Csak győzni nem tudnak

Nos, meg kell állapítani, hogy az említett két labdarúgó távollétében vérszegény lett a tabella harmadik helyezettjének a futballja.
Pedig kedvezően alakult a vendégcsapat számára a mérkőzés, hiszen alig negyed óra alatt egy óriási egyéni hibát követően vezetéshez jutott a DVSC. Ekkor jó eséllyel lehetett fogadni arra, hogy a hátrányban lévő hazai egylet túlzottan kinyílik majd, és a kontratámadások újabb esélyt kínálnak a Debrecennek. Ám nem így történt. Mégpedig azért nem, mert a Siófok képtelen volt olyan szintű támadófutballal kirukkolni, ami az egyenlítéshez elegendő lett volna, ugyanakkor a nyerő pozícióban lévő Loki sem erőltette a támadásokat.
Az igencsak feledhető első játékrészt követően a folytatás változást hozott. A hazai egylet magához ragadta a kezdeményezést – ehhez alighanem kellett az is, hogy Csank János jó érzékkel nyúlt a cserejátékosaihoz –, és bár kimondottan nagy gólhelyzet kialakítására nem volt képes, teljesen megérdemelten egyenlítette ki az állást a 70. percben. Ebben az időszakban a Siófok folyamatos nyomást gyakorolt ellenfelére, és mert a DVSC képtelen volt markáns ellenakciókat vezetni, sejteni lehetett, a Ferencváros legyőzését követően legfeljebb egy ponttal gyarapszik majd a vendégcsapat.
A nagy akarással futballozó – mindez a második játékrészre igaz – Siófok közelebb állt a három pont megszerzéséhez, ám első tavaszi győzelmét ezúttal sem tudta megszerezni. A döntetlen kiharcolásában talán annak a Fülöp Zoltánnak volt a legnagyobb érdeme, aki az előző fordulóban az Újpest kapujába is betalált.
"A mérkőzés lefújása után úgy éreztem, hogy kudarc számunkra az újabb pontok vesztése, ám néhány órával később megváltozott a véleményem – mondta a hazaiak támadója. – Sajnos az is az igazsághoz tartozik, hogy ezúttal csak lehetőségeink voltak az ellenfél kapuja előtt, komoly gólhelyzetet nem tudtunk kialakítani. Ha belegondolok abba, hogy a korábbi két fellépésünkön jó néhány gólszerzési lehetőségünk adódott, aztán az MTK végül a nyolcvannyolcadik percben lőtt találattal legyőzött bennünket, Újpesten pedig meg kellett elégednünk a döntetlennel, akkor bizony komoly hiányérzetem van. Az a baj, hogy amire odaérünk az ellenfél kapujának előterébe, fejben elfáradunk, és sorozatban rossz döntéseket hozunk. Egyébként a gólomnál arra figyeltem, hogy megpróbáljam a hosszú saroknál álló Csordás Csaba felé fejelni a labdát, ám ez nem sikerült igazán, hiszen az végül a kapuban kötött ki… Persze nem bánkódom emiatt, az viszont már elszomorít, hogy a következő találkozón, az ETO elleni, a felsőházba kerülésért játszandó ki-ki meccsen a sárga lapjaim miatt nem futballozhatok.”