Teher nélkül menne Berlinbe Josepovits Kinga

– Az U18-as Európa-bajnokságon való szereplése miatt csak jövő héten csatlakozik a felnőttcsapat keretéhez. Mennyire várja, hogy bekapcsolódjon a munkába?
– Amennyiben ezt a kérdést az elmúlt két napban teszi fel, a válaszom az lett volna, hogy kosárlabdára gondolni sem akarok… Viszont most már azt mondom, nagyon várom, hogy újra együtt lehessek a többiekkel – mondta a Nemzeti Sportnak a 18 éves Josepovits Kinga, a magyar női válogatott pécsi centere, aki a korosztályos kontinenstornán 11 pontot és 10 lepattanót szerzett átlagban.

– Mindez nyilván összefügg azzal, hogy az U18-as válogatott a 15. helyen zárt a stockholmi A-divíziós viadalon – és kiesett.
– Természetesen. Én is, ahogy az egész csapat, nagyon el voltunk keseredve, csalódás számunkra a búcsú.

– Belülről mit tapasztalt, miért sikerült ez az Európa-bajnokság gyengébben?
– Szerintem a végeredmény nem feltétlenül tükrözi a tornán nyújtott teljesítményünket, mert tulajdonképpen az olaszok elleni meccsen dőlt el minden, amelyen két ponttal kikaptunk a nyolcaddöntőben. Sajnos a lebonyolításból is adódik, hogy innentől már lefelé játszottunk. A meccsen megsérült a csapatkapitányunk, Ocsenás Móna, az ő hiánya is nagy érvágás volt, én pedig sajnos három perccel a vége előtt kipontozódtam. Frusztráló a kiesés, főleg mert egy hajszálon múlt, hogy nem az elődöntőért játszhattunk. Ezen a héten megpróbálok feltöltődni és úgy megérkezni majd az edzőtáborba, hogy csak a felkészülésre koncentrálok.

– Isztambulban ön is részese volt a sikeres világbajnoki selejtezőnek, két találkozón, Kanada és Ausztrália ellen pályára is léphetett a hatos csoportban, amelyet a párizsi olimpián és a legutóbbi vébén egyaránt bronzérmes ausztrálok mögött a második helyen zárt válogatottunk. Milyen emlékei vannak a tornáról?
– Elsőként az ugrik be, hogy a selejtezőt megelőzően hányszor néztem a televízióban a válogatott meccseit, s hány csalódást éltem meg kívülről, mint például a soproni olimpiai selejtezőt vagy a tavalyi Európa-bajnoki selejtezőt, amikor nagyon kevés hiányzott a sikerhez. Én most kerettagként megtapaszthattam az ellenkezőjét, hogy huszonnyolc év után kijutunk a vébére, ami leírhatatlan és fantasztikus élmény volt, hihetetlen, hogy én is ott lehettem és játszhattam is.

– A szakma jelentős része előszeretettel von párhuzamot ön és Juhász Dorka, a török Galatasaray és a Minnesota Lynx klasszisa között, s nem csak azért, mert mindketten magasposzton szerepelnek, és játszottak Pécsen. Mit gondol erről, zavarja, netán hízelgőnek tartja?
– Néhány éve még azt mondtam volna, utálom az ilyen összehasonlításokat, mert én Josepovits Kinga vagyok, nincs példaképem, én akarok azzá válni. Ma már megtiszteltetésnek tartom, ha Dorkával hasonlítanak össze, mert fantasztikus dolgokat ért el, olyanokat, amilyenekről én jelenleg csak álmodom. Egyszer szeretnék én is a WNBA-ben és az Euroligában játszani, az év játékosa lenni.

– Az Euroligában a Péccsel májusban megnyert bajnoki címe után lett volna esélye szerepelni, de közben a klub anyagi nehézségek miatt visszalépett a nemzetközi kupáktól…
– A döntő sikere kiváltotta eufória után nem sokkal kiderült, nem lesz Euroliga, és én is, ahogy a csapattársaim, rendkívül csalódott voltam. Ám úgy vélem, fiatal vagyok és sok tanulnivalóm van még, szóval nem kezelem kudarcként, hogy a következő évadban még nem játszhatok ebben a sorozatban.

– Feltehetően tagja lesz a Berlinbe utazó keretnek, ha nem jön közbe sérülés. Ha így lesz, milyen mentalitással közelíti meg a szeptember 4-én kezdődő vb-t, amelynek csoportkörében Franciaországgal, Nigériával és Dél-Koreával mérkőzik nemzeti együttesünk?
– Ha ott leszek, igyekszem a világbajnokság minden pillanatát megélni, hiszen ez a sportágunk legmagasabb szintje. A munka nagy részét már elvégeztük, kijutottunk, szerintem semmiféle terhet nem szabad cipelnünk, nyomás nélkül kell játszani és élvezni, hogy ott lehetünk. És akkor az is benne lehet a pakliban, hogy szép eredményt érünk el.