Behegedt sebek – Bobory Balázs jegyzete

A Mol Fehérvárnál megszakadt az a hagyomány, hogy a csapatot bajnoki címig vezető edzőtől a szezon végén el kell köszönni, hiszen a harmadik aranyérem kovácsa, Marko Nikolics még majd' másfél idényt a piros-kékek kispadján tölthetett az elsőség megszerzése után, s nem is volt eredménytelen az időszak, hiszen tavaly ősszel az Európa-liga csoportkörében vitézkedett az együttes.

Akkor még lehetett a kettős terhelésre fogni, hogy a „Vidi” közben itthon a keret összetételének erősségéhez képest visszafogott, esetenként nézhetetlen teljesítményt nyújt. Bár a tavasszal már csak emlék volt az európai menetelés, a Ferencváros lekörözte a fehérváriakat, s nemcsak eredményességben, hanem látványban, szórakoztatásban is, amely nem utolsó szempont akkor, ha ezrek váltanak belépőt egy-egy mérkőzésre.

A „szenvedős” Nikolics-féle futball erre az idényre is maradt, a szerb mester talán túlságosan ragaszkodott a taktikai hadrendhez, bizonyos játékosokhoz, illetve talán el is fáradt a kapcsolat a mester és a keret tagjai között.

Igen, megérett az idő a váltásra egy olyan lehetőségekkel bíró klub életében, mint a Mol Fehérvár.
Miközben hétfőn Nikolics talán éppen az irodáját ürítette ki, a klub máris bejelentette az utódot, mégpedig Joan Carrillót, aki 2015-ben utcahosszal nyerte meg a bajnokságot a csapattal, majd máig ismeretlen okokból nem tudott megegyezni a vezetőséggel, és távozott. Pedig a spanyol szakember abban az idényben visszalopott valamit a játékból a Sóstói Stadionba a portugál José Gomes tömegpusztító fegyverként ható sótlan antifutballja után, ráadásul ez még eredményességgel is párosult, éppen ezért volt érhetetlen, miért kellett mennie.

Úgy tetszik, az elmúlt négy esztendőben behegedtek a sebek, sikerült túllépni sérelmeken edzőnek, vezetőnek, tulajdonosnak egyaránt. A Fehérvár olyan helyzetbe lavírozta magát – és most nem a bajnoki tabellán elfoglalt helyezésére, hátrányára gondolok –, amely után lépni kellett, és ebben a helyzetben kiváló választásnak tűnik Carrillo, aki már megmutatta, hogy egészen más filozófia mentén is lehet sikeres egy csapat a modern futballban.

Ami biztos: a jelenlegi állomány semmivel sem rosszabb, mint a négy évvel ezelőtti volt, sőt talán mélyebb is a keret, persze nagy kérdés, hogy egyik napról a másikra képes lesz-e megújulni a jelenleg fásultnak, időnként motiválatlannak tetsző társaság.

Az is igaz, hogy Carrillo temperamentuma is egészen más, mint elődjéé volt, és a hevesebb, valószínűleg pozitívabb szemlélet akár jótékony hatással is lehet az öltözőre – a bajnoki versenyfutás pedig sokkal élesebb lehet, mint azt akár egy nappal ezelőtt gondoltuk.