Détári Lajos negyvenesztendős

Talán az a csel Bécsben, amitől 15 ezer magyar ugrott a kerítésre, és amitől úgy szaladtak szanaszét az osztrákok, mintha a Tenkes kapitánya csördített volna közéjük. Talán az a gól a Népstadionban, amikor a lengyelek hálójába csavarta a labdát, egészen nyakatekert szögből, talán az a követhetetlenül gyorsan suhanó löket a német kupadöntőben, frankfurti mezben, talán a száz vagy éppen ezer felejthetetlen cselsorozat. De az is lehet, hogy a népszerűséghez elég volt az a meseszerű életút, amit Détári Lajos járt be. Az Aszfaltútépítők kis szöszke gyerkőce egészen a világválogatottságig vitte. Ma már elképzelhetetlen, hogy bármelyik magyar labdarúgó hasonló megtiszteltetésben részesüljön, de Döme kivételes tehetségével, lezser, ám futballimádó stílusával elérte mindezt. Ô volt az, aki az Aszfaltútépítőktől indulva arra az útra érkezett, amelyen korábban Puskás Ferenc, Bozsik József, Tichy Lajos, Pintér Sándor vagy éppen Kocsis Lajos lépkedett büszkén. Kispest hősei ők, a Honvéd klasszisai, akiket imádott a nép, és akik kispesti futballistaként a világ bármelyik csapatában megállták volna a helyüket. Mára Döme is legendává vált, pedig itt jár s kel közöttünk, fiatalon. Détári Lajos ma ünnepli 40. születésnapját, ahogy mondja, csendben, szerényen.Pedig neki, utolsó magyar futballistaként, még lenne mivel büszkélkednie.