Kálmán kényszerpihenőn

- Rögtön gondoltam, hogy nagy baj van - kezdte a történések felelevenítését a válogatott irányító. - Hirtelen nagy fájdalmat éreztem a jobb vállamban, sejtettem, hogy ez nem csak egy sima ütközés utórezgése. Nem is tudtam pályára lépni a záró etap elején. Szerencsére a gyúrónk segítségével négy perc pihenő után sikerült visszaállnom, és újabb pontokkal hozzájárulnom a csapatunk bravúros győzelméhez.
- Az Univer ellen végül is harmincnégy pontot termelt, míg a ZTE elleni idénynyitón harminchetet - minek köszönhető ez a szenzációs forma?
- Az az igazság, hogy hosszú idő óta először sérülésmentes felkészülést tudhatok magam mögött. Jól sikerült az alapozás a válogatottal és a Falcónál is jelentős mennyiségű munkát végeztünk el. Fizikailag tökéletes állapotban éreztem magam, így nem a véletlen műve a remek idénykezdet.
- Most azonban hosszabb pihenőre kényszerül.
- Sajnos így van, a mérkőzés éjszakáján a fájdalmak miatt csak szűk fél órát tudtam aludni, s mivel reggel már fel sem bírtam emelni a jobb kezemet, orvoshoz mentem. A vizsgálatok kimutatták, hogy a jobb vállamban megnyúltak a szalagok és vérömleny keletkezett, így két-három hétig nem tudok pályára lépni. Egyébként már el is kezdődtek a lézeres és mágneses kezelések.
- Ez azt jelenti, hogy a Körmend elleni megyei rangadót biztosan kihagyja?
- Az egészen biztos, ám november huszadikán Egerben már mindenképpen játszani szeretnék. Az a szomorú, hogy pont akkor sérültem meg, amikor elindult a csapatunk szekere. Az Univer ellen már ismét azt az egységes, lelkes Falcót láthatták a szurkolóink, amely az előző évadban annyi örömöt szerzett nekik. De sebaj, remélem, hogy a Körmend ellen a fiúk helyettem is kettőzött erővel küzdenek. Annyit mindenesetre megígérhetek, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy mihamarabb újra köztük lehessek.