Pocsék paksi produkció

Igaz, a tetemes különbséget majdnem összehozta a Vadkakasok együttese, ám ami szomorú: ehhez nem kellett különösebben megerőltetniük magukat a debrecenieknek. A meccs eleje még nagyon hasonlított a kosárlabda nevű játékhoz, az első percekben a veterán center, Bukva tartotta a hazaiakat (a Debrecen tíz pontjából kilencet "Szejo-papa" szerzett), míg a másik oldalon Monroe volt a legaktívabb. Különösebb látványosság nélkül szépen csordogált a mérkőzés, egészen a 8. percig, amikor a Benczur, Földházi bírópáros elkövette első jelentős bakiját. Történt ugyanis, hogy 16-14-es vendégvezetésnél a debreceni Lóránt követett el szabálytalanságot, amiért oldalbedobást ítéltek a sípmesterek. A támadásból két pontot szerzett a Paks, utóbb kiderült, hogy a Vadkakasok ifjú centere már együttese ötödik csapathibáját vétette. Ezért viszont két dobás járt volna, s hosszas tanakodás után kiderült, hogy a szabálykönyv ide vágó paragrafusa szerint érvényes volt az Atom kosara, sőt még újabb két büntetőt is dobhattak a vendégek. Több sem kellett az amúgy is paprikás hangulatban lévő debreceni publikumnak, cifra jelzőkkel illették a játékvezetőket, akik - lássuk be - rászolgáltak a kritikára.

A közjáték furcsa módon az Atomerőműt zavarta meg, méghozzá nagyon. Igaz, a szürkeruhások hamar kompenzálták tévedésüket (ilyenkor, mint tudjuk, ennél rosszabbat nem tehetnek), hiszen Sitku mindennapos szabálytalanságáért ítéltek két büntetőt, majd labdabirtoklást érő sportszerűtlen hibát. A paksiak azonban nem hivatkozhatnak erre az ítéletre, amikor a következő napokban azt kutatják: hol is vesztették el végleg a meccs fonalát. A Debrecen ugyanis az első szakasz hajrájától a nagyszünetig, azaz a második negyed végéig egy 28-8-as sorozatot produkált, s ezzel nagyjából el is dőltek a fontosabb kérdések (42-28).

Igaz, a fordulás után a sors, pontosabban a debreceni alakulat adott még egy esélyt az Atomerőműnek. A Vadkakasok csapata ugyanis a harmadik negyed első hat és fél percében mindössze két pontot szerzett, s ez nagyon kevés. Azonban a paksiak sem szórták meg túlzottan magukat, igaz, a számukra legbiztatóbb pillanatban 44-39-re zárkóztak fel Monroe büntetőivel, ám ekkor megtört a debreceni átok, a házigazdák vezére, Lee süllyesztett el egy triplát, majd rövid időn belül két büntetőt, s így újra szakadéknyi lett a különbség a felek között. A vége már debreceni örömjátékot hozott, már amennyire ilyesmiről beszélhetünk ezen a rengeteg hibával tarkított meccsen. Az sem sokat javított az összképen, hogy a hajrában lehetőséget kapó peremember, Simon Nándor alig néhány, pályán töltött másodperc után egy kirívóan sportszerűtlen hátrakönyökléssel hívta fel magára a figyelmet. Az már csak hab a tortán, hogy a bírók ezt sem vették észre, így majdnem tömegverekedéssé fajult a meccs, amikor a "sértett" paksi Pavlik megtorolta az ellene elkövetett orvtámadást. A hazai szurkolók mindössze azért bosszankodhattak, mert végül nem jött össze a huszon felüli különbség, de különösebben nem kell aggódniuk, hiszen a paksiakra ezzel a hozzáállással és játékkal nem sok sikerélmény vár a rájátszásban.

Mi a magyarázat arra, hogy ilyen kevés kapott kosárral megúszták a listavezető ellen?
Lóránt Péter:
Edzőnk, Robert Reed azt mondta, hogy ezt a meccset a jó védekezéssel nyerhetjük meg. Igaza lett. Egész héten erre készültünk, ráadásul szerintem most játszottunk a legegységesebben.

A jó kezdés után mi okozta a törést?
Zsoldos András:
Az, hogy fegyelmezetlenül kosárlabdáztunk, és a legjobb helyzeteket sem értékesítettük.