Harmickét órás, viszontagságokkal teli utazás után, a meccs napjának reggelén végre valahára megérkezett Jekatyerinburgba a PVSK női csapata. Nyilván nem kell ecsetelni, milyen fizikai állapotban rohamozták meg szinte azonnal az ágyakat Iványiék abban az erdei hotelben, amelyben elszállásolták őket az oroszok, hogy aztán pár órával később már a gyűrűt rohamozzák a végső helyezések szempontjából kulcsfontosságúnak tűnő találkozón.
Eleinte meglepve konstatálhatta a telt háznyi közönség, hogy a pécsiek a pontosabbak, Károlyi köríven kívüli, tehát három pontot érő találatával a vendégek vezettek az első negyed közepén, és bár a tizedik perc végére fordított a Milton betegsége miatt három helyett "csak” két olimpiai bajnokot felvonultató házigazda, a második játékrész elején megint vendégelőnyt regisztrált a jegyzőkönyv és az eredményjelző. Itt azonban végeszakadt annak a kisebbfajta csodának, amit addig produkáltak a fekete-fehérek, mert az elsősorban Baranova révén jobban lepattanózó Jekatyerinburg újra magához ragadta a vezetést, és a hátralévő időben már olyannyira vigyázott rá, hogy nem is engedte ki a kezéből. Sőt.
Béres (jobbra) volt az egyetlen pécsi center, aki nem ijedt meg az ellenfél sztárjaitól (Fotó: Laufer László)
Béres (jobbra) volt az egyetlen pécsi center, aki nem ijedt meg az ellenfél sztárjaitól (Fotó: Laufer László)
Kihasználva a baranyaiak támadójátékának gyengeségeit, a harmadik negyed végére tíz pont fölé tornázta a különbséget az Arhipova által remekül mozgatott orosz együttes, az öt perccel a vége előtt feljegyzett húsz egységnyi differencia (61–41) pedig a korábbi remek helytállás ellenére kiütéses vereséget sejtetett. Iványi és Károlyi azonban másképp gondolta a végjátékot, mind a ketten bevágtak egy-egy triplát, majd a remek szériát az addig pont nélkül álló Vilutyté is megfejelte egy duplával, és máris sokkal emészthetőbbé vált az eredmény. És ami még fontosabb, a mindössze tizennégy pontos hazai győzelem azt jelenti, hogy amennyiben azonos pontszámmal végez a Jekatyerinburg és a PVSK, Rátgéber László csapatát rangsorolják előbbre, mivel a pécsiek otthonukban tizennyolc ponttal verték az oroszokat.
Mestermérleg Zoran Visics: – Harminchárom ponttal szerettünk volna nyerni, ez volt az egyik alapvető célunk. A mérkőzés vége felé felcsillant erre a remény, de a remekül harcoló pécsiek hárompontosaikkal keresztülhúzták a számításainkat. Rátgéber László: – Eddig nem értettem, hogy miért jár a kosárlabdában vesztes mérkőzés után is pont. Most már tudom.
