Ádám Martin: Volt külföldi opció is, de nem olyan, amiért megérte volna útra kelni

– Amikor egy 28-szoros magyar válogatott, korábbi NB I-es gólkirály az NB II-be igazol, az kívülről meglepő döntésnek tűnik. Mi minden van a Szegedre szerződésének hátterében?
– Kívülről lehet, hogy meglepőnek tűnik, de elég hosszú volt ez a nyár. Május közepén-végén befejeződött a bajnokság, és már tudtuk, hogy távozom Paksról, hiszen lejárt a szerződésem, amelyet nem hosszabbítottunk meg. Akkor már tárgyalásban álltunk a Szegeddel, közel is voltunk a megállapodáshoz, de volt egy feltétel, amiben nem sikerült megegyeznünk, így akkor még nem írtunk alá.

– Közben más lehetőségei is voltak?
– Igen, volt néhány ajánlatom a nyáron. Volt külföldi opció is, de nem olyan, amiért megérte volna útra kelni. Magyarországról is kerestek néhány helyről. Volt, ahol a szakmai kihívás nem volt kielégítő, máshol az anyagiak nem feleltek meg, és olyan klub is akadt, amellyel minden rendben volt, csak kifutottunk az időből. Szerdán utasítottuk vissza az utolsó kérőt, rendkívül nehéz döntés volt nemet mondanom. Sokat gondolkodtam rajta, de egyedül kellett volna költöznöm a családom nélkül, és végül a távolság miatt nem vállaltam be. Hozzáteszem, ekkor még nem tudtam, hogy a Szeged nyitott lenne-e a tárgyalások újrakezdésére.

– Mennyire játszott szerepet a döntésében a családja?
– Meghatározta az irányt, hogy a nagyobbik fiam szeptember elsején kezdte az iskolát, a kisebbik az óvodát. Augusztus végére kitűztünk egy határidőt, hogy ha messzebb kell mennünk, addigra dőljön el, mert csak akkor tudunk együtt költözni. Ez nem történt meg, a fiam pedig elkezdte az iskolát Forráskúton, így onnantól egyedül kellett volna mozognom. Fél évet éltem egyedül Dél-Koreában, nem akartam ismét leválni a családról. Ezeket az éveket nem adja vissza senki.

– Szeged nem ismeretlen közeg az ön számára.
– Egyáltalán nem. Forráskúton lakunk, Szeged a mindennapjaink része, ha bevásárolunk, kikapcsolódunk, vagy bármilyen ügyet intézünk, általában itt tesszük meg. Futballszempontból sem idegen számomra a város. Bordányban kezdtem focizni, később Szegeden játszottam, innen kerültem a Vasashoz. Jó lesz most visszatérni és visszaadni valamit abból, amit itt kaptam a pályafutásom elején. Szeged egy fantasztikus város, megérdemelné, hogy jó futballja és jó szurkolótábora legyen. Ehhez persze nekünk kell úgy játszanunk, hogy minél több embert kicsalogassunk a stadionba.

– Milyen szerepet szánnak önnek a csapatban?
– Rutinos játékos leszek mind az öltözőben, mind a pályán, úgyhogy vezérszerepet szánnak nekem. A külföldi és a válogatott múltam miatt azt gondolom, ez abszolút elvárható tőlem. Nyilván szeretnék gólokkal és gólpasszokkal is segíteni, de az is fontos, hogy a tapasztalatomból minél több haszna legyen a csapatnak.

– Milyen állapotban van jelenleg? Azonnal bevethető?
– Szerintem egész jó formában vagyok. A felkészülés kezdete óta a Paks második csapatával edzettem. Ezúton is köszönöm Gévay Zsoltnak, és a vezetőségnek a lehetőséget. Játszottam edzőmérkőzéseken és bajnoki meccseken is, tehát azonnal bevethető állapotban vagyok. Az NB II más ritmus, biztosan kell egy-két forduló, hogy teljesen felvegyem, de fizikálisan készen állok.

– A korábbi térdsérülése már egyáltalán nem hátráltatja?
– Hála Istennek, teljesen rendben van, panaszmentes vagyok a rehabilitáció vége óta. Remélem, ezzel az egy térdsérüléssel le is tudtam a pályafutásomat, mert előtte sem volt komoly problémám, és azóta sincs.

– Honnan merít motivációt most, hogy egy korábbi NB I-es gólkirályként a másodosztályban folytatja?
– Érdekes dolog ez, mert szinte biztos, hogy a pályafutásom csúcsán már túl vagyok. A klub- és egyéni szinten elért eredmények, a válogatottság, vagy az, hogy pályára léphettem egy Eb-n – mindent egybevetve talán többet is kaptam a karrieremtől, mint amit reméltem. Szóval nem az hajt, hogy még elérjek valamit, amit korábban nem sikerült. Ugyanakkor mindig olyan gyerek voltam, aki mindenben megtalálta azt, ami motiválja, és ez most sincs másképp. Az pedig, hogy itthon lehetek a családommal, talán még nagyobb erőt ad majd, mint ha távol lennék tőlük.

– Van konkrét célja gólokban vagy teljesítményben?
– Nincs olyan szám, amit kitűztem volna magam elé. Mindenképpen azt várom magamtól, hogy gólokkal és gólpasszokkal segítsem a csapatot. Minél többet szeretnék belőlük, de a legfontosabb az, hogy a csapat minél sikeresebb legyen.

– Mennyire ismerte már a Szeged jelenlegi csapatát?
– Követtem a mérkőzéseiket. Édesapukám szeret meccsre járni, vele voltunk egy-két hazai meccsen is. Akkor még nem azért, mert tudtam, hogy ideigazolok, egyszerűen kíváncsiak voltunk. Láttam, hogy nem úgy kezdte a csapat a bajnokságot, ahogy szerette volna, én pedig azért is jöttem, hogy segítsek ezen fordítani. Várom már, hogy belevágjunk a munkába, és együtt érjünk el sikereket.

– Ez a szegedi időszak egy út lehet vissza az NB I-be?
– Az élet eldönti, hogy játszok-e még az NB I-ben, egyelőre nem ez lebeg a szemem előtt. Most ezt az utat választottam, majd kiderül, milyen döntés volt. Jelenleg csak azt várom, hogy elkezdjem a munkát, és minél sikeresebbek legyünk együtt.