A Veszprém a Szeged fölé nőtt, de mi vár rá a következő idényben?

Az idény előtti erősorrendünkben igencsak előkelő helyre tettük a Bajnokok Ligája 16 tagú mezőnyében a két magyar sztárcsapatot. A Szegedet a 4., a Veszprémet az 5. helyre rangsoroltuk. Az optimizmusunk nem volt alaptalan, hiszen mindkét csapat vezetőedzője egyaránt sikeres bemutatkozó évad után vághatott neki a másodiknak.

HELYÜNK A VILÁGBAN

Ha azt vesszük, hogy mindkét klub ismét ott volt a negyeddöntőben, akkor nem lehetnek elégedetlenek. Ugyanoda jutottak, mint egy kiírással korábban, viszont nagyon más és rögösebb úton. A Veszprém ezúttal egy kudarcos, hét-hét győzelmet és vereséget hozó csoportkör után a tavasz legfontosabb időszakára összeszedte magát, a francia PSG búcsúztatása után a német Füchse Berlinnel szemben csak hétméteresekkel maradt alul a nyolc között.

A Szegednek szintén nem volt jó csoportköre, de szereplésére már az első hónapoktól fogva rányomta a bélyegét a sérüléshullám. A 6. helyen sikerült továbbjutnia, majd meglepetésre az addig nála sokkal összeszedettebbnek tűnő lengyel Kielcét kiejtette. Ez volt a csúcspont Michael Apelgren együttesének, amelynek a címvédő Magdeburggal szemben nem volt esélye, összesítésben 15 gól lett a különbség a németek javára a negyeddöntőben.

És itt el is jutunk az egyik legfontosabb kérdéshez, ami messze túlmutat a hazai rivalizálásukon: milyen messze vannak a világelittől és a BL négyes döntőjétől? A Veszprém közelebb van, és a nyári igazolásaival még közelebb kerülhet a szurkolók és a saját maga által is elvárt szinthez. Ugyanakkor a Szegednél a nyári átalakulások miatt némi visszaesésre számíthatnak a rajongók, kivéve persze, ha a megfiatalodó keret újoncai beváltják a hozzájuk fűzött reményeket.

A két csapat párharca a 2024–2025-ös évadban 3–3-ra végződött, Michael Apelgren a Magyar Kupát el tudta lopni Xavier Pascualtól, szonban a kedden véget érő idényben lejátszott mind az öt meccsükből a Veszprém  jött ki győztesen. Igaz, ezek a találkozók szorosabbak voltak, mint amit az 5–0 sugall, ám nagyon hiányzott a Szegedből egy extra gól, védekezés, védés vagy eggyel kevesebb technikai hiba, sérült játékos és értékesített bünető, hogy rangadók a javára dőljenek el.

A bajnoki alapszakaszban Szegeden egy, Veszprémben hat góllal nyert az Építők, a Magyar Kupa-elődöntőben hetesek döntöttek a javára, majd a bajnoki döntőben mindkétszer két gól volt a különbség. A „kékek” mindkét szegedi meccsen nagy előnyt szórtak el, a két veszprémi találkozót a sorozatban negyedszer, összességében harmincadszor bajnok rivális uralta.

MERRE TOVÁBB, VESZPRÉM?     

A klub jövőjére nagy hatással lehetnek a megváltozott politikai és gazdasági körülmények. Ha marad a klub költségvetése, és Xavier Pascual továbbra is a kedvenc légiósaira, valamint Ligetvári Patrik mellett a Kielből hazatérő Imre Bencére építheti csapatát, továbbra is ott lehet a négyes döntő küszöbén.

Nagy kérdés, hogy a jelenleg Veszprémben játszó külföldiek megütik-e a BL négyes döntőjének szintjét. Így nézhet ki az első sor a 2026–2027-es idényben: Emil Nielsen – Yanis Lenne, Ivan Martinovic, Sztefan Dodics, Lukas Jörgensen, Ahmed Hesam, Hugo Descat. A világ legjobb védői között van Ligetvári Patrik és Dragan Pesmalbek is, Imre Bence biztos váltótársa lehet Lenne-nek a jobb szélen, ahogyan Mikael Appelgren is bizonyította képességeit a kapuban. Sok múlhat Nedim Remili formajavulásán, Luka Cindric rutinján és Jehja el-Dera egészségén is.

Ami nagyon látszott ebben az idényben, hogy a szurkolók türelme kezdett elfogyni, látva a csapat bizonyos játékosainak hozzáállását, ami a negatív klubrekordot jelentő hétvereséges BL-csoportkört hozta magával. Miután a rajongók jelezték a játékosoknak, hogy ez így nem mehet tovább, jött a két tavaszi párharc az egyenes kieséses szakaszban, amivel valamennyire visszaszerezték a szurkolók bizalmát.

Ezt sikerült a klubnak, leginkább Xavier Pascualnak lerombolni azzal, hogy a 12 év után távozó szlovén jobbszélső Gasper Magucot a döntő egyik meccsére sem nevezte be… Az elmúlt évtizedekben Veszprémben a legendákkal ennél nagyobb tisztelettel bántak, amit jól mutat az arénában lógó korábbi nyolc klasszis visszavonultatott meze. Ezt az identitást kellene „visszaépíteni” a következő években a klubházban, hogy ismét erős kötelék legyen a csapat és szurkolói között.

MERRE TOVÁBB, SZEGED?

Michael Apelgren 2024 nyarán történő kinevezésével Szegeden letették a garast a kézilabdavilágot napjainkban egyértelműen uraló skandináv stílus mellett. A svéd vezetőedző első idénye jól is indult, rutinos játékosai egytől egyig kitettek magukért, nem mellékesen mindenki egészséges volt. Ennek lett az eredménye a Magyar Kupa-győzelem, a 2–1-re elveszített bajnoki finálé, és a BL négyes döntőjébe jutás is csak két gólon múlt.

Csak apróságok hiányoztak a szintlépéshez, az irányítólegenda Jim Gottfridsson átigazolása jó ötletnek tűnt. „Az utolsó építőkocka is a helyére került” – gondoltuk tavaly nyáron. Azonban valami nagyon félrecsúszott vele kapcsolatban, azóta sem lehet pontosan – leginkább hivatalosan – tudni, hogy tavasszal miért bontott vele szerződést a Szeged. Ami kívülről látszott, hogy a 33 éves svéd nem tűnt olyan fittnek, mint fénykorában a Flensburgban, talán ezért sem játszatta őt Apelgren. A német Bild szerint éppen azért hívta be őt a vezetőség, hogy „elbeszélgessen” a teljesítményéről.

Napokkal azután, hogy Gottfridssont elküldték, a Veszprém elleni kupaelődöntőben a szerb Lazar Kukics megsérült, így az idény legfontosabb részére az izlandi Janus Smárason egyedül maradt irányítóként. Gyakorlatilag ekkor pecsételődött meg a Szeged sorsa, amelynek a sérültlistáját lehetetlen lenne röviden felsorolni.

A következő idényben egy valamennyivel fiatalabb átlagéletkorú Szeged próbál meg lépést tartani a Veszprémmel. A klublegenda Bodó Richárd távozása után Fazekas Mátéra több szerep hárulhat, ahogyan a Kukics mellé irányítani érkező Lukács Péter is értékes BL-tapasztalattal gazdagodhat, amivel – Szilágyi Benjáminnal és a visszatérő Rosta Miklóssal együtt – a következő években a magyar válogatott sikereit is segíthetik.

A magyar bajnoki döntőben a két sztárcsapat több ikonja is elbúcsúzott. A Veszprémben 12 évet eltöltő szlovén jobbszélső, Gasper Marguc és a Szegedet tíz éven át erősítő balátlövő, Bodó Richárd is a párharc történetének legeredményesebb kézilabdázói közé tartozik. Mindketten nagy tiszteletnek örvendenek az ellenfél szurkolóinak többségénél és a rivális játékosai között is. Utóbbit jól mutatja az a megható jelenetsor is, amelyet a meccs után a Pick Aréna interjúzónájában lapunk kamerája is rögzített. A veszprémiek vezére, Ligetvári Patrik elkérte válogatottbeli csapattársától az utolsó szegedi mezét, akinek nagyon jólesett ez a gesztus, és örömmel tett eleget poszttársa kérésének. „A Bodó Ricsihez és Gasper Marguchoz hasonló játékosok hozzánőttek a szívünkhöz. A mai sportban nagyon ritka, hogy valaki több mint tíz évig ilyen szinten játszik. Szeretnék gratulálni a pályafutásukhoz” – mondta Ligetvári Patrik.      „A legjobban ez a hangulat fog hiányozni, ami a Szeged–Veszprém meccseken volt. Mióta 2018-ban az első bajnoki címet megnyertük, parázs csatákat vívtunk egymással. Előtte a tízgólos különbség sem volt ritka a párharcban, de azóta szinte mindig csak nagyon kevésen múlt a bajnoki cím vagy a Magyar Kupa megnyerése” – emlékezett vissza Bodó Richárd. A Mol Tatabánya KC-hoz egy évtized után visszatérő 33 éves játékos az elmúlt hetekben sérüléssel bajlódott, Michael Apelgren vezetőedző kedden mégis benevezte, hogy a szurkolók és a társai méltóképpen el tudjanak búcsúzni tőle. Csapatkapitányként vezethette ki a Szegedet a meccs előtt, majd könnyek között, a családja társaságában figyelte búcsúvideóját a kivetítőn. A rangadó utolsó másodperceiben pályára is lépett, hogy megszerezze az utolsó, kereken 1400. gólját a szegedi kék mezben. Újabb sportszerű pillanat egy kőkemény rivalizálásban!

A tíz fix helyből kilenc már elkelt a 2026–2027-es idényre átalakuló, ismét 24 csapatosra bővülő Bajnokok Ligája-mezőnyben. A tíz legerősebb bajnokság aranyérmese mind ott lehet a legrangosabb európai kupában. Már csak a dán liga győztesének kiléte ismeretlen, az Aalborg és a Skanderborg döntős párharcának első meccsét Mads Hoxer góljával az aalborgiak nyerték meg 30–29-re, folytatás csütörtök este. A Veszprém a Szeged legyőzésével megszakítás nélkül 26. alkalommal (összesen harmincegyedszer) került be a világ legjobb csapatai közé. A német Magdeburg, a spanyol Barca, a horvát RK Zagreb, a portugál Sporting (képünkön Francisco Costa), a francia Paris Saint-Germain, a lengyel Kielce, a román Dinamo Bucuresti és a norvég Kolstad szintén visszatérő vendégként várja a következő évadot. A mezőny 16-ról 24 tagúra bővül, a további 14 induló az Európai Kézilabda-szövetség szabadkártyájával vehet részt. A szegedi együttesnek természetesen jó esélye van az egyikre, hiszen a legutóbbi két idényben negyeddöntőzött, a klub gazdasági háttere is biztosítottnak tűnik, a hazai meccsek átlag 5-6 ezer szurkolója szintén jó alapot ad rá, hogy huszonnegyedszer is megmérethesse magát a BL-ben. Szinte biztosan a mezőny tagja lesz a német Bundes­liga ezüstérmese, azaz nagy eséllyel a Füchse Berlin (kisebb valószínűséggel a Flensburg), az Európa-liga újdonsült német győztese, a Melsungen, illetve a PSG mellett két további francia topklub, a Nantes és a Montpellier is csatlakozhat. A dán és a lengyel (Wisla Plock) bajnoki ezüstérmes szabadkártyája sem lenne meglepetés, ahogyan Észak-Macedóniának is indokoltnak tűnik a két kvóta, a nagy ambíciókat kitűző Partizan Beograd pedig ismét felteheti Szerbiát az európai klubkézilabda térképére.

– Ötven percig nagyon jól nézett ki a Szeged játéka. Mi történt a hajrában? – Az első félidőben tökéletesen kontrolláltuk a mérkőzést, de a szünet után a hét a hat elleni támadójátékuk nagyon sok gondot okozott nekünk. A hajrában rengeteg könnyű helyzetet kihagytunk, a Veszprém túl tapasztalt ahhoz, hogy kihasználatlanul hagyja a hibáinkat. A jövőben sokat kell dolgoznunk azon, hogy ezeket a hibákat kijavítsuk. – Miben volt más a második találkozó – amíg jól alakult–, összehasonlítva az elsővel? – A kevesebb technikai hibánk miatt most több esélyünk volt. Azonban az ilyen párharcokat az apró részletek döntik el, a kulcspillanatokban pedig mindig a Veszprém felé billent a mérleg nyelve. Többször is a kezükbe passzoltuk a labdákat, emellett kihagytuk a ziccereinket. Ekkor már sajnos ugyanazt csináltuk, mint legutóbb Veszprémben. – Egy tízes skálán hányas osztályzatot adna a Szeged idényére? – Nem szeretném ily módon értékelni a teljesítményünket. Viszont az biztos, hogy le kell ülnünk és ki kell beszélnünk magunkból, miért alakult úgy, ahogyan. Kijelenthető, nem volt sikeres idényünk, de mindent beleadtunk, amit csak tudtunk. Megannyi nehézséggel szembesültünk menet közben, rengeteg sérülés hátráltatott minket. A következő idényben erősebben jövünk vissza.

Ligetvári Patrik, a Veszprém balátlövője: – Nagyon boldog vagyok. Elég hullámzó volt a mérkőzés, kívülről biztosan nagyon izgalmasnak tűnt. Az első félidőben a Szeged vezetett, jó játékkal rukkolt ki, a másodikban mi tudtunk rátenni egy lapáttal, és ezzel megnyertük a bajnokságot. Trófeával zártuk az idényt, megvan a harmincadik bajnoki cím, van ok az ünneplésre!         Yanis Lenne, a Veszprém jobbszélsője: – Egy ideje már nem nyertem a klubcsapataimmal, így különösen örülök, hogy első veszprémi idényemben dupláztam. Óriási meccs volt, rengeteg feszültséggel. Talán az döntött, hogy a második félidőre sokat javult a védekezésünk, és indításból könnyű gólokat is tudtunk szerezni.