Nincs vége a döntőnek: nyert Szombathelyen, visszavette pályaelőnyét az Olaj kosárcsapata

Olyan volt, mintha egy jó hangulatú dzsemboriba csöppentünk volna.

Szombathelyen bajnokavatásra készültek a hazai szurkolók, a klub menedzsmentje pedig mindent megtett, hogy tényleg tökéletes program legyen a döntő negyedik meccse is, az Aréna Savaria előtt ugrálóvár, minipalánkok és különböző ügyességi játékok várták főleg a kicsiket, a szülők pedig mosolyogva csevegtek egymással.

A csarnokban már melegítettek a csapatok, a szolnokiaknál természetesen nem lehetett ott a harmadik meccs utolsó negyedében Aleksza Novakovics által letarolt Somogyi Ádám, aki többszörös orrcsonttörést és agyrázkódást szenvedett, még mindig kórházban van. 

Az eset megosztja a közvéleményt, de legalább akkor mindenki egységesen tapsolt a csarnokban, amikor a mérkőzés helyi „szpíkere” jobbulást kívánt a válogatott irányítónak.

Hiányában Krnjajszki Borisznak kellett átvennie a teljes kontrollt az Olajban, ő már az idény korábbi szakaszában is bizonyította, hogy képes erre. A vezérletével jól kezdett a Szolnok, eleinte néhány ponttal vezetett, aztán Krnjajszki és Ryland Holt hármasa után már hét ponttal ment, Milos Konakovnak időt is kellett kérnie. A rövid megbeszélés után rögtön futott egy 6–0-t a Falco, de a vezetést nem sikerült átvennie, stabilabbnak tűnt a Szolnok.

A második negyed első felében aztán minden megváltozott. Az Olaj több mint négy percig nem tudott pontot dobni, sőt, többségében addig sem jutott el, hogy valaki gyűrűre emelje a labdát, a Falco pedig labdaszerzések után futhatott, a támadólepattanókat is serényen szedték a szombathelyiek, és nemcsak átvették a vezetést, hanem 12 pontos előnyt sikerült kiépíteniük maguknak. Vedran Bosnicnak csak a második időkérésével sikerült „elállítani a vérzést”, Pallai Tamás törte meg a kosárcsendet. A hazaiak ekkor megtorpantak kicsit, Krnjajszki ismét magára vállalta a felelősséget, és a nagyszünetig sikerült megfelezni a két csapat közötti korábbi legnagyobb távolságot.

A fordulás után a Falco ragadt be, és a Szolnok határozott palánk alatti játékokból gyorsan felzárkózott egy pontra, majd Calvashawn Darthard triplájával egyenlített is. Nagyon nem ment a játék ekkor a hazaiaknak, Krnjajszki szép betörése után már megint a vendégeknél volt az előny. Óriásit szkanderezett a két csapat, egyik sem tudott stabilan a másik fölé kerekedni, minden nyílt volt az utolsó negyed előtt.

Az Olaj jutott előbb levegőhöz, Auston Barnes kilenc pontot dobott sorozatban, héttel elléptek a vendégek. Konakovnak időt kellett kérnie, mert csak hat perc volt vissza a mérkőzésből. Elkeseredetten kapaszkodott a Falco, de nem volt ezúttal olyan játékosa, aki stabilan és eredményesen fejezte volna be a támadásokat. Bő két perccel a vége előtt még mindig hat pont volt a vendégek előnye, aztán a következő támadás után már nyolc. Az Olaj van annyira rutinos, hogy egy ilyen fórt ne adjon el, nem is tette, megérdemelt győzelmével visszaviszi a párharcot Szolnokra, szerdán (18 óra, tv: M4 Sport) dől el, ki lesz a magyar bajnok. 75–81

FÉRFI KOSÁRLABDA NB I
DÖNTŐ, 4. MÉRKŐZÉS
FALCO-VULCANO ENERGIA KC SZOMBATHELY–NHSZ-SZOLNOKI OLAJBÁNYÁSZ 75–81 (18–21, 26–17, 13–18, 18–25)
Szombathely, 3070 néző. V: Praksch, Goda, Kapitány
FALCO: Váradi 5/3, Tanoh Dez 4, NOVAKOVICS 11/3, Bognár 6, Toro 6. Csere: PERL 15, Peterson 7, Whelan 12/3, Keller Á. 4, Filipovity 5. Edző: Milos Konakov
SZOLNOK: KRNJAJSZKI 20/9, DARTHARD 11/3, Rudner 3, BARNES 11/3, SKEENS 10. Csere: PALLAI 13/3, Wójcik 8, Holt 3/3, Molnár M. 2. Edző: Vedran Bosnic
Az eredmény alakulása. 3. perc: 4–4. 6. p.: 8–15. 12. p.: 24–21. 14. p.: 33–21. 17. p.: 35–25. 20. p.: 44–38. 22. p.: 44–43. 27. p.: 54–53. 30. p.: 57–56. 34. p.: 60–67. 37. p.: 69–71. 39. p.: 73–77
Az egyik fél harmadik győzelemig tartó párharc állása: 2–2
MESTERMÉRLEG
Milos Konakov: – A Szolnok jobban játszott, megérdemelten nyert. Különösen a második félidőnk volt gyenge, ebben az időszakban csak öt gólpasszt adtunk, és rendkívül rosszul dobtunk – ilyen szintű védekezés ellen sokkal jobb támadójátékra lett volna szükség a részünkről. Ráadásul a kulcspillanatokban rendre ellenfelünk szerezte meg a lepattanókat. Nincs vége a párharcnak, kettő kettő az állás, szerdán Szolnokon jobban fogunk játszani.
Vedran Bosnic: – Hatalmasat küzdöttünk – és a legjobb játékosunk nélkül arattunk nagyszerű győzelmet. Bár az első félidőben jórészt a Falco vezetett, többször is tíz pont körül volt az előnye, akkor is úgy éreztem, hogy meccsben vagyunk, s szerencsére a csapatom tartotta is magát a meccstervhez. Most hazamegyünk, gyorsan sokat pihenünk, és felkészülünk az utolsó összecsapásra, amelyet hazai pályán, saját szurkolóink előtt játszhatunk.