A Városligetben köszöntötték az 50 éve olimpiai bronzérmes női kéziválogatottunkat
Fontos mérföldkő volt az 1976-os montreali olimpia a kézilabda történetében, hiszen a női szakág először vehetett részt az ötkarikás játékokon. Kanadában a magyar válogatott rögtön bronzéremmel mutatkozott be a legrangosabb megméretésen. Ez még a magyar szinten egyik legsikeresebb csapatsport életében is kimagasló eredménynek számít, hiszen rajtuk kívül csak az 1996-os (bronzérem) és 2000-es (ezüstérem) együttesünk tudott a legjobb háromban végezni.
Az 50 éve dobogós nemzeti csapatunk tiszteletére a Magyar Kézilabda Szövetség szerdán a Városliget Caféban ünnepélyes köszöntőt szervezett. A 14 játékosnak a fele el tudott jönni a gálaebédre, öten, Bujdosó Ágota, Csajbókné Németh Erzsébet, Kéziné Pethő Zsuzsa, Sterbinszky Amália, Vadászné Vanya Mária már nem jöhettek, ahogyan sajnos Török Bódog szövetségi kapitány sincs már közöttünk.
Montrealban a női kézilabdatornán csupán hat ország válogatottja vehetett részt. Mindenki játszott mindenkivel, úgy alakult ki a végső sorrend. A mieink Japánt 25–18-ra, Kanadát 24–3-ra győzték le, majd jött a tornát százszázalékos teljesítménnyel megnyerő Szovjetunió. A félidőben még döntetlenre álltunk a favorit ellen, végül 12–9-es vereséget szenvedtünk. Az NDK-val szemben játszott 7–7 után a Románia elleni zárás egy „bronzmeccsel” ért fel, amit 20–15-re sikerült megnyerni.
„Pont az édesanyám ellen, Romániával szemben nyertétek meg a bronzérmet, ettől függetlenül őszintén gratulálok az elért sikerhez” – kezdte egy személyes érintettséggel a köszöntőjét Ilyés Ferenc, a Magyar Kézilabda Szövetség elnöke. A szervezet első emberének az édesanyja, Miklós Magdolna a román válogatott mezében öt gólt szerzett a két csapat egymás elleni mérkőzésén.
„Montrealban debütált a kézilabda az olimpiákon, ti egyből olyan magasra tettétek a lécet, amit a következő generációknak nehéz volt túlszárnyalni. Jómagam kétszer is játszottam a bronzéremért, nekem egyszer sem sikerült. Bízom benne, hogy úgy álltok ehhez a bronzéremhez, hogy egy nagyon erős eredmény. Köszönöm, amit tettetek a kézilabdáért, bízom benne, hogy a jövőben is sokat tudunk találkozni.”
Tóth Harsányi Borbála története az egyik legkülönlegesebb, hiszen az sem volt biztos, hogy ott lesz Montrealban.
„Már az óriási tett volt, hogy kijutottunk. Amikor egy évvel előtte a Szovjetunióban, a világbajnokságon a többiek megszerezték az indulási jogot, akkor én egy súlyos balesetem miatt otthon feküdtem az ágyban. Nagyon örültünk neki, hogy a tengerentúlon volt az olimpia. Kezdetben sokat ültem a cserepadon, én nem ez szoktam meg, játszani akartam. Török Bódog aztán a románok elleni meccs előtt kijelentette, hogy kezdeni fogok. Lőttem is három gólt, csodálatos érzés volt ott állni a dobogón. Az ember mindig többet akar, de visszatekintve már elégedettek vagyunk a bronzéremmel” – mondta a korábbi kiváló kézilabdázó, aki augusztusban lett 80 éves.
Az ünnepélyes esemény egyik legszebb részeként a jelenlévő játékosok a saját nevükkel ellátott mezt kaptak ajándékba. Míg az 50 évvel ezelőtti mezeken még nem szerepeltek a játékosok vezetéknevei, addig ezen az emlékmezen már igen.
AZ 1976-OS OLIMPIÁN BRONZÉRMES NŐI KÉZILABDA-VÁLOGATOTT TAGJAI: Angyal Éva, Berzsenyi Mária, Bujdosó Ágota, Csajbókné Németh Erzsébet, Horváth Klára, Gódorné Nagy Marianna, Kéziné Pethő Zsuzsa, Lakiné Tóth-Harsányi Katalin, Lelkesné Tomann Rozália, Megyeriné Pacsai Márta, Nagy Ilona, Sterbinszky Amália, Tóth-Harsányi Borbála, Vadászné Vanya Mária. Szövetségi kapitány: Török Bódog.
