Lehet sértettség nélkül játszani

A kétszeres válogatott labdarúgó nem nyújtott rosszabb teljesítményt csapattársainál, ám tény, ő is részese volt a kínos kudarcnak. Pető esetében azonban már ez is valamirevaló produkció, merthogy majd’ egy esztendeje, 2002 májusában még az Újpest színeiben lépett pályára legutóbb az élvonalban. Nyáron ugyan hosszas hercehurca után visszatért a Hungária körútra, ám egészen szombatig nem jutott szóhoz az MTK-ban. Rossz nyelvek szerint mindez azért van (illetve volt) így, mert Pető korábban azt mondta a vezetőknek, ő bizony nem hosszabbít szerződést a klubbal, és más csapatnál sem akar kölcsönben futballozni. Ám a kényszer nagy úr, és mivel Egervári Sándornak szép lassan elfogytak a hadra fogható játékosai, így kapott egy félidőnyi lehetőséget Pető. És ki tudja, megeshet, hogy a "rendkívüli helyzetre” való tekintettel a bekk a pénteki, Ferencváros elleni örökrangadón újfent szóhoz juthat.
– Gratulálok, igazán profin viselkedett.
– Hogy érti? – kérdezett vissza Pető Zoltán.
– Szemmel láthatóan minden zokszó és sértődöttség nélkül futballozott az MTK-ban, noha eddig szinte tudomást sem vettek önről.
– Ha így értette, akkor tényleg profin viselkedtem, azonban ne feledje, nekem ez a dolgom. Egyelőre még a kék-fehérek labdarúgója vagyok, ha szólnak, akkor mennem kell, de én örültem annak, hogy egy év után végre pályára léphetek az első osztályban. Cseppnyi sértődöttség sem volt bennem.
– Ha bizonyítani akart a találkozón, akkor ez nagyon rosszul sült el. Három nullás vezetés után döntetlenre végezni a Dunaferr ellen… Ez azért kellemetlen, nem gondolja?
– Természetesen nem volt jó hangulat az öltözőben a meccs után, de én elsősorban magamnak akartam bizonyítani szombaton, és ez azért valamelyest sikerült is. Gyorsabb volt a játék, mint a juniorban, de erőnléti gondjaim szerencsére nem akadtak, bírtam az iramot. A szünetben álltam be, és bevallom, eleinte dolgozott bennem némi drukk, de ez hamar megszűnt, s bár tényleg rosszul futballoztunk a második játékrészben, úgy érzem, nem voltam gyengébb a többieknél. Sajnos, a szünet után a csapat úgy ment ki a pályára, hogy ez a mérkőzés eldőlt, és ez meg is látszott a teljesítményünkön. A Dunaferr lelkes volt, ment az eredmény után, és végül szerencsével bár, de kiegyenlített. Nem túl sűrűn, de előfordul az ilyesmi…
– Mit gondol, kap még lehetőséget a bajnokság hátralévő részében?
– Ez nem rajtam múlik. Ám azt hiszem, ha felépülnek a sérültek, aligha jutok szóhoz az első csapatban, de ezt sem bánom. A bajnokság végén úgyis elmegyek az MTK-ból.