Még nem akar levezetni

Amíg a korábbi csapattársak a csapatkapitány Schindler Szabolcstól kezdve a Vasashoz ma is ragaszkodó, ám elküldött Aranyos Imréig bezárólag távoztak, addig Plókai ott nyargalászik az angyalföldi tinédzserek között, és olyanokban van része, hogy az NB III-as Mezőfalva laza hármast gurít a csapatának…
– Valamiféle fogadásról van szó, vagy öregségére mazochistává vált?
– Arra kíváncsi, miért játszom még mindig Vasas-mezben? – kérdez vissza Plókai Attila. – A válaszom: azért, mert nem hívtak sehová. Szó volt arról, hogy esetleg Dunaújvárosba szerződöm, de az a csapat legalább akkora bajban van, mint a Vasas, és hozzánk hasonlóan az újvárosiakat is kizárták az átigazolásból. Mehettem volna, mondjuk, Dabasra vagy más alsóbb osztályú csapatba, de őszintén szólva nem volt kedvem.
– Ahhoz van kedve, hogy kedvtelésből futballozó amatőrök is szórakozzanak önnel meg a csapatával?
– Erre most mit mondjak? Kikaptunk a Mezőfalvától, de ebből ne vonjon le senki messzemenő következtetéseket.
– Ôszintén: ha elindul a Vasas a bajnokságban, csodálkozna-e azon, ha fordulónként három-négy góllal megszórnák a csapatát?
– Nem, nem csodálkoznék.
– Egyenes válasz volt. Ezért sem értem, miért nem menekült el a romok közül?
– Emlékszik az 1996-ban játszott angol–magyarra? Arra a találkozóra, amikor kikaptunk három nullára, és nekem jutott a megtiszteltetés, hogy Teddy Sheringhamet fogjam. No, szóval mostanában olvastam, hogy a harminchét éves Sheringham klubcserére készül, és manapság is kapkodnak utána. Én harmincnégy éves vagyok, ám itthon már öregnek tituláltak. Nem akarok egy kis csapatban levezetni, amikor érzek magamban még erőt a futballhoz. Nekem csak a fizetésemmel tartoznak, talán megkapom.
– Lehet, hogy ez naiv gondolat.
– Akkor sem tudok mit csinálni. Gondoltam rá, hogy abbahagyom a futballt, de akkor mihez kezdjek? Ismétlem, játszani szeretnék, de nem tudom, erre lesz-e lehetőségem a Vasasban. Iványi Károly ügyvezető azt mondta az öltözőben, hogy ötven százalék az esély az indulásra.
– A Vasas-szurkolók sem tudják, mi lenne a jobb: visszalépni, avagy megszégyenítő vereségekkel végigszenvedni a tavaszi idényt.
– Az a baj, hogy nem érzem a fiatal srácokon a futball iránti alázatot. Ez mégiscsak a Vasas, itt játszani akkor is rang, ha most mélyponton van a csapat. A nyáron talán rendeződnek a viszonyok, és ha valaki a tavasszal bizonyít, megalapozhatja a jövőjét. De egyfolytában azt érzem, hogy a mi időnkben más volt a hozzáállás.
– Akadnak, akik erre másként emlékeznek… Amúgy van, aki csókolommal köszön az öltözőben?
– Olyan volt több is, aki azt mondta, jó napot kívánok. Én meg ráförmedtem, hogy tegezz nyugodtan, hiszen ugyanabban a csónakban evezünk, és lehet, hogy együtt süllyedünk el.