoltó, hanem kiváló építész is. A győri lányok arcán az Esbjerg elleni elődöntő bemelegítésétől a Bietigheim elleni finálét követő örömünnepig végig ott volt a szenvedély, az akarás, az öröm, ami nélkül nem lehet a sportot ezen a szinten űzni és eredményesnek lenni. Lukács Vicáék végig egymásért harcoltak, azokért, akik az ősszel is itt lesznek, és persze a távozókért, akik az ETO történelmévé váltak – akár most, akár már a korábbi években.

Az előző évtizedben a női kézilabdázók legnagyobb hányada arról álmodott, hogy egyszer Győrben játszik, a klubot pedig a verhetetlenség mítosza lengte körül. Amikor úgy tűnt, hogy vége ennek az időnek, akkor csaptak az asztalra a zöld-fehérek, és ismét a csúcsra jutottak.

A láng megint ég, de már teljesen máshogy. Nem pusztít, viszont fűti a szenvedélyt, a játékból fakadó örömforrást. És most erre lehet alapozni Győrben, már a következő időkre is.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!