Dániel próféta cáfolata – Malonyai Péter jegyzete

Ha szem előtt vannak a klasszisaink, azt szeretem minden sportágban, így aztán amikor külföldre szerződnek, van bennem némi hiányérzet. Azzal együtt, hogy semmi közöm ahhoz, mit csinálnak, hová igazolnak, annyi a dolgom, hogy sok szerencsét kívánjak nekik. Aztán rendre kiderül, hogy kiben mennyi rejlett, megalapozott volt-e a külföldi munkavállalás.

Gyakran megesik, hogy végül a Dániel próféta könyvéből való idézet adja a tanulságot, azaz „Mene, mene tekel ufarszin” (megmérettél és könnyűnek találtattál).

Nos, az ifjú kézilabdázó Imre Bence esetében erről nincs szó. Ereje teljében, sikerekkel (is) gazdagodva tér haza Kielből 23 esztendősen, tehát nem úgymond lelakottan.

Elmondása szerint jó okai vannak arra, hogy Veszprémben folytassa. Egyrészt a Bajnokok Ligája mégiscsak Európa csúcstornája, másrészt itthon azért jobb, mint külföldön. Igen, a család, amely esetében különösen támogató, hiszen szülei nagyon tudják, mi kell a gyereknek, ők már eljutottak a világszínvonalig, Kökény Bea kézilabdában, Imre Géza pedig vívásban.

Károgók persze most is vannak jócskán. Hála korunk véleményformálási szokásainak, bemutatkozás nélkül (nickname 4ever), szabadon, megfellebbezhetetlenül sértegetve. Persze hogy a pénzről beszélnek, arról, hogy Veszprémben térdig járnak benne, mellette megfutamodásról, meg a családhoz való kötődésre hivatkozva gyengeségről. Mindezt csak azért veszem elő, hogy ismét csekkolhassuk, hol tart nálunk a kommunikáció, pontosabban hol tartja fogva a világháló.

Ami engem illet, örülök , hogy láthatom Imre Bencét és drukkolhatok neki. Annak meg különösen, hogy Veszprémben eggyel több magyar játékos lesz (jelenleg – a jövő reménységeit is számolva – a keret harmada), csak eggyel, de ugye ki a kicsit nem becsüli… Azt pedig készséggel elfogadom (hál’ Istennek szeretnem nem kell), amit Bartha Csaba, a részvénytársaságba szervezett klub vezérigazgatója mond, azaz külföldi (világ)klasszisok nélkül képtelenség Bajnokok Ligáját nyerni.

Hát akkor vezérem, tessék már egyszer élre állni Európában (az örök vágy és a jóval húszon felüli indulás kötelez), ha Imre Bencével sikerül, nagyobb lesz a büszkeségem.

Elfogultság? Természetesen. Elvégre ott lehettem a szülők esküvőjén.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!