Mexikói vb-titok: lágy drog szédíthette el a csapatot – Nagy Antal 70 éves

– Szegről-végről kollégák vagyunk mint építőmérnökök: hogyan emlékszik az egyetemi évekre?
– Levelező tagozaton diplomáztam, csak szilárdságtanból ne kellett volna vizsgázni! Ráadásul a professzor év közben kijelentette, nemigen kedveli a sportolókat. Ki is vágott, csak a pótvizsgán mentem át.

– Az UEFA-kupában 1978 őszén honvédosként az Ajax ellen szenzációsan futballozott. Ekkor robbant be?
– Az Ajaxnál Ruud Krol, Frank Arnesen, Simon Tahamata és Sören Lerby is játszott. Edzőm, Tichy Lajos tudta, hogy eleinte csatár voltam, s azt mondta, Sören Lerbyt kell fognom, mondván, tudok annyit futni, mint ő, és legalább úgy fejelek, amit a támadásokban is hasznosíthatok. Két gólt is szereztem, mindenki úgy emlékszik, fejjel, pedig az egyiket jobbal, a másikat ballal lőttem. Viccesen azt szoktam mondani: ahogy kell.

– Az 1986-os világbajnokság előtt nagy visszhangot váltott ki, amikor kimondta, világbajnokok leszünk…
– Az utazás előtt az Erzsébet szállóban a srácok zöme azt nyilatkozta, továbbjutunk. Az újságírók nógattak, Anti, te is mondjál valamit! A mai napig emlékszem a szavaimra: „Azt álmodtam, világbajnokok leszünk.” Persze, csak a mondat második fele jelent meg…

– A szovjetek elleni nulla hat sem kihagyható a pályafutásával és az emlékeivel kapcsolatban.
– Elmondom, mi történhetett: a két ország sportvezetői megállapodtak volna a döntetlenben, megkérdezték Mezey Györgyöt, aki nemet mondott az ikszre. Ezt követően csak ténferegtünk a pályán, meggyőződésem, hogy lágy drogot kaptunk – a szállodában az isostar és a tea mindig kancsóban volt, ebbe nem volt nehéz bármit beletenni. Erről egyébként Nancyban világosított fel a csapatorvos. Csúcsformára jellemző mutatóim voltak, a doki megjegyezte, nyilván kaptunk valamit, hogy a világbajnokságon ne tudjunk teljesíteni.     

– Később kirobbant a bundabotrány, amelyben ön is érintve volt…
– Látom, szép születésnapi cikk kerekedik ebből… Olyan országban éltünk, amelyben a hentesnek az átlagnál testesebb volt a családja, a kőművesnek meg szebb a háza, ha érti. Igen, voltak „békés döntetlenek”. Ezért szoktam a Volán–Honvéd hat hatos eredményt firtatóktól vissza­kérdezni: ha jó egy sima iksz, mi olyan hülyék voltunk, hogy hat hatot játsszunk?!

– Ki volt a legjobb futballszakember, akivel valaha találkozott?
– Azt mondom, amit Esterházy Marci: Mezey, Mezey, Mezey. Sokszor említette, a válogatott nem Magyarország tizenegy legjobb futballistája, hanem legjobb tizenegye. Megelőzte a korát, kis túlzással ugyanazt próbálta játszatni a csapataival, mint ami manapság dívik: a labdavesztés utáni visszatámadást. Büszke vagyok, hogy nélkülözhetetlennek tartott.

– Légiósaink rendre azt mondják, kint egészen más a közeg. Mit kell ezalatt érteni?
– Arsene Wenger játékosa voltam a Nancyban, ő a másik edző, akit zseniálisnak tartok. Itthon rendszeresen volt értékelés, kint egyszer megkérdeztem tőle, a Nancyban miért nincs. Azt válaszolta, profik vagyunk, tudjuk, mi nem ment, ő utólag minek emlékeztessen a rosszra, előre kell tekinteni.

– Mondott anno motivációs beszédet?
– Noha vezérnek tartottak, nem! Inkább kisebb csoportokban ültem le a többiekkel. Mezey György amúgy is remekül motivált. Amikor a világbajnoki selejtezőn az osztrákok a Népstadionban egy nullára vezettek, a szünetben annyit mondott, játsszuk nyugodtan a begyakorolt sémákat, bejönnek. Rotterdamban a hollandok elleni meccs előtt kifejtette, semmivel sem vagyunk gyengébbek, mint Ruud Gullit vagy Marco van Basten, viszont sokkal motiváltabban állunk ki. „Ha a végén valaki odamegy hozzájuk mezt cserélni, örökre elzavarom. Jöjjenek ők!” Nyertünk kettő egyre és tényleg a hollandok kezdeményezték a mezcserét.

– Détári Lajos 61/13-as, Szoboszlai Dominik 69/18-as mutatót ért el a válogatottban. Összehasonlítaná őket?
– Fontos: más futballuniverzumban élünk. Döme finomabb irányító volt, egy aranyos, bájos gyerek. Szoboszlai Dominikon látszik, profi közegben nevelkedett, és már a pályán is dinamikusabb, erőszakosabb világ uralkodik.

– El is érkeztünk a válogatotthoz. Mi a véleménye a nemzeti csapatról?
– A legnagyobb szurkolója vagyok, ám Marco Rossinak nincs könnyű dolga: hathavonta nehéz három labdarúgót beépíteni, Szoboszlai Dominikkal nem szerencsés minden poszton számolni, az újoncoktól pedig nem lehet elvárni, hogy hozzák a meccseket. Összességében nagyobb stabilitás, szervezettség kellene, néha úgy tűnik, az ellenfelektől függ a játékunk.

– Hogyan foglalná össze a hetven évét?
– Minden benne van a rólam szóló Nagy-könyvben. Amúgy a Mérleg jegyében születtem, a csillagjegyre jellemzők végigkísérik az életemet.

Bp. Honvéd–Ajax 4–1 (0–0) UEFA-kupa, 3. forduló, első mérkőzés, 1978. november 22., Népstadion, 15 ezer néző. V: Casarin (olasz) „Két góllal döntő érdemeket szerzett az imponáló győzelemben.”         Magyarország–Ausztria 3–1 (0–1) Vb-selejtező, 1984. szeptember 26., Népstadion, 45 ezer néző. V : Vautrot (francia) „Jó labdákat adott és egyenlítő góljával megnyugtatta a magyar csapatot.”         Ausztria–Magyarország 0–3 (0–2) Vb-selejtező, 1985. április 17., Bécs, Hanappi-stadion, 22 ezer néző. V: Baumann (svájci) „Védőtársainak könnyebb lett a dolguk, és sohasem kerültek nehéz helyzetbe miatta. Ez egyértelmű dicséret.”

Szovjetunió–Magyarország 6–0 (3–0) Vb-csoportmérkőzés, 1986. június 2., Irapuato, 15 ezer néző. V: Agnolin (olasz) „Időnként légüres térben mozgott (…), nem az ő ritmusában folyt a küzdelem.”